Vasárnapi Ujság – 1903
1903-10-18 / 42. szám - Deák Ferencz szülőföldéről (képekkel). Eötvös Károly 693. oldal / Hazai táj- és néprajzok; közintézetek; népszokások; műtárgyak
41. SZJIM. 1903. 50. ÉVFOLYAM. VASÁRNAPI ÚJSÁG. 693 oroszlán, az össz magyar nemzet rázta meg a sörényét és így szólt: — Bajban levő emberrel a magyar nem alkuszik, mert a mit a veszedelemben megígér, nehéz megtartani jó időkben. Béküljön meg előbb felséged az ellenségeivel és a mit aztán önként ajánl, az lesz az igazi alap. A mi kívánságaink nem lesznek se nagyobbak, se kisebbek a mi jogainknál, sem most, sem akkor. Ezekre az időkre esik bibliai bölcseségű ismeretes mondása, melyet a Belcredi kérdésére felelt, hogy nem lehetne-e abban az évben (1866) még egyszer ujonczozni Magyarországon?— A magyar anyák csak egyszer szülnek egy esztendőben. Száz és száz ilyen mondása maradt fönn, melyek beszédei nélkül is örökre fentartanák a nevét. Lelke oly gazdag volt kincsekben, hogy nem győzte ládákba, illetve irataiba, beszédeibe rakni, hanem szétszórta diskurzusban, adomákban, sziporkázó ötletkékben S ezek jól kamatoztak neki. Mert e mondások nem hogy elvesztek volna, hanem megszaporodtak, holta után is mindenik hozván maga után idegeneket. A közhit arra a rangra emelte Deákot, amelyen Hollós Mátyás áll. Ha egy jó adoma, vagy egy jó mondás születik valahol, a nép, mint ahogy a csóka egy rakásra hordja a fényeset, vagy Mátyásra fogja, vagy Deák Ferenczre. Ötletei és adomái bejárták az országot és szinte jobban emelték őt a kedélyes nemesi kúriákon, mint nagy elméjének komoly alkotásai. A tömeg előtti népszerűségét pedig főleg az a külső körülmény fokozta, hogy szegény tudott maradni. Milliói lehetnének, mondák, és nem szerzett semmit. De ez nem érdeme Deáknak. Ő nem érezte a szegénységet, tehát nem is bánthatta. A gazdagság iránt sem volt érzéke, hát nem is imponálhatott neki. Egy a Kongo államban járt régebbi utazó meséli, hogy őt egy csöppet se izgatta a malomkövek látása, pedig a malomkövek csupa nagy bankók a benszülöttek szemében. A dominiumok, paloták, fogatok ilyen malomkövek lehettek Deák szemében. Mit emelhettek volna azok ő rajta? Hogy rendjelekre, kitüntetésekre se hederített, az is magától értetődő. Hiszen akkora titulust, minő a «Deák Ferencz» név, fejedelmek nem tudnak adni, de hogy annyi hiúság se legyen benne, hogy a történelmi jelentőségű szerepeket, a korona föltevésének aktusát is elhárítsa magától, ez már nagy dolog, ami megdöbbenti a gyengeségek pépjével gyúrt átlagembert. Csakis így eshetett meg, hogy a koronázás után, midőn a király többi közt a Deák valamelyes kitüntetését is előhozta, Andrássy gróf így felelhetett: — Fölséged bizonyosan a világ egyik leggazdagabb, leghatalmasabb uralkodója, de Deák Ferencznek még Felséged se adhat semmit. Ez akkor igaz is volt (mindössze egy vizittel tisztelte meg az «Angol királyné»-ban), de már azóta harminczhat nehéz esztendő múlt el, a világ nagyot fordult, sok minden megváltozott. Deák a budapesti temetőben pihen s álmodja, ő az álmok üldözője, művének szilárdságát, hazájának fejlődését. Andrássy a terebesi kriptában alszik pánczélos ősei közt ; hármuk közül csak a király jár most is ébren virrasztó gonddal föl s alá a bécsi Burg szobáiban. Magyarokkal való sok ügye baján elmélyedve, eszébe villanhat, hogy Deák Ferencz ha élne, ma volna száz esztendős. Mit élt volna meg erre a születésnapjára? Jaj mit élt volna meg! Becseg, ropog a nagy dimensióju mű, melyet alkotott, melyért élt. Minden pillanatban összeeshet. Tanácsadó magyar urak járnak a királyhoz, s magyarázzák szavuk, eszük vagy taktikájuk szerint mi áll a törvényben, de a királynak minderre egy szava van s kedvszegetten ismétli: csakis . Ezt máskép magyarázta nekem Deák Ferencz. Hogy im a királynak így eszébe jutnak régi dolgok, régi szavak s élő magyaroktól, a halotthoz húzódik, vajha megragadná a gondolat, hogy a századik évfordulón, amikor a nemzet ünnepel, a királytól is dukálna Deáknak valami. Nem baj, hogy Andrássy egykor azt mondta: «Deáknak még Fölséged sem adhat semmit». Ma már sok nem igaz, ami akkor igaz volt. Ma már azt mondaná Andrássy is: — Deáknak épen csak Fölséged adhat meg valamit. S ha egy kicsit találgatná a király, hogy mire volna most a legnagyobb szüksége Deáknak, hogy a dicsősége meg ne csorbuljon, hogy a műve meg ne semmisüljön, de hamar kitalálhatná. Csak bele kellene tölteni egy kis több nemzeti tartalmat, hogy szilárd legyen és hosszantartó . . . Aztán hadd aludnék békén, csendesen tovább, a következő száz éveken át az ötvenkét vármegye táblabirája, aki bölcsebb volt mindenkinél, de egyet meg nem tanult: «bajban levő emberrel» alkudni nem tudott. I*őösmarty Hé.a birtokában levő, a hatvanas évek elején készült fénykép után. DEÁK FERENCZ. DEÁK SZÜLŐFÖLDÉRŐL. Irta Eötvös Károly.* I. DEÁK FERENCZ SZÜLETÉSE. Idősb Deák Ferencznek két fia született, a kit Ferencz névre kereszteltek. A söjtöri uraság minden gyermekének kéthárom nevet adott. Első Ferencz fiának épen hármat. Ez 1800. évi április 8-ikán született s a szent keresztségben Ferencz, Szerafikus és Ignácz nevet kapott. Ez a Szerafikus név szokatlan. Nem is tudom, hol vette idősb Deák Ferencz. Szeráf valami ó-héber szó. A különös, magasabb rendű angyalokat nevezték a régi zsidók szeráfoknak. A többes száma ennek Szerafim. Ebből a keresztény világ nevet csinált, a Szerafint. Inkább leányoknak szokták e nevet adni: Latinosan Seraficus vagy Serafina. Magyarul úgy mondhatnók: Angyali, vagy görögösen: Angelika. De ez a szó : Szerafikus, szokatlan, sőt majdnem ismeretlen. A csecsemő csakhamar meghalt. Az utána következő gyermek szintén fiú lett. Nagyfejű, erős, egészséges magzat. 1803-ik évi * E czikksorozatot, melynek folytatása jövő heti számunkban jelenik meg, az Írónak «Utazás a Bakonyban» czimü kéziratban levő munkájából közöljük.