Vasárnapi Ujság – 1903

1903-10-11 / 41. szám - Az utolsó Obrenovics (képpel) 682. oldal / Élet- és jellemrajzok - Rutkayné Kossuth Lujza siremléke (képpel) 682. oldal / Hazai táj- és néprajzok; közintézetek; népszokások; műtárgyak

682 beillesztett emléktáblán olvasható: «a magyar tanítói kar közhasznú munkásságának elisme­réséűl» — azzal, hogy egy millió koronát sza­vaztak meg a budapesti és kolozsvári Tanítók Háza létesítésére. A budapesti ház már áll, sőt föl is van avatva, a kolozsvárit pedig, mely már szintén tető alatt van. 1904 augusztus közepén avatták föl. A Ferencz József Tanítók Háza azon a tel­ken épült, a melyet az Eötvös-alap 1899-ben vásárolt meg 208,000 koronáért, még abban az évben meg is nyitván — szerény keretek közt. 64 ifjú számára­­— főiskolai internátusát. A régi kétemeletes épületet a telekkel együtt az Eöt­vös-alaptól a kincstár vette meg s építtette ugyanoda a mai három emeletes palotát, mely egyike a főváros legszebb épületeinek. A főiskolai internátus voltaképen csak most vált teljessé, a­mennyiben az Eötvös-alap erre az iskolai évre már 120 egyetemi hallgatót — ez a teljes létszám — vett föl részint ingyenes, részint féldíjas és kedvezményes helyekre. Ta­nítók, tanárok és tanügyi tisztviselők fiait ve­szik föl, de, mivel a föntartó Eötvös-alap va­gyonát tanítók gyűjtötték és adták össze, ked­vezményes helyre csak tanító fia vehető föl. A legnagyobb díj havi 50 korona, a­miért az ifjak teljes ellátáson kívül még orvosi kezelést is kapnak. Az ellátás kitűnő, a pedagógiai irá­nyítást pedig a gondnok, Józsa Mihály tan­felügyelő és az Eötvös-alap elnöksége együt­tesen gyakorolják. Az internátus ügyeit a fel­ügyelő-bizottság intézi, melynek elnöke Tóth József tanfelügyelő. A Ferencz József Tanítók Házát fentartó Eötvös-alapnak jelenleg 7200 tagja van, va­gyona pedig — értékpapírokban elhelyezve — 418,000 korona. A főiskolai internátust az Eöt­vös-alap részint az alapítványok kamataiból, részint a tagok tagsági díjaiból, adományokból és a közoktatásügyi miniszter 4000 koronás hozzájárulásából tartja fönn. Az Eötvös-alap, mely a főiskolai internátu­son kívül még évenként 8000 korona ösztön­díjat és segélyt is ad a tanítók gyermekeinek, árváinak, özvegyeinek és szabad asztalt 80—90 tanuló ifjúnak, megérdemelné, hogy minden tanító tagjává legyen s hogy a társadalom is támogassa. A jelenlegi elnök, Ujváry Béla mindent elkövet ebben a tekintetben és törek­véseit máris siker koronázza, a­mennyiben az emberbaráti orsz. egyesület tagjai a most folyó év szeptember hónapjában 2200-zal szaporodtak. Végül megemlítjük még, hogy a Ferencz Jó­zsef Tanítók Háza Herczeg Zsigmond és Baum­garten Sándor építészek tervei szerint épült s hogy a berendezéssel együtt 658,000 koronába került. RUTTKAYNÉ KOSSUTH LUJZA SÍREMLÉKE. A budapesti Kerepesi­ úti temető ismét egy művészi síremlékkel gazdagodott. Most állítot­ták fel Ruttkayné Kossuth Lujza síremlékét, melyet Horvai János fiatal szobrászunk min­tázott. Ruttkayné tudvalevőleg a múlt évi október 13-ikán halt meg 87 éves korában. Viszontagsá­gokban gazdagon telt el élete ; a szabadságharcz után egy ideig Amerikában élt, később bátyja, Kossuth Lajos háztartását vezette Turinban. 1894-ben, Kossuth halála után hazatért csendes elvonultságban töltötte aggkora napjait.