Vasárnapi Ujság – 1909
1909-01-17 / 3. szám - A messinai szorosban. Bihari Imre 51. oldal / Általános nép- és országisme - Szamossy László 51. oldal / Élet- és jellemrajzok
3. SZÁM. 1909. 56. ÉVFOLYAM. VASÁRNAPI ÚJSÁG. 51 SZAMOSSY LÁSZLÓ. 1866—1909. A közelmúlt napokban egy itthon kevéssé ismert festőművészünk pályáját szakította félbe örökre a végzet, őszinte, mély sajnálkozására s megdöbbenésére mindazoknak, akik tehetségét ismerve, jóakaratú érdeklődéssel kísérték művészi fejlődését és sikerében bízva várták, hogy a hazai közönség előtt is bemutatkozzék, amire hosszas tanulmányok után végre elhatározta magát ő is, aki mindig a hatalmasan, csak kész művészként való fellépésről álmodozott. Sajnos, elveszítettük Szamossy Lászlót, mielőtt még itthon is ismertté tehette volna tehetségét, amellyel már számottevő sikereket aratott a külföldön s mielőtt még hírt és dicsőséget szerezhetett volna a Szamossy névnek, mely egyébiránt már úgy sem ismeretlen a magyar művészettörténetben. Mert habár nagy és híres művészi alkotások nem tették is nevezetessé e nevet, emlékezetes marad ama befolyás révén, melyet a most elhunyt művész édesatyja, Szamossy Elek, mint halhatatlan Munkácsyak első mestere, ennek művészi fejlődésére gyakorolt. Munkácsy Mihály élete történetének lapjait forgatva, hálás megindultsággal olvassuk, hogy mily szeretettel karolta fel a betegsége miatt nagybátyjánál üdülő asztaloslegény művésszé való képzésének ügyét Szamossy Elek, a véletlenül Gyulára vetődött arczképfestő, akinek bátorítása megingathatatlan elhatározássá érlelte Munkácsyban a művészet iránti vágyat s a ki maga mellé fogadta s másfél éven át nevelte s fejlesztette az általa helyesen felismert művésztehetséget. Szamossy Elek 1826-ban született s a bécsi Balil Károly festő-iskolájában végzett tanulmányok után éveket töltött Itáliában, a hol különösen a velenczei iskola mestereit másolta. 1859-ben hazatérve, hol itt, hol ott tartózkodott arczképeket festve s úri családok képtáraiban levő régi képeket restaurálgatva. Később a nagyváradi állami reáliskola rajztanára lett. Hunkár Katalinnal kötött házasságából született 186>-ban Budapesten László ha, a mostanában eltemetett festőművész, aki már gyermekkorában nagy hajlamot mutatott a rajz és a zene, nevezetesen a hegedű iránt. Atyja mindjárt komolyan tanította rajz elemeire, míg zenei tehetségének fejlesztését Tutsek Lajos nagyváradi zenetanár gondjaira bízta. Mire a II. reáliskolai osztályt elvégezte, a hegedűjátékban már annyira előrehaladt, hogy tanára ajánlatára atyja felhozta Budapestre s bemutatta a zeneakadémia akkori igazgatójának, Huber Károlnak, ki tehetségét megállapítva, Gobbi Alajos zenetanár gondjaira bízta, kinek igen szeretett tanítványa lett. A festészet iránti kedve azonban ép oly erős maradt, mint a zenéhez való hajlama. S a zeneakadémiát elvégezve, Münchenbe, majd Párisba ment Munkácsy pártfogoltjaként, aki mindig hálásan emlékezett vissza első mesterére. Mikor azonban látta, hogy az ifjú festő túl sok időt szentel a zenének, jónak látta őt figyelmeztetni, hogy: «Édes Lászlóm, múzsa nem csókol egy embert homlokon, két jó volna, ha egyik vagy másik múzsájának osztatlanul hódolna, mert egyik művészet fejlődése a másik rovására történik s így egyéniségének teljes kifejlődésére vajmi kevés kilátás van !. Szamossy azonban nem tudott egyiktől sem válni s gyakran hangoztatta Munkácsy Mihályné szavait, a ki azzal biztatta, hogy a hegedűje egy aranykulcs lesz, mely megnyitja részére a szalonok ajtóit. 1889-ben hazajött, hogy leszolgálja önkéntesi évét Zágrábban a 101. sz. gyalogezredben. Itt nagy sikert aratott Őfelségének a tisztikar részére festett életnagyságú arczképével. Ezután majd egy évtizedig itthon próbálta jövőjét megállapítani. Néhány kisebb művével a tárlatokon feltűnést keltett s többek között meleg érdeklődést keltett fel maga iránt korán elhunyt tehetséges írónkban, Justh Zsigmondban, kinél azután több nyarat töltött. Művészi tehetségének két irányban való megoszlása azonban a várva várt nagy sikert igen késleltette s e miatt sokat szenvedett. 