Vasárnapi Ujság – 1919
1919-11-30 / 31. szám - Ramocsay uram bodzafája. Írta Várady Antal (Budavár régi történetéből) 358. oldal / Regények; elbeszélések
364 VASÁRNAPI ÚJSÁG. Csukló hörgések szakadtak ki számból. Berondítva az iszonyú csóktól, a pokoli öleléstől, mely összezúzta a gyönyörű asszony felé még mindig kinyújtva tartott karomat, kifelé indultam a gőz- és hamus felhők forgatagából, a rettenetes robaj méltóságosan tovább hömpölygő morajlása közben ; a falak, amerre mentem, ép úgy tántorogtak, mint jómagam. Mögöttem össze dőlt az egész ház. Lehulló kődarabok horzsoltak, míg az ingó talajon menekülni igyekeztem ; mögöttem az omladékok csikorgása s a folytonos zuhanások zaja mint valami viharos szárnycsattogtatás hallatszott ki a sűrű porfellegből. Egész szélroham csapott ide. Némi távolságban katonák kiáltoztak egy kis ketté= repedő házikó előtt. Nem közeledtek az itt- ott feltörő roppant recsegések és a körös körül röpködő szilánkok miatt. Egy fal tövéből nézték, hogy tűnik elő újra a házikó a ködlő füstboltozat alól, a csinált fergeteg villámló fényében. — De hiszen csupa vér vagy! — mondta zavart pillantással az egyik, azután, még mindig bénultan néztem erre összemorzsolt csontokkal és gerinczczel teli emberi házra. Hosszában repedt ketté, egész homlokzata a földön hevert. Látni lehetett a szobák belsejét, melyet egy rövid pillanat felégetett; a kandallók geometrikus vonalait; egy párna úgy feküdt az ágy maradványain, mint csontvázon a bél. Az emeleti padló megmaradt s ott láttuk két tiszt hulláját, szétszaggatva s hozzá szegezve az asztalhoz, a hol épen reggeliztek, mikor lecsapott mennykő, finom reggelijük lehetett, mert az a abroszon poharak és egy üveg pezsgő is volt. — Norbert hadnagy úr és Ferriére hadnagy úr! Az egyik hulla még mindig állt, mosolyogott elferdült állkapcsával, melyet a fejébe szakadt repedés kettéhasított, — egyik kar=ját magasra emelve tartotta egy ünnepi gesztussal, melyet már sohse fog többé befejezni. A másik, érintetlen, szép szőke hajú fiú, az asztalnál ült, rákönyökölve az abroszra, mely piros volt, mint egy drinápolyi szőnyeg; borzalmas látvány volt, amint figyelmesen nézett barátjára, aludt vérrel bemocskolt arczával és szennyes foltoktól elborítva. Mintha az ifjúság és életöröm szobrai lettek volna, berámázva a Borzalomba. — Egy harmadik is van még! — kiáltott valaki. Ez a harmadik, akit eddig nem vettünk észre, a levegőben csüngött, karjai lelógtak, nadrágjánál fogva fennakadt a függőleges fal mellett. A töredező oldalfalon egy vér= tócsa mintha az ő folyton nyúló árnyéka lett volna. Minden újabb omlásnál a kő= darabok szétcsapódtak körülötte, vagy bele vágódtak, mintha a vak sors előszeretettel czélozgatott volna erre a szerencsétlenre. A csüngő hulla helyzete olyan furcsa volt, hogy valami gyűlöletes kínlódás fogott el bennünket. Aztán Termite hangját hallottuk. — Szegény ficzkó. — mondotta. Kiment a fal tövéből. — Bolond vagy? — kiáltottunk utána.