­­ Az emléket, mely sírját jelöli, október 12-én leplezik le. A szobormű allegorikus alakja fiatal nőt tüntet fel, ki jobb kezét áldólag emeli maga elé, míg bal kezében töviskoszorút tart. A szen­vedés, hűség és szívjóság példaképéül szolgál ez alak, ezt fejezi ki magatartása és arcza, melyet mélyen leomló fátyol vesz körül. A sír­emlék jól sikerült, gondos munkája a fiatal szobrásznak. AZ UTOLSÓ OB­JENOVICS. Igy hívják rendesen Milán királynak és a szép Joannides Artemiziának fiát, Obrenovics Györgyöt. Erről a kedves arczú, villogó szemű, nagyon intel­ligens 14—15 éves fiatalemberről sokat írtak a szerbiai királygyilkosság után a lapok, mint állító­lagos trónkövetelőről s neve most ismét forgalomba került, hogy napokon át Budapesten tartózkodott gróf Zichy Jenőnél, a­kihez Konstantinápolyból VASÁRNAPI ÚJSÁG­ jött, a­hol eddig a szultán pártfogása alatt élt. Hozzátartozói azonban attól féltek, hogy élete itt nincs biztonságban, miért is jobbnak látták őt biz­tosabb helyre küldeni. Dr. Mizzi konstantinápolyi ügyvéd kísérte útjában, hogy Európa valamely előkelő nevelőintézetében elhelyezzék. Először a bécsi Thereziánum volt szóban, de Goluchowsky külügyminiszter politikai tekintetekből ellenezte ezt a tervet. Végül a góthai katonai iskolába vet­ték fel a fiatal­embert. Gróf Zichy Jenő egy vidéki laphoz intézett leve­lében elmondja, hogy ha Milán király végleg elvál­hatott volna Natáliától, elvette volna Joannides Artemiziát s a gyermeket is az ő kívánságára ne­vezték Obrenovics Györgynek s így is anyaköny­vezték. Később Sándor király is tervezte, hogy fél­testvérét elismeri és trónörökössé teszi, de erről Draga lebeszélte. A fiatal Obrenovics Györgyöt képünk gróf Zichy Jenőnek és kísérőjének, dr. Mizzinek társaságában mutatja be. Az ifjú György Budapesten időzése alatt a képviselőházban is járt, hogy atyai barátjá­nak, gróf Zichy Jenőnek beszédét meghallgassa. Ez alkalommal készült a képviselőház egyik szobájá­ban az itt bemutatott fénykép. Szemere Miklós fogadja Márkus József főpolgármestert. A PUSZTA-SZENTLŐRINCZI CZÉLLÖVŐ VERSENYRŐL. 43. BZÁ51. 1903. 50. ÉVFOLYAM. Szilágyi Géza : Holt vizeken. Budapest 190­1 Egészségtelen, beteges levegő árad e csinos kiál­lítású kötetből. A szerző a legsötétebb pesszimiz­must énekli, szerinte az élet átok, az ember boldog­talanságra születik, gyönyör számára nincs más, csak az érzékek pillanatnyi mámora, melyet sivár kiábrándulás és undor követ, a vágy is csak gyöt­relmet okoz, akár kielégül, akár nem. Pesszimiz­musa szinte az erkölcsi nihilizmusig viszi, különö­sen a «Salamon prédikátor könyvéből» czímű czik­lusban, a­hol azt énekli, hogy «a gonoszság és az erény, egy kép hiábavaló». Örökös panaszai, gyászos siralmai egyhangúvá válnak, a­mit még fokoz szó­kincsének szegénysége, úgy, hogy lépten-nyomon ismétlődnek ugyanazok a jelzők. Maga fosztja meg verseit a változatosságtól, a­mikor csupán a saját teljesen egyéni fájdalmaival foglalkozik, a költészet önként kínálkozó ezernyi más tárgyára nincs hangja. Hangulatot kelteni azonban tud, néha meglep érzé­seinek finom árnyalásával s van egy-két igazán sikerült verse, melyekben szép gondolatot szép for­mában ad elő. Kívánatos volna, ha kétségtelen tehet­sége egészségesebb irányban fejlődnék. A kötet ára két korona. Mutatványúi a következő verset közöljük a kötetből: IRODALOM ÉS MŰVÉSZET. Deák Ferencz beszédei A nagy magyar állam­férfiú összes fönmaradt beszédeinek hat kötetes gyűjteményéből, melyet Kónyi Manó adott ki, az első három kötet már évek óta elfogyott s ezért most második kiadásban való közrebocsátásuk vált szükségessé. Az új kiadás egyúttal lényege­sen bővített is, a­mennyiben szerkesztője felhasz­nálta benne újabb kutatásait s egyúttal kibővítette az első kötetben foglalt beszédek bevezetéseit és mindegyik után megírta a felszólalás eredményét is. Ilykép az első kötet annyira megbővült, hogy egy-egy részét át kellett helyezni a másodikba. Leg­több új adalék