Vasárnapi Ujság – 1903
1903-10-18 / 42. szám - Emlékeim Deák Ferenczről. Széllné Vörösmarty Ilona 701. oldal / Élet- és jellemrajzok
41 SZÁM. 1903. 50. ÉVFOLYAM. VASÁRNAPI ÚJJSÁG. 701 EMLEKEIM DEÁK FERENCZRŐL Irta Széllné Vörösmarty Ilona. Századik születésed napján mily tekintettel nézhetsz le hazánkra, nevelő atyám ! Megérti-e nagy szellemednek, a közpályán töltött életednek szózatát a mai nemzedék? Avagy csak félreértené ? Tőle, ki mindenkor jól olvasá az érlelő idők jelét, tanultunk-e hát ? Tőle, ki soha se rombolt, hogy építhessen, sőt inkább figyelve tűrt, mert komoly szavaknak súlyát, nagy czélok sikerének tartósságát nem a bölcs mérséklet adja-e meg? Tőle tehát ne tanuljunk-e? Szomorúan fordulok el tőled, oh, Jelen s visszavarázsolok inkább emlékeimből egy napot, a melyet ő vele töltöttem a budai hegyek között a «Szép Juhászné»-nál. A mikor derűs volt az ég s virágzó vadrózsák díszítették az erdők széleit s azon kis lejtős rétség szőnyege, melynek közepén egy vad körtefa állott, szines és illatos volt a számtalan virágtól: ilyenkor sokat jártunk az erdőkben. Mennyi növénynek tudta többféle nevét, gyógyhatását s egyéb sajátságait! S e nagy fa árnyékában, gyöpös ülőhelyen, mely egyszerű deszkával volt befödve, sok-sok órát töltöttünk gyámapámmal, anyám és én, a hatvanas években. A derűs környezet reánk is áthatott, kivéve, mikor kedélyét a gondok itt is elfoglalák. Olyankor két kezét botja elefántcsont végére helyezve, kissé előre hajolva támaszkodott botjára s hosszan elnézett maga elé, vagy beszélt a politikáról s a helyzetről. De voltak vidámabb napjaink s ilyenkor fölkerestük a költőket, irodalmat. A régi Görögországot művészetével, Rómát s a jelenkort. Mily alaposan ismerte a történelmet ; mennyi verset tudott! Mint szerettem hallani latin idézéseit. Kisfaludy regéi apám ifjúkori emlékeit foglalták magukban s talán azért is volt, hogy róluk gyakrabban emlékeztünk meg, mint másokról. A huszonnégy éves költő «Zalán futása» nyelvének klasszikus méltósága, a bevezetés hazafias elmerengése őt is gondokban találja a haza sorsa fölött. Ő is érzi, mit a költő kimond. De ő még hallgat. Neki még idő kell. Nagy eszméket érlelő idő. Önzetlen vágyak kelnek fenkölt elméjében. Szerelem és családi tűzhely, — az ifjú évek e fényes álmai! Lemond róluk már igen korán, mert érzi, hogy a családi élethez erős kapcsok fűznék és talán nem tudná a kettőt: hazát és családot egymástól független és teljes odaadással szolgálni. Mintha ezen lemondással a férfi tiszta szeretetének szenvedélye föloszlott volna föloszlott azon nemes és erős érzelmelyek oly ritka kivételessé tették fel benne; mekre, leméz. Nagy és dicső volt nyilvános szereplése, de példányszerű ennek alkotója: az ember. Erős fizikumú, szenvedélyes ember. Neki «ügyelni kell önmagára». Napjában órákat tölt egyedül, gondolkozik, vagy inkább : számot vet önmagával s egy életen keresztül megtartja e szokást. Az élet szinterén már teljes egyensúlyban látjuk; nincs nyoma a gyarló szenvedélyeknek ... Kehidának bükkös erdeje! Miért vagy néma? Miért nem mondod el az ő küzdelmeit, ki annyit járt körödben? Ki tudná jobban, mint a te árnyékos lombjaid, miként küzdötte le ifjan önvágyait s miként faragta gránit-keménynyé a férfikor meggyőződéseit, s az élet minden nehézségeiben, a magán, vagy a politikai téren, de mindenkor feddhetsen jellemét! .. . De hova tévedtem ! A terebélyes vad fa árnyékában, a mint ültünk vele a magányban, anyám és én, sokszor beszélt a múltakról. A zalai szomszédos és egyéb életről, ifjúkoráról. Nem írta le az évek történetét, de egyes eseteket, emberek jellemzését, s ilyenkor én is ismerni véltem alakjait. Kehidához közel szomszéd volt Csányi Laczi, a bizalmas jó barát, kiváló értelemmel, tiszta szándékú, becsületes jellem. «Meghitt jó barátom volt, — mondá — s alig volt nap, míg Csányban lakott, hogy át ne jött volna». De eljöttek az 1843-iki követválasztások izgalmas, sötét napjai. Deáknak megjelenése az országgyűlésen providencziális, mondja Csányi s mondja vele az ország. S hetekig korteskedik Csányi. Lovándélszegen ülve, óriási nemzeti zászlóval kezében léptet nagy nyugalommal a választás napján s vezeti a választók seregét. Példás a rend, de tudjuk a választás szomorú befejezését. S ez események egy időre elválasztják egymástól a két jó barátot. Deák cselekedeteinek ő maga a leglelkiismeretesebb bírálója ... Csányi nem állhatja tovább, s egy napon a nemes, szikár alak, katonás tartásával talán lazábban tartja lova kantárszárát, halvány arcza talán merevebb, mint máskor: hosszú idő után Kehidára megy. Minthogyha látnám a néma kézszorítást, a régi szívélyes hang elfödi a föllobbant érzelmeket; s azután ott ülnek ismét a kandalló tüzénél; s közöttük nem lebbenik a fátyol, mely takarja a félreértés kínos napjait. DEÁK FERENCZ EMLÉKTÁBLÁJA A NAGY-KANIZSAI GIMNÁZIUMON. Teles Ede szoborműve, Ellinger Ede 18T2. évi fényképe után. DEÁK FERENCZ: AZ EGYETEM-TÉRI HÁZ BUDAPESTEN, MELYBEN DEÁK FERENCZ MEGHALT.