Vasárnapi Ujság – 1909
1909-11-14 / 46. szám - Gyulai Pál. R. Hirsch Nelli és Glatz Oszkár rajzai és Balogh Rudolf fényképe után 46. szám / Arczképek, Hazaiak - Gyulai Pál (arczképpel). Schöpflin Aladár 949. oldal / Élet- és jellemrajzok - A Petőfi-ház megnyitásáról (2 kép) 46. szám / Időszerű illusztrácziók - A szuezi csatorna jubileumához (3 kép) 46. szám / Időszerű illusztrácziók - Az államvasutak nyugdíjintézetének leégett bérháza az Andrássy-úton 46. szám / Időszerű illusztrácziók - Doumergue Emil franczia tudós a sárospataki főiskola udvarán; a főiskola tanáraival 46. szám / Időszerű illusztrácziók - Dr. Kutassy Ágoston repülő-kísérletei Budapesten (5 kép) 46. szám / Időszerű illusztrácziók - Fogadjunk. Pataky László rajza 46. szám / Népviseletek; genreképek - A melillai harczok színhelyéről (5 kép) 46. szám / Táj- és úti képek; épületrajzok, Külföldiek - Léggömbök a tudomány szolgálatában 46. szám / Természettudomány; ipar; gazdaság
46. SZ. 1909. (56. ÉVFOLYAM.) SZERKESZTŐ FŐMUNKATÁRS HOITSY PÁL. MIKSZÁTH KÁLMÁN. BUDAPEST, NOVEMBER 14. Szerkesztőségi iroda: IV. Reáltanoda-utcza 5. Kiadóhivatal: IV. Egyetem-utcza 4. Egyes számára 10.fillér. Egész évre 16 korona. A «Világkrónikánal jAO/uensi | Félévre _____ s korona, negyedévenként 80 fillérrel feltételek : 1 Negyedévre 4 korona, több. Külföldi előfizetésekhez a postailag meghatározott viteldíj is csatolandó. A GYULAI PAL. 1826—1909. MINEK SZINTE a lehetőségét sem akartuk hinni: Gyulai Pál nincs többé szellemi ,életünk vezető embereinek sorában, szép ősz feje lehanyatlott, pattogó hangja örökre elhallgatott, éles tolla soha sem fog többé sem bonczoló kritikát, sem borongó verset papírra vetni. Annyira beletartozott irodalmunk képébe, hogy most ezt a képet alig bírjuk nélküle elképzelni. Ő volt szemeinkben úgyszólván symboluma irodalmunk egységének. Élete pályájával, mely Petőfitől máig terjed, munkája eredményeivel, melyek Petőfi és Arany eredményeiből vetettek alapot irodalmunk mai fejlődésére, gondolkodása csodálatra méltó egységével, a mely ugyanaz volt ötven évvel ezelőtt és ma s ép ezért aktuális volt mindig. Innen az az érzésünk, mintha csak most, az ő halálával szakadtunk volna el korban a régi nagy nemzedéktől, mert amíg Gyulai élt, köztünk élőnek éreztük azt a nemzedéket is, amelyből ő származott. Az árvaság érzése fog el, elszakadt egy szál, amely legerősebben, legérezhetőbben fűzött apáink emlékéhez. Mert ha Gyulai művei megmaradnak is, oda van személyes hatása, amely érezhető volt úgyszólván mindig és mindenütt irodalmi dolgainkban. Akármi történt, akármiről folyt a vita, mindig az a kérdés lebegett az ajkakon : mit szól hozzá Gyulai Pál ? S ha valaki nem egyezett is véleményével, az is a legnagyobb fontosságot tulajdonította neki. Ezt a nimbuszt leviszi magával a sírba, s nincs, aki örökölje utána. Ezért érezzük annyira azt a hézagot, mely halálával irodalmunkban támadt. Keressük ennek a páratlanul álló tekintélynek okait? Nemcsak tehetsége kivételességében rejlenek, hanem helyzetében is, egyénisége természetében nemkülönben. Való igaz, legnagyobb kritikai írónk és legkitűnőbb prózaírónk volt. Irodalmunk értékei az ő megállapításai szerint mentek át az egész tudatába. S ami még ritkább dolog: nemzet akármily fontosabb kérdésben akármily állást foglalt el, a következések mindig neki adtak igazat. Hogy csak a fődolgokat említsük, az ötvenes évek nagy Petőfi-vitájában az ő álláspontja diadalmaskodott, pedig nehéz helyzete volt, mert egyfelől ki kellett vívnia Petőfi elsőségét az öregekkel szemben, másfelől pedig lefojtani a Petőfi-utánzók lármás hadát. Ő vitte fel Petőfit irodalmunk legmagasabb csúcsára, Arany János mellé, de az ő műve volt az is, hogy a két egyenrangú költő közül mégis Aranyra esett a nagyobb hangsúly. Az utókor neki adott igazat a Jókai-vitában is, ma már az ő értékelését fogadjuk el, kissé letompítva azt, amit nála a polemikus czélzat élezett ki. De mindez nem magyarázná meg teljesen nagy tekintélyét, mert nálunk a külső tekintély nem mindig szokott egy vonalon lenni az elért eredményekkel. Hozzá kell még venni azt a helyzetet, melyet elfoglalt. Arany János és Jókai mellett az ötvenes évek óta tagadhatatlanul ő volt a legnagyobb tehetség és főkép a legigazibb író, így Arany halála után mintegy az ő pozíczióját is örökölte, mert Jókai óriási arányú produkcziója mellett nem ért rá tevőleges részt venni az II. Hirsch Nelli rajza.