Vasárnapi Ujság – 1903

1903-10-18 / 42. szám - Deák Ferencz szülőföldéről (képekkel). Eötvös Károly 693. oldal / Hazai táj- és néprajzok; közintézetek; népszokások; műtárgyak

696 VASÁRNAPI ÚJSÁG. 42. SZÁM.­IVOS. 50. ÉVFOLYAM­­ nak az egész czímert. A névjelzőben a D és F betűk vannak. Alakja ez : Olvasásnál az F betű az első, minthogy a régi nemesi világban az ünnepélyes aláirás latin nyelven szokott lenni. Franciscus Deák: A két paizst a szokásos czimer-foszlányok kötik össze. Fölöttük korona, melyen nyugszik a könyökben meghajlott kar, de már nem i­ó­tollat, hanem buzogányt tart a kezében. Bizony ez gyönge kis dombormű. Zöld mázas gelencsér munka. Meglehet: egykor kályhadísz volt. A kályha összedűlt s úgy helyezték a falba az ágy fölé a czímert. Valami Figuli nevű híres gelencsér volt a Deák-család szolgálatában Zala-Tárnokon és Söjtörön ez­előtt százhúsz évvel. Meglehet, ő készítette. A kis csecsemő anyja rögtöni halálával dajka­fejre szőrűlt. A Deákok jobbágyai közt volt Söjtörön a Borda-család. Ma is sok tagja van. Kis vagyonú emberek. E családban volt egy szoptatós, egész­séges fiatal nő, ez táplálta a csecsemőt. Valami alapja lehet e hagyománynak. Antal bátyja halálával Deák Ferencz kezelte a söjtöri birtokot is több éven át. A szőlőhegyi dézsma szedésekor nagyon szerette végig nézni a hegy­vámos szőlők termését. A mikor Borda Vak János hajléka előtt elment, kivett zsebéből egy krétát s ráírta a hajlék ajtajára e két betűt: n. d. Kimegy Borda Vak János a pinczéjéhez s látja ajtaján a betűket. Megkérdezi: ki irta ezt? mondják neki: Deák Ferencz. Uczczu nyargal a dézsmaispánhoz s jelenti neki az esetet. Elvégre maga Deák oldja meg a rejtélyt. A két betű azt jelenti: mon­dat. Tudniillik nem ad hegyvámot. S ezt míg élt, mindig megtette a haza bölcse. Ezt a Borda Vak Jánost azért nevezték Vak­nak, mert egyik szemét gyerekkorában elvesz­tette. Ennek a Borda Vak Jánosnak anyja szoptatta egykor a kis csecsemőt. Minden valószínűség arra utal, hogy a haza bölcse abban a szobában jött világra, a­melyben édes­anyja meghalt. Hiszen a hagyomány sze­rint szülés közben halt meg. E szoba tehát a földszinten a mai postaszoba lenne. A rokonok és a falubeliek úgy vélekednek, hogy a szülő ágy s egyúttal halálos ágy ott állott, a hol a falba a czimer be van erősítve. Mindez vélekedés. De e vélekedést bizonyos­ságra emeli maga Deák Ferencz. Söjtörön sok zsidó lakik. Még több lakott fél­századdal ezelőtt. 1849-ben Stolczer László volt a hitközségi elnök. Ez megkérte Deák Ferenczet: adja bérbe a söjtöri kastélyt a zsidó hitköz­ségnek. Deák vonakodott.­­­ Legalább azt az egy szobát adja át, nagy­ságod, melyben ott a földszinten a családi czi­mer van a falon. — Azt épen nem. — felelte Deák. — Szegény boldogult jó anyám abban a szobában halt meg, azt nem adom bérbe. A hitközségi elnök erősködött. — Hiszen nem laknék ott senki, isteni tisz­teletre, imádkozó helynek kellene az a szoba. — No, az más. Imádkozásra, istentiszteletre odaadom. De nem bérért, nem pénzért. így lett a szoba, melyben született, egy ideig a vallásos áhítat temploma. Ezt Stolczer Gusztáv bankigazgató úr beszélte nekem Nagy-Kanizsán, ki maga közvetlen tanuja volt e jelenetnek. II. A NYIRLAKI KASTÉLY. Meg akartam látogatni Nyirlakot is s nemes urát és asszonyát. Tarányi Ferencz s bájos neje, Riefl báróné lakják a kastélyt. Nyirlak is a Deák-hagyományok vidékéhez tartozik s a Tarányi-nemzetség története is szorosan össze­függ a Deákok ragyogó történetével. Nyirlak ott fekszik Sümeg tövében, alig két kilométernyire a sümegi vártól. Nagy birtok, okszerű gazdasággal. Termékeny szántóföldek, buja legelők és kaszálók, jól gondozott erdők­kel és ligetekkel tarkítva. Valóságos angol mintára kezelt gyönyörű uradalom. A kastély is százados fák és gyönyörű ligetek közt a Sümegtől Mihályfára vezető út közelében. Épen negyven éve jártam ott utoljára. Az útra még jól emlékeztem. Mihályfára is hama­rosan ráismertem, a Forintos nemzetség ősi fészkére. Erre is kiterjeszkednek a Deák­hagyományok. A Forintos nemzetségnek Deák Ferencz ellen folytatott alkotmányos harcra már a nemzet történetéhez tartozik. De a nyirlaki kastély negyven év óta bizony nagyot változott. Erre és környékére már nem tudtam visszaemlékezni. Pedig a nagy költő­nek, Kisfaludy Sándornak és Szegedy Rózának életében is ott szerepel a nyirlaki