Vasárnapi Ujság – 1903
1903-10-11 / 41. szám - Az utolsó Obrenovics (képpel) 682. oldal / Élet- és jellemrajzok - Rutkayné Kossuth Lujza siremléke (képpel) 682. oldal / Hazai táj- és néprajzok; közintézetek; népszokások; műtárgyak
682 beillesztett emléktáblán olvasható: «a magyar tanítói kar közhasznú munkásságának elismeréséűl» — azzal, hogy egy millió koronát szavaztak meg a budapesti és kolozsvári Tanítók Háza létesítésére. A budapesti ház már áll, sőt föl is van avatva, a kolozsvárit pedig, mely már szintén tető alatt van. 1904 augusztus közepén avatták föl. A Ferencz József Tanítók Háza azon a telken épült, a melyet az Eötvös-alap 1899-ben vásárolt meg 208,000 koronáért, még abban az évben meg is nyitván — szerény keretek közt. 64 ifjú számára— főiskolai internátusát. A régi kétemeletes épületet a telekkel együtt az Eötvös-alaptól a kincstár vette meg s építtette ugyanoda a mai három emeletes palotát, mely egyike a főváros legszebb épületeinek. A főiskolai internátus voltaképen csak most vált teljessé, amennyiben az Eötvös-alap erre az iskolai évre már 120 egyetemi hallgatót — ez a teljes létszám — vett föl részint ingyenes, részint féldíjas és kedvezményes helyekre. Tanítók, tanárok és tanügyi tisztviselők fiait veszik föl, de, mivel a föntartó Eötvös-alap vagyonát tanítók gyűjtötték és adták össze, kedvezményes helyre csak tanító fia vehető föl. A legnagyobb díj havi 50 korona, amiért az ifjak teljes ellátáson kívül még orvosi kezelést is kapnak. Az ellátás kitűnő, a pedagógiai irányítást pedig a gondnok, Józsa Mihály tanfelügyelő és az Eötvös-alap elnöksége együttesen gyakorolják. Az internátus ügyeit a felügyelő-bizottság intézi, melynek elnöke Tóth József tanfelügyelő. A Ferencz József Tanítók Házát fentartó Eötvös-alapnak jelenleg 7200 tagja van, vagyona pedig — értékpapírokban elhelyezve — 418,000 korona. A főiskolai internátust az Eötvös-alap részint az alapítványok kamataiból, részint a tagok tagsági díjaiból, adományokból és a közoktatásügyi miniszter 4000 koronás hozzájárulásából tartja fönn. Az Eötvös-alap, mely a főiskolai internátuson kívül még évenként 8000 korona ösztöndíjat és segélyt is ad a tanítók gyermekeinek, árváinak, özvegyeinek és szabad asztalt 80—90 tanuló ifjúnak, megérdemelné, hogy minden tanító tagjává legyen s hogy a társadalom is támogassa. A jelenlegi elnök, Ujváry Béla mindent elkövet ebben a tekintetben és törekvéseit máris siker koronázza, amennyiben az emberbaráti orsz. egyesület tagjai a most folyó év szeptember hónapjában 2200-zal szaporodtak. Végül megemlítjük még, hogy a Ferencz József Tanítók Háza Herczeg Zsigmond és Baumgarten Sándor építészek tervei szerint épült s hogy a berendezéssel együtt 658,000 koronába került. RUTTKAYNÉ KOSSUTH LUJZA SÍREMLÉKE. A budapesti Kerepesi úti temető ismét egy művészi síremlékkel gazdagodott. Most állították fel Ruttkayné Kossuth Lujza síremlékét, melyet Horvai János fiatal szobrászunk mintázott. Ruttkayné tudvalevőleg a múlt évi október 13-ikán halt meg 87 éves korában. Viszontagságokban gazdagon telt el élete ; a szabadságharcz után egy ideig Amerikában élt, később bátyja, Kossuth Lajos háztartását vezette Turinban. 