— Hagyd el, hisz halott! Egy létra volt odatámasztva ; Termite megragadta és az összedőlt ház felé vitte, miközben minden pillanatban elárasztotta a hulló törmelék. — Termite! — kiáltott rá a hadnagy, — oda ne menjen! Úgyis hiába! — Hadnagy úr, a bőrömmel még én rendelkezem, — felelt Termite, anélkül, hogy megállott vagy visszafordult volna. Megtámasztotta a létrát, felment és leakasztotta a halottat. Körülöttük a romokban levő falról zuhanó téglák süket robaja hangzott fel s fehér porhullám fedte be őket. Leszállt a holttesttel, igen ügyesen, letette a földre, ahol az összegörnyedve maradt , aztán futva visszajött hozzánk, — épen a kapitány elé bukott, aki jelen volt az esetnél. Kezét nyújtotta neki. Termite elfogadta, affektálva, hogy csak egy kicsit van meghatva e kitüntetéstől. Mikor visszatért hozzánk, medve a szakállában torkába mondta : — Szegény ficzkó . . . egy senki . . . nem is tudom, miért, de az anyjára gondoltam. Bizonyos tisztelettel néztünk rá ; először, mivel hogy felment, másodszor, mivel a kő= záporból győztesen tért vissza. Senki se volt közöttünk, aki nem akarta volna megpróbálni és végrehajtani azt, amit ő megcsinált , így aztán sehogyse tudtunk tisztába jönni ezzel az idegen katonával. (Folytatása következik.) 31. szám. 1919. 66. évfolyam. IRODALOM ÉS MŰVÉSZET. Asszonyélet. F. Kernádi Ilona neve új név az olvasók legnagyobb része előtt, de azt hisszük, nagyon sokan fogják maguknak megjegyezni, mert azok közt a nők között, akik ma nálunk tollat forgatnak, csak nagyon kevesen vannak olyan kész, érett és elmélyedő írók,mint ő. Megvan az a nem mindennapi tulajdonsága, hogy látni tudja az embereket és dolgokat, testi-lelki mivoltukban és a környezetükhöz való viszonyukban egyaránt s ezért az olvasó szeme előtt is körvonalazottan mutatkoznak meg. Nemcsak egyes vonásaikat ábrázolja, hanem az egész embert, mindenféle vonatkozásaiban, egész sorsával, a múltjával és jelenével, úgy, hogy a novellákból valóban emberi arczok tűnnek elénk. Mint asszonyt, elsősorban az asszonyi sors izgatja és érdekli, — az örök asszonyi tragédiáról érdekes variácziókat tud, az élet sötétségét érezteti apró, mindennapi emberi jelenetekben, de — a mi asszony-íróknál a legnagyobb ritkaság, — a humor harmóniájába is tudja foglalni az élet szomorúságát. Különösen vonzódik az egyszerű emberekhez, a paraszt-életnek és alakjainak igen jó ismerője, intimitásukban tudja megragadni és leleplezni őket. írni is jól tud, erővel, Fojtott könnyekkel vagy megnyugodott mosollyal a hangjában s ami a legritkább jelenségek közé tartozik modern irodalmunkban, különösen írónőknél, széles regisztere van, mindenféle hangulatformára megvan a hangja. A tartalmas, szép könyvet, mely tizenegy novellát foglal össze, a Franklin-Társulat adta ki szép kiállításban ; ára 12 korona. Emberek és a háború. Latzkó Andornak, a németté vált magyar származású írónak ily czímű könyve a német háborús paczifista irodalomnak legnagyobb feltűnést keltett terméke. Erősen összesűrített formában, aránylag szűk terjedelemben, de mégis gazdagon és nagy jellemző erővel rajzolja meg az emberiség nagy háborús tragédiáját. Latzkó könyve most magyarul is megjelent Moly Tamás kitűnő fordításában s a Franklin-Társulat kiadásában; ára 14 korona. Kis Dorrit, Dickens egyik legbájosabb regénye, az adósok börtönében nyíló gyönyörű szép virág könnyes-mosolygós