Vasárnapi Ujság – 1911

1911-09-24 / 39. szám - Tull Ödön (képekkel). Gerő Ödön 778. oldal / Élet- és jellemrajzok

37. SZÁM. 1911. 58. ÉVFOLYAM. VASÁRNAPI ÚJSÁG. 779 tudósa, amaz finomkodik, emez okoskodik vele. Ő uralkodni akart rajta, és mélységes, széles, szertelenkedő felületekbe fogta. Neki minden festése erőnyilvánulás, s minden erőnyilvá­nulása gyönyörűsége volt. Neki a festés fizi­kai gyönyörűsége is volt. A német az ilyen embert «Kraftmensch»-nek hívja, s a Kraft­menschek többnyire harmonikus lelkületüek. Tull Ödönnek az akvarellfestés volt legked­vesebb dominiuma. Legjava akvarellistáink kö­zül való. Vízfesteményei népszerűek, s a kül­földi tárlatokon is kedveltek. A vizfestés finom, párás, gyöngéd felületeibe tündöklést vitt. Egy-egy kék égboltja csupa sugárzó mélység, verőfényes foltjai tűznek, árnyékai is izzón vibrálnak. Fölborította az angol vizfestés szent­séges törvényeit és mégis hamisítatlanul szó­laltatta meg a vízfesték anyagát. Nem játszott sem olaj­festést, sem pasztelt az ő vízfestésében. Az ilyen játszadozás meg sem fért volna nagy erőtudatával. Semmi­nemű finomkodás nem fért meg vele. Rajza is erélyes, bátor ritmusú, kicsinyességet kerülő. Illusztráczióban is a dekoratív hatást kereste. Még azokban is, a­melyekkel szöveget kellett kiegészítenie. Ez a szinte szenvedelmesen irodalmi hajlandóságú ember nagyon is ügyet vetett rá, hogy az irodalom bele ne rontson az ő festésébe. Leg­irodalmibb témáiban is a festőiséget érvé­nyesítette. S mintha az irodalmi témákat azért kereste volna, hogy a képben érvényesülni akaró litteraturát legyűrje. Illusztrácziói mégis vagy talán épen ezért beszédesek. A dekoráczió szépségével, a festői megszólalásnak hol puri­tánságával, hol csakazértis erejével hatnak. Tull Ödön sokfelé tanult, sokfelé utazott. Hogy szülőföldjéről, Székesfehérvárról Buda­pestre került, a gyermekifjút az iparművészeti iskolába adták, onnan a mintarajziskolába lépett. Megtanulta a művészet mesterségét, kint Párisban, azután Olaszországban megta­nulta a mesterség művészetét. Huszonhat éves korában a millenniumi kiállításon jelentkezett. Egész képsorozattal állított be, s a képek nagyon tetszettek. És folytatta kialakulását, a plein-air megismerését. Utazott, látott és újabb­újabb állomásra érkezett. A verőfény tobzódó helyeit kutatgatta. Afrikában is ezt a tobzó­dást kereste. És nem másoktól tanult, hanem a saját meglátásaiból. Harmincz esztendős ko­rában azt vallotta, hogy a meglátása már csak új szenzácziókat találhat, de megtalálása módja már nem változhatik. És gyönyörködve kereste a maga szenzáczióit. Hogy dekorácziókká fogja őket, hogy hatalmaskodhassék saját impres­­szióin. A kiállításokon díjakat nyert, képei népszerűek, illusztrácziói kedveltek voltak s harmóniája sugárzásában társaságszerte gyö­nyörködtek. És mégis új forradalmiságba te­relte volna őt nagy, szépséges erőmámora, ha LOVASŐRSÉG A PARLAMENT ELŐTT, FORRADALMI FELIRAT EGY EMLÉK­SZOBRON, gBKl|lf#l •^ÄfÄi^Bi A NÉPGYŰLÉS A VÁROSHÁZA ELŐTT. A DRÁGASÁG ELLENI TÜNTETÉS BÉCSBEN.

Next