1894-ben, Kossuth halála után hazatért csendes elvonultságban töltötte aggkora napjait. Az emléket, mely sírját jelöli, október 12-én leplezik le. A szobormű allegorikus alakja fiatal nőt tüntet fel, ki jobb kezét áldólag emeli maga elé, míg bal kezében töviskoszorút tart. A szenvedés, hűség és szívjóság példaképéül szolgál ez alak, ezt fejezi ki magatartása és arcza, melyet mélyen leomló fátyol vesz körül. A síremlék jól sikerült, gondos munkája a fiatal szobrásznak. AZ UTOLSÓ OBJENOVICS. Igy hívják rendesen Milán királynak és a szép Joannides Artemiziának fiát, Obrenovics Györgyöt. Erről a kedves arczú, villogó szemű, nagyon intelligens 14—15 éves fiatalemberről sokat írtak a szerbiai királygyilkosság után a lapok, mint állítólagos trónkövetelőről s neve most ismét forgalomba került, hogy napokon át Budapesten tartózkodott gróf Zichy Jenőnél, akihez Konstantinápolyból VASÁRNAPI ÚJSÁG jött, ahol eddig a szultán pártfogása alatt élt. Hozzátartozói azonban attól féltek, hogy élete itt nincs biztonságban, miért is jobbnak látták őt biztosabb helyre küldeni. Dr. Mizzi konstantinápolyi ügyvéd kísérte útjában, hogy Európa valamely előkelő nevelőintézetében elhelyezzék. Először a bécsi Thereziánum volt szóban, de Goluchowsky külügyminiszter politikai tekintetekből ellenezte ezt a tervet. Végül a góthai katonai iskolába vették fel a fiatalembert. Gróf Zichy Jenő egy vidéki laphoz intézett levelében elmondja, hogy ha Milán király végleg elválhatott volna Natáliától, elvette volna Joannides Artemiziát s a gyermeket is az ő kívánságára nevezték Obrenovics Györgynek s így is anyakönyvezték. Később Sándor király is tervezte, hogy féltestvérét elismeri és trónörökössé teszi, de erről Draga lebeszélte. A fiatal Obrenovics Györgyöt képünk gróf Zichy Jenőnek és kísérőjének, dr. Mizzinek társaságában mutatja be. Az ifjú György Budapesten időzése alatt a képviselőházban is járt, hogy atyai barátjának, gróf Zichy Jenőnek beszédét meghallgassa. Ez alkalommal készült a képviselőház egyik szobájában az itt bemutatott fénykép. Szemere Miklós fogadja Márkus József főpolgármestert. A PUSZTA-SZENTLŐRINCZI CZÉLLÖVŐ VERSENYRŐL. 43. BZÁ51. 1903. 50. ÉVFOLYAM. Szilágyi Géza : Holt vizeken. Budapest 1901 Egészségtelen, beteges levegő árad e csinos kiállítású kötetből. A szerző a legsötétebb pesszimizmust énekli, szerinte az élet átok, az ember boldogtalanságra születik, gyönyör számára nincs más, csak az érzékek pillanatnyi mámora, melyet sivár kiábrándulás és undor követ, a vágy is csak gyötrelmet okoz, akár kielégül, akár nem. Pesszimizmusa szinte az erkölcsi nihilizmusig viszi, különösen a «Salamon prédikátor könyvéből» czímű cziklusban, ahol azt énekli, hogy «a gonoszság és az erény, egy kép hiábavaló». Örökös panaszai, gyászos siralmai egyhangúvá válnak, amit még fokoz szókincsének szegénysége, úgy, hogy lépten-nyomon ismétlődnek ugyanazok a jelzők. Maga fosztja meg verseit a változatosságtól, amikor csupán a saját teljesen egyéni fájdalmaival foglalkozik, a költészet önként kínálkozó ezernyi más tárgyára nincs hangja. Hangulatot kelteni azonban tud, néha meglep érzéseinek finom árnyalásával s van egy-két igazán sikerült verse, melyekben szép gondolatot szép formában ad elő. Kívánatos volna, ha kétségtelen tehetsége egészségesebb irányban fejlődnék. A kötet ára két korona. Mutatványúi a következő verset közöljük a kötetből: IRODALOM ÉS MŰVÉSZET. Deák Ferencz beszédei A nagy magyar államférfiú összes fönmaradt beszédeinek hat kötetes gyűjteményéből, melyet Kónyi Manó adott ki, az első három kötet már évek óta elfogyott s ezért most második kiadásban való közrebocsátásuk vált szükségessé. Az új kiadás egyúttal lényegesen bővített is, amennyiben szerkesztője felhasználta benne újabb kutatásait s egyúttal kibővítette az első kötetben foglalt beszédek bevezetéseit és mindegyik után megírta a felszólalás eredményét is. Ilykép az első kötet annyira megbővült, hogy egy-egy részét át kellett helyezni a másodikba. Legtöbb új adalék a harmadik