története, most ifjúsági könyvvé átdolgozva jelent meg magyarul. Az átdolgozást Mikes Lajos végezte, igen jó érzékkel, megóvta az eredetinek nemes humorát, bájosságát, megható szépségeit. Ifjúsági irodalmunk egy kitűnő munkával gazdagodott e könyvben, amely művészien illusztrálva jelent meg a Franklin-Társulat kiadásában ; ára 30 korona. NEMZETI SAKKFELADVÁNY-VERSENY. A «Vasárnapi Újság» egy régi sakkbarát adományából ezennel 250 korona összegű pályadíjat tűz ki 2 lépéses feladványokra. A feltételek a következők : 1. Csak 2 lépéses, direkt mattra kidolgozott feladványok pályázhatnak. 2. A versenyben csak magyar állampolgárok vehetnek részt. 3. Minden versenyző legfeljebb 3 pályaművet küldhet be. 4. A feladványokhoz a megfejtés és lehetőleg diagram is mellékelendő. 5. Csak eredeti, eddig még sehol közzé nem tett feladványok pályázhatnak. A pályaművek a szerző nevét és lakását tartalmazó jeligés, zárt boríték kíséretében 1920 február utolsó napjáig a «Vasárnapi Újság» szerkesztőségébe (Budapest, IV., Vármegye-utcza 11.) küldendők. A biráló bizottság, amely a «Vasárnapi Újság» sakkrovatának vezetőjéből, továbbá Abonyi István és Havasi Artúr urakból, a «Budapesti Sakkor» tagjaiból áll, 1920 április havában fog a pályaművekről dönteni. Az I. dij 150 korona, II. és HL dij egyenkint 50—50 korona bankjegyekben. A nyertes pályaműveket a «Vasárnapi Újságának van joga először közölni. Ugyancsak joga a «Vasárnapi Ujság»-nak, hogy sakkrovatában a több pályamű bármelyikét is felhasználhassa. A «Vasárnapi Újság» szerkesztősége. HALÁLOZÁSOK. Elhunytak a közelebbi napokban : Vándor Károly Ferencz, a Magyar Hollandi Biztosító Részvénytársaság és a Gazdasági Részvénytársulat igazgatója e hónap 15-én hirtelen elhunyt. Halála a magyar közgazdasági életnek súlyos vesztesége. Családján kívül sok ismerőse és barátja gyászolja elhunytát. SAKKJÁTÉK, 3142. számú feladvány Hannemann K.-tól, a bc de fgh VILÁGOS. Világos indul és a második lépésre mattot ad. Az olvasóhoz! Lapunk október 19-én újra megindulván, az esztendő hátralevő idejére új előfizetést nyitunk. Ebben az évben hat számunk fog megjelenni. E hat szám előfizetési ára 15 korona. Kérjük olvasóinkat, szíveskedjenek előfizetési díjaikat kiadóhivatalunknak mielőbb beküldeni, hogy az expediálásról gondoskodni tudjunk. A „ Vasárnapi Újság" kiadóhivatala Budapest IV., Egyetemi utcza 4. Magyarádi Seidl Ambrusné sz. Andrényi Ilka, életének 66-ik és boldog házasságának 47-ik évében folyó évi november hó 16-án. — özv. Szombathelyi Károlyné november 15-én Budapesten. — Almássy Mária, a pesti angolkisasszonyok főnöknője, aki egy negyedszázad óta vezette az Angolkisasszonyok intézetét. KÉPTATLÁNY. •Z&Ojfövig^. 1 flm$ J' A «Vasárnapi Újság» 24-ik számában megjelent képtalány megfejtése : Sziklák lakója. Felelős szerkesztő: HOITSY PÁL, Szerkesztőségi iroda: IV., Vármegye-utcza 11. Lapkiadó tulajdonos: Franklin-Társulat IV., Egyetem-u. 4. Alig használt kitünőhang u óriási választékban 20 koronáért kaphatók WÁG NE N "'írsz HANGLEMEZEK fiókjában BUDAPEST, IX., Rádai-utca 18. Sz. 213 a Franklina Társulat nyomdája. (Budapest, IV., Egyetemi utcza 4., 1 CííYPTPiVil U-üMVVTkíi