Vasárnapi Ujság – 1903

1903-10-18 / 42. szám - Deák Ferenczről. Mikszáth Kálmán 690. oldal / Élet- és jellemrajzok

692 VASÁRNAPI ÚJSÁG. 43. BZÁ51. 1903. 50. ÉVFOLYAM. géhez illő és minden a­mi mástól származik, elüt tőle. Még a ruházata is egyéni. A barna, tompa színű polgári kabát, a nyaka körül puha inggallérra csavart fekete selyemkendő. Ho­gyan is venné ő ki magát, például bíbor men­tében, aranynyal áttört fehér dolmányban, gyé­mántos forgójú kalpagban, a­hogy a többi na­gyokat ábrázolják a képírók ? Van-e, a­ki el tudná képzelni, hogy mint Andrássy Gyula gróf az udvari bálokon, együtt lejt a hélczeg főherczegnőkkel és palotahölgyekkel, vagy hogy mint Széchenyi István gróf, ő is végig sé­tál Buda és Pest között a Dunán a hidat össze­tartó felső lánczon, vagy hogy leül a zongorá­hoz, mint Apponyi Albert gróf és átszellemült arczczal, mély érzéssel kiver a billentyűkön egy szimfóniát ? Milyen dissonáns vonás lenne mindenik! Deák Ferencz egyénisége úgy stylszerű, a mint van. Comprehensio elméjén, roppant itélő képességén és tiszta látásán kívül komolysága, patriarcha­lis lénye, vaskossága, merevsége tették őt azzá, a mi. Egyéni vonások, melyek a nemzet faji tulajdonaiból vétettek. A nemzet magára ismert benne s maga magának hódolt meg előtte. De az ily hódolat nem minden időben mé­rője az emberi nagyságnak. Vakok közt a köz­mondás szerint a félszemű is kalauz. Csakhogy Deák épen olyan időszakban emelkedett ki, mikor Széchenyije volt az országnak és Kossuth Lajosa. Széchenyi a tevékenységet piszkálta a magyarban, Kossuth a nemzet fantáziáját tü­zelte s csodás szónoki hatalmával röpülni tanítván őt, ragadta maga után följebb, egyre följebb a szabadság és dicsőség sphaeráiba. S mit tett az «öreg» ? Prédikálta a józan­ságot, a mérsékletet, lankasztotta a szárnyakat. A kerékkötő alakok pedig rendszerint pórul járnak olyan izzó napokban, mikor a csatamezők keselyűinek a szénája nő. A kerék átdübörög rajtuk és összetöri őket. De nem törte össze Deákot. Ő csak nőtt folyvást. Akkor is nőtt, a­mikor nem azt akarta, a­mit mindenki akart, sőt talán épen azért érte meg egy napon, hogy senki se ellenezte, a­mit ő akart. Csakhogy ennél a pontnál mégis meg kell állni. Mert hogy Deák ezeknek az áramla­toknak daczára is tisztelt, nagy alak maradha­tott, azt csak a magyar nemzet fönséges dis­tingváló józansága magyarázza meg. Azé a nemzeté, mely egyszerre tudja szeretni Kossuth Lajost és Ferencz Józsefet. Kétségtelen, hogy semmi se dicséri e nem­zet politikai érettségét jobban, mint a Deák­kultusz. Csak nagy népnek lehet ilyen szürke, cziczoma nélküli nagy embere. Hisz az öreg úr épenséggel nem volt char­meur, a­ki modorával, kedvességével bilincselte volna el azokat, a­kik közt megjelent, a­minő Kossuth volt, későbben Andrássy, vagy még ké­sőbben Wekerle. Deák természetessége akkora, hogy az alkalmazkodást nem veszi be. Rost kedvét a környezetével is éreztette. Mogorva óráiban a legjobb barátai se merték megközelí­teni. Kíméletlen volt, zsörtölődő, ellenmondást nem tűrő, néha zsarnok, sőt igazságtalan is, a mint szeszélye hozta. De benne lakott