kötetben van. A Ghyczy és Tisza között váltott levelek megvilágítják Deák Ferencznek a határozati párt vezérférfiaihoz való viszonyát. Az egész nagy munka példás gonddal és lelkiismeretességgel készült, pontosság, megbízhatóság és minden kérdésben világos áttekinthetőség jellemzik. Deák szelleme, politikája az általa létesített intézményeken kívül legvilágosabban beszédeiben domborodik ki s ezért Kónyi Manó gyűjteménye egyaránt becses és hasznos tanulmányra nyújt bőséges anyagot a politikusnak, a publicistának, a történetírónak s a művelt nagyközönségnek. A munka értékét nem csekély mértékben fokozza a kiállítás külső dísze; az első három kötet elején Deák egy-egy arczképe található, melyek közül az első kötetben levő élethű színes kép, a másik kettő K. Hirsch Nellinek egykorú eredetiek után készített sikerűit rajza. A szép nyomás, a jó papiros az olvasást könnyíti meg. A hat kötetből álló díszesen kiállított munka a Franklin- Társulat kiadásában jelent meg s ára 60 korona. Álom. Perczek, órák, napok egymásba halnak, Sivár élet után meddő halállal. S mi szótlanul még mindig ottan ülünk, Hová balvégzet bús varázsa bűvölt. A mennybe leskődő, hófödte sziklán, Melyet szédítő mélyben, ott alant, Őrjöngve síró bérczpatak ölelget. . . Csak ülünk, ülünk, fázva és remegve, Egymás mellett, egymáshoz oly közel, Hogy érzem illatos lehelleted, S te hallod szívem lassú dobogását. Egymáshoz oly közel s mégis mi távol, Mikéntha mérhetetlen messzeségek Borúiiának örök gátúl közénk. Két sápadt árnyék imbolyog mögöttünk. Mögéd egy férfiú szegődött; Mögém egy asszony. Árnyak csupán, s mégis hatalmasabbak, Miként mi, gyönge, gyáva, beteg élek. Feléd ha hajlanék, hogy átölelve Magamhoz vonjalak szerelmesen : A nőnek árnya buján rám tapad, És visszahanyatlok erőtlenül. Felém ha hajlanál, hogy rám borulj, Feledve értem minden multadat : A férfi árnya hideg ujjal érint, És visszariadsz tőlem fagyosan, így dermedünk egymás mellett örökkön. Egymástól nem lehet eltávolodnunk, — Lebűvölő lelkünk egy bús igézet — Egymáshoz közeledni nem tudunk, — Két rontó árnyék megroskasztja vágyunk — Csak ülünk, ülünk, fázva és remegve, S perczek, órák, napok egymásba halnak, Sivár élet után meddő halállal . . . A «Budapesti Szemle» most megjelent októberi füzetének bő tartalmából első helyen áll Angyal Dávid tanulmánya : «A Magyar Tudományos Akadémia és az önkényuralom». Azt a sok nehézséggel és bajjal járó működést rajzolja, melylyel a vezető érfiak az Akadémia munkásságát a forradalom utáni szomorú időkben is föléleszteni igyekeztek s azt a sok zaklatást, melylyel az abszolút kormány ellenséges indulatú hatóságai e munkásságot akadályozták. Az Akadémia életének ez időszaka még nem volt eddigelé feldolgozva, s Angyal Dávid szolgálatot tett irodalmunknak tanulmányának megírásával. A második czikk Becker F. Ágost «A spanyol irodalom a XV. században» czímű nagyobb tanulmányának első közleménye, mely az akkori spanyol költőket kezdi ismertetni. Szilasi Béla ismerteti ezután a kereskedelmi szakoktatást Angolországban. Erre Lehr Albert érdekes nyelvészeti czikke következik, két élő képzőről, melyekről keveset tud az irodalom, melyek azonban, mint szerző számos példával bizonyítja, a népnyelvben gyakoriak. E két képző a «libási, csibési, szobási» stb. népi szóká si képzője, a másik pedig a tányi-tényi képző, mely az irodalomban csak a jártányi (nincs jártányi ereje, stb.) szóban használatos, míg a népnyelvből a szerző igen sok példát tud rá felhozni. Fromentin Jenő franczia író «Domokos» czímű regényének ötödik közleménye s Kozma Andor «Anteusz a