a harmadik kötetben van. A Ghyczy és Tisza között váltott levelek megvilágítják Deák Ferencznek a határozati párt vezérférfiaihoz való viszonyát. Az egész nagy munka példás gonddal és lelkiismeretességgel készült, pontosság, megbízható­ság és minden kérdésben világos áttekinthetőség jellemzik. Deák szelleme, politikája az általa létesí­tett intézményeken kívül legvilágosabban beszédei­ben domborodik ki s ezért Kónyi Manó gyűjte­ménye egyaránt becses és hasznos tanulmányra nyújt bőséges anyagot a politikusnak, a publici­stá­nak, a történetírónak s a művelt nagyközönségnek. A munka értékét nem csekély mértékben fokozza a kiállítás külső dísze; az első három kötet elején Deák egy-egy arczképe található, melyek közül az első kötetben levő élethű színes kép, a másik kettő K. Hirsch Nellinek egykorú eredetiek után készített sikerűit rajza. A szép nyomás, a jó papiros az olva­sást könnyíti meg. A hat kötetből álló díszesen kiállított munka a Franklin- Tár­su­­lat kiadásában jelent meg s ára 60 korona. Álom. Perczek, órák, napok egymásba halnak, Sivár élet után meddő halállal. S mi szótlanul még mindig ottan ülünk, Hová balvégzet bús varázsa bűvölt. A mennybe leskődő, hófödte sziklán, Melyet szédítő mélyben, ott alant, Őrjöngve síró bérczpatak ölelget. . . Csak ülünk, ülünk, fázva és remegve, Egymás mellett, egymáshoz oly közel, Hogy érzem illatos lehelleted, S te hallod szívem lassú dobogását. Egymáshoz oly közel s mégis mi távol, Mikéntha mérhetetlen messzeségek Borúiiának örök gátúl közénk. Két sápadt árnyék imbolyog mögöttünk. Mögéd egy férfiú szegődött; Mögém egy asszony. Árnyak csupán, s mégis hatalmasabbak, Miként mi, gyönge, gyáva, beteg élek. Feléd ha hajlanék, hogy átölelve Magamhoz vonjalak szerelmesen : A nőnek árnya buján rám tapad, És visszahanyatlok erőtlenül. Felém ha hajlanál, hogy rám borulj, Feledve értem minden multadat : A férfi árnya hideg ujjal érint, És visszariadsz tőlem fagyosan, így dermedünk egymás mellett örökkön. Egymástól nem lehet eltávolodnunk, — Lebűvölő lelkünk egy bús igézet — Egymáshoz közeledni nem tudunk, — Két rontó árnyék megroskasztja vágyunk­ — Csak ülünk, ülünk, fázva és remegve, S perczek, órák, napok egymásba halnak, Sivár élet után meddő halállal . . . A «Budapesti Szemle» most megjelent októberi füzetének bő tartalmából első helyen áll Angyal Dávid tanulmánya : «A Magyar Tudományos Aka­démia és az önkényuralom». Azt a sok nehézséggel és bajjal járó működést rajzolja, melylyel a vezető érfiak az Akadémia munkásságát a forradalom utáni szomorú időkben is föléleszteni igyekeztek s azt a sok zaklatást, melylyel az abszolút kormány ellenséges indulatú hatóságai e munkásságot akadá­lyozták. Az Akadémia életének ez időszaka még nem volt eddigelé feldolgozva, s Angyal Dávid szolgálatot tett irodalmunknak tanulmányának meg­írásával. A második czikk Becker F. Ágost «A spanyol irodalom a XV. században» czímű nagyobb tanul­mányának első közleménye, mely az akkori spanyol költőket kezdi ismertetni. Szilasi Béla ismerteti ezután a kereskedelmi szakoktatást Angolországban. Erre Lehr Albert érdekes nyelvészeti czikke követ­kezik, két élő képzőről, melyekről keveset tud az irodalom, melyek azonban, mint szerző számos példával bizonyítja, a népnyelvben gyakoriak. E két képző a «libási, csibési, szobási» stb. népi szók­á si képzője, a másik pedig a tányi-tényi képző, mely az irodalomban csak a jártányi (nincs jártányi ereje, stb.) szóban használatos, míg a népnyelvből a szerző igen sok példát tud rá felhozni. Fromentin Jenő franczia író «Domokos» czímű regényének ötödik közleménye s Kozma Andor «Anteusz a

Next