az ő lelkének templomában a mindent itélő igaz biró s ez hamar észre­vette, ha valamit ki kellett korrigálni. Egy-egy igazságtalan felfortyanása után csakhamar kibuggyant belőle a jóság, mint kemény szikla alól az üdítő tiszta forrás. Ez a bölcs ember, ki mindeneket ismert és mindenekbe belátott, eljutott arra a magas­latra is, hogy önmagát ismerte, tudta hibáit és gyakran körülbástyázta magát ellenök. Ér­dekes világot vet erre az az instructio, melyet egyik benfentes barátjának, Kandó Kálmánnak adott, mikor miniszterelnökségi miniszteri taná­csosnak neveztette ki. — Neked pedig az lesz a dolgod, Kálmán, hogy a­mit nálam vagy Andrássynál hallasz, okosan átgyúrod elmédben s beadod nekünk a szájunk ize szerint. Mert tudod, gyarló emberek vagyunk s mindenféle konfliktusok fognak idők jártával támadni. Ha Andrássynak valami actiója lesz, én arra dühösen felpattanok és azt talá­lom üzenni: «Mondd meg Andrássynak, hogy abból semmi se lesz, vagy elsöpröm, mint egy pelyhet, az egész kormányt», te akkor elmégysz az üzenettel és azt úgy adod elő Andrássynak : «Tiszteltet az öreg úr, említettem előtte actió­dat, helyesli is, de úgy vettem ki, hogy még némi aggályai vannak». Ha pedig Andrássy paprikázódik föl ellenem, hogy «mit okvetet­lenkedik megint az a vén salabakter, ezt nem tűröm tovább» — te azt másnap úgy hozod meg: «Tiszteletét küldi Andrássy, szeretné ugyan keresztül vinni azt a dolgot, de ha ellen­vetésed van, akaratodnak magát aláveti». Ilyen különös követe lett a jámbor Kandó Kálmán a két hatalmas állam­férfiúnak s hor­dozta hosszú időken az útközben elváltozó üzeneteket az «Angol királyné »-tól Budára és onnan vissza, megkönnyítve Andrássynak a kormányzást, mely igen komplikálódott az által, hogy «két udvarral» volt dolga, nemcsak a bécsi Burgban kellett az egyes kérdéseknek, felmerülő akadályokat leküzdeni, hanem az «Angol királyné»-ban is. Bár előhaladó korával egyre zsémbesebb, ingerlékenyebb lett, mégis le tudta magát a kellő pillanatban szerelni. Általában bent jól tudott, mindent jól látott s a min­mit nem látott volna, megsejtette. Már előre úgy rendezte be egész életét, a mint azt későbbi rendeltetése kívánta. Nem nősült meg, hogy független maradhasson, még a birtokát is vita­lítiumba adta, nehogy a megélhetés zavarja a nagy feladatban, melyet az idők méhe eléje tologat. Nem nyúlt semmihez többé abból, a­mi a családé volt, csak ahhoz a lúdtollhoz, a­mely a Deák - czímerben fehérlik kék mező­ben, hogy azzal írja meg az ő legremekebb művét, a feliratot. Aztán a kiegyezés jött; ócska sárga papirosokból csinált egy államot, nem olyat, a­milyent szeretett volna, nem olyant, a­mivel meg volnánk elégedve, de olyat, a­minőt lehetett. Talán többet is kivasalhatott volna a meg­szorult királyból, mikor a sadovai csata után fölhivatta, hogy ki akar békülni a nemzettel, mik a kívánalmai? Deák Ferencz azért volt Deák Ferencz, hogy a mikor a nemzet helyett szólt, minden szavá­ban a nemzet lelke suhogott. A kehidai tekin­tetes úr elnémult a trónnál, hanem a levert DEÁK FERENCZ ÉS BÁRÓ EÖTVÖS JÓZSEF. Benczúr Gyula festménye után.

Next