1903-ban vergődő bohém lelkét Róma felé hajtotta vágya. Itt bekopogtatott Fraknói Vilmos püspöknek, az ismert kiváló mű- és emberbarátnak ajtaján, ki már boldogult atyjának is igen meleg jóakarója volt. És amint már számos fiatal művészünknek volt és van alkalma az áldozatkész püspök jóságát tapasztalni, úgy Szamossy sem fordult hiába hozzá. Fraknói saját házában, később az általa alapított művészházban adott neki műtermet s azonfelül beajánlva őt rokonainak s ismerőseinek, biztosította megélhetését. E nemes tett a mármár csüggedő művész lelkében ismét teljes erőben lobogtatta fel a lelkesedés tüzét. Rövid pár év alatt művészete erősen izmosodni kezdett s Rómában, ahol egyébként művészi hegedűjátéka miatt is kedvelt vendége volt a legelőkelőbb szalonoknak, úgy a régi mesterek kitűnő másolása, mint könnyen kezelt karakterisztikus portraitjei révén igen előkelő műbarátok kegyét nyerte meg. Művei közül különös sikert arattak : Tizian «Szent és profán szerelem» czímű csodás művének másolata, melyet a mecklenburg-schwerini nagyherczegi múzeum részére vettek meg; Velasquez X. Incze pápájának másolata, mely az eredeti tulajdonosának, Doria-Pamfili herczegnek annyira megtetszett, hogy azonnal lefestette magát Szamossyval, s az arczképpel is rendkívül meg volt elégedve. Több remekműmásolat van Szamossytól a zirczi apátság templomában is. Arczképei közül különösen sikerültek még Vanitelli bíboros, Széchen Miklós vatikáni nagykövet, Kraknói Vilmos, Hubay Jenő stb. stb. arczképei, melyeket a mult évben hazatérve, kollektív kiállítás keretében akart itthon bemutatni, mely kiállítás alapja lett volna egy nagyratörő művész életnek. Álmainak megvalósulását azonban megakadályozta betegsége s a sejthető izmos szárnyakat lekötötte a korán bekövetkezett halál. Kőszeghy - Winkler Elemér. SZAMOSSY LÁSZLÓ MŰTERME A RÓMAI ERAKNÓI INTÉZETBEN. Jelfy Gyula fölvétele. SZAMOSSY LÁSZLÓ. A MESSINAI SZOROSBAN. Jó és szép dolog utazni, de mindenekfölött szép és gyönyörűséges az utazás a tengeren. Megcsodáltam Olaszország klasszikus és modern művészi alkotásait, római szobrokra emlékeztető remek szép asszonyait, a régi és új Rómát, Nápoly öblét, tengeri világforgalmát, Pompejit, a meseszerű Velenczét, a bájos Palermót, egy sereg olasz templomot, tömérdek műkincset, a világhírű olasz szobrokat, képeket, őskori romokat, ragyogó palotákat, de mindezeknél szebb, nagyszerűbb, csodálatosabb a tenger. Ezerszínű fénye, fodrozó, tarajos hullámai, tomboló és vészt hozó haragja, döbbenetes mélységének rejtelmei, a holdas és aranyezüstös, rubintos vízsugarai és örökkön változó vagy fönségesen nyugalmas fölülete megfogja a szivet, a lelket, leköti minden érzésedet és egyszeriben megérted a tengerbe szerelmes velenczei dózsét, a világjáró angolt, a tenger birtokáért gyilkoló marezona hadi népet és a tengeri fürdőbe halálosan vágyódó asszonyokat ... A tenger kifürkészhetetlen szépsége, bája, varázslatos ereje leküzdhetetlen. Naphosszat és éjjeleken át nézi és bámulja az ember, még ha egyebet se lát, mint eget és vizet. A tengerek gyöngye pedig a messinai szoros! Örökké hullámos, mindig mozog, ágaskodik, zúg, susog, morog vagy tombol, mint a mindig mozgékony, ideges, temperamentumos kalábriai vagy szicziliai olasz. A forró nyári éjjelektől eltikkadt utast itt mindig lágy szellő, édes fuvalom lengi körül, fölüdíti, új életkedvre deríti, este pedig kéjes álomba ringatja. Hegyes, erdős, virágos két partja, közéjök ékelt vidám, forgalmas városai, gyönyörű tájképei feledhetetlen benyomást tesznek az utasra. Ezt a tengert, bűbájos vidéket a jó Isten igazán csak jó kedvében teremthette és jaj, hogy népét, lakóhelyeit és városait most haragos kedvében pusztította el! Tengernyi fájdalmat, iszonyú szenvedést hozott a szörnyű szerencsétlenség a tengerszoros lakóira és az egész olasz nemzetre. De a lesújtó elemi csapásban is megvigasztalhatja őt az egész művelt világ részvéte, segítő keze, együttérzése. Mert Olaszország az egész világé! Természeti szépségei, művészi alkotásai vonzzák, csábítják az öt világrész minden művelt és művelődésre vágyó népét. És ennek a tündérkertnek egyik legszebb,