kastély. Egykor a Verancsics családé volt ez a bir­tok. Ez a család adta az országnak a híres kanczellárt és esztergomi érseket s egy másik Verancsics is, a szótáríró, ott szerepel a tudo­mány történetében. Verancsics Istvántól 1748-ban szerzi meg Nyirlakot Tarányi Katalin és férje Sidó Kálmán. Az ős Tarányi család ekkortájban hal ki fiágon. Utolsó ivadéka Tarányi Ferencz, Zala alispánja s az 1741-iki országgyűlésen követe. Csak leányai maradnak, Katalin leányát Sidó Boldizsár veszi fele­ségül. Ez a Sidó is ős zalai család ivadéka. Nagy története van már a Hunyadyak korá­ban a családnak. Anna leányát Oszterhuber György teszi éle­tének osztályosává. Ők 1762-ben szerzik meg Sidóéktól Nyirlakot és csakhamar megépítik a kastélyt, mely a mainak is egyik részét al­kotja. Legfiatalabb leánya, Teréz, Sándorffy Sán­dornak lett felesége. Az ő unokája Kisfaludy Sándor, a költő. A költő jól ismerte még őt. Gyermek- és ifjúkorában sok időt töltött nála Sümegen, a­mikor már apja Győr megyébe költözött át. Nagyon szeretett öreganyjánál lenni. Itt látta meg először Szegedy Rózát is. S öreganyjától hallotta elbeszélni gyakran azt a jelenetet, a­mikor az ország felbuzdult rendei megmentették Mária Teréziát, a­kitől az összeszövetkezett Európa akarta elvenni királyi székét és országait. Öreganyja sokszor hal­lotta e történet elbeszélését az apai háznál, hiszen apja is kirántotta ott kardját s ő is el­kiáltotta a nagy szót: «Moriamur!» «Haljunk meg királyunkért!» A költő nagy kort ért. Ismerte még mint kis gyermek Oszterhuber Györgyöt, öreganyja sógorát. Ismerte ennek fiát s unokáit, a kikkel unokatestvéri rokonságban volt. Sőt ismerte még az én mostani derék házi gazdámat is, Tarányi Ferenczet, de őt már csak mint kis gyereket. Táviratban értesítettem, mikor, melyik órá­ban megyek Nyirlakra. Kocsin mentem Bala­ton-Szentgyörgyről s Linzer Béla barátom híres négy lován csaknem pontosan ott tudtam lenni a jelzett időre. A szives vendégszeretet, a melylyel fogadott, nem leírni való. Arról csak mesélgetni lehet érdemes társaságban. Utitervem szerint Sümegen kellett volna hál­nom s korán reggel Kehidára indulnom. De hát az isteni végzet ellen és a magyar vendég­szeretet ellen hiábavaló minden útiterv. Du­gába dől azzal szemben minden elszánt törek­vés. Pedig Feri, az ifjú majoreszkó, nem is volt otthon. Katonai fegyvergyakorlaton volt. A lányok közül is csak a szép ifjú özvegyet, Amáliát találtuk otthon, ki nemrég vesztette el ifjú férjét, Bezerédy Lászlót. Megnéztem a régi kastélyt Ez a mainak egyik alkotó része. A mainak tornya s emeleti osztályai ehhez építvék. De a szép, erős tölgyfa­ajtók s a különös zárak és kilincsek a föld­szinten a százados régi építkezés marad­ványai. Itt szokott gyakran tanyázni a boldogult uraság, Oszterhuber Mihály életében a két testvér: Deák Antal és Deák Ferencz. S nem­csak családi ünnepek és atyafi látogatások al­kalmával. Mindenki tudja, hogy Deák Antal Zala kö­vete volt az 1825-iki, 1830-iki és 1832-iki országgyűlésen s Deák Ferencz az 1833-ikin és 1839-ikin. Hajdan a vármegyék követeinek, a kik nem Pozsony közelében laktak, az volt szokásuk, hogy az országgyűlés megnyitása előtt néhány nappal Pesten jöttek össze. A Tiszán inneni és Tiszán túli kerületek követei, a bácskaiak és bánátiak, a jászok, kunok és hajdúk pozsonyi útjukban különb­en se kerülhették ki Pestet. De a Dunán inneni s Dunán­túli kerületek sok vármegyéjéből is először itt seregeltek össze különösen azok, a­kik nem az udvari párthoz, hanem a nemzeti ellenzékhez tar­toztak. Itt ismerkedtek meg először egymással. Itt értesültek jó eleve a távoli vármegyék utasítá­sairól. Itt cserélték ki eszméiket az udvar hatalmaskodásai, törvénysértései, az ország sérelmei s az orvoslás módjai és eszközei felől s innen mentek már lehetőleg tájékozottan s megállapított tervekkel csapatostól Pozsonyba. Deák Antal és Deák Ferencz 1848 előtt szintén Pestre mentek országgyűlés kezdetén, hogy az ország minden vidékének állapotáról már eleve értesüljenek. Azt gondolhatná az ember, hogy hiszen az értesülésekhez jobban eljuthattak volna Po­zsonyban, a­hol már minden követ és minden főrend együtt volt. De ott az üdvözlések, kül­döttségek, látogatások, vendéglátások, ismer­kedő mulatozások heteken át elraboltak mint Uam­pel Józsefné Puhiky Polyxena birtokában levő ISGG. évi fénykép után. DEÁK FERENCZ.

Next