Vasárnapi Ujság – 1919
1919-12-23 / 33. szám - Bayer József 33. szám / Arczképek, Hazaiak - Entz Géza 33. szám / Arczképek, Hazaiak - A magyar zoológia atyja (arczképpel) 387. oldal / Élet- és jellemrajzok - Telekes Béla: Elnézlek 387. oldal / Költemények
33. szám, 191 p. 66. évfolyam. Vilmos, Szentgyörgyi István, Rápolti Lajos, Siklódy Lőrincz, Rubletzky Géza, Horváth Géza, Lányi Dezső, Gárdos Aladár. A piakettek közül Murányi és Berán Lajos dolgai emelkednek ki. A grafikusok terméről egy Karlovszky-raz kivételével nem kell külön megemlékeznünk. F. Z. ENTZ GÉZA, A MOST ELHUNYT MAGYAR TERMÉSZETTUDÓS. VASÁRNAPI UJSÁG. 387 A MAGYAR ZOOLOGIA ATYJA. E megpróbáltatásokban gazdag év deczember havának negyedik napján súlyos gyász nehezedett a magyar természettudományokra: kidőlt vezérei, lelkes fáklyahordói sorából a legérdemesebbek, a legtiszteltebbek egyike : meghalt idősebb dr. Entz Géza. Valóban atyja volt ő a modern magyar zoológiának : az ő tanításán, útmutatásán és példaadásán nevelkedett az a ma már népes tudós nemzedék, amely a zoológia minden ágában eredményes munkát fejtett ki és a letűnt emberöltő alatt a külföld elismerését is kiérdemelte. Ostwald, a világszerte ismert német vegyész és természetfilozófus a tudósok két típusát különbözteti meg: a kitűnően előadó, temperamentumos, gyorsan alkotó romantikusokat és a megfontolt, arczuk verítékével teremtő, zárkózott klasszikusokat. A nemrégiben sírba szállott báró Eötvös Lóránd,, a mi világhírű fizikusunk viszont a professzorok két típusát jellemezte markáns vonásokkal. Az alkotó, a tudományt előre vivő, új igazságokat feltáró professzorral szembe állítja a rekapituláló nevelő professzort. Entz Géza egyéniségében mindkét tudós* és mindkét professzor*tipus harmonikus egy* ségbe olvadt. Előadásaiban félre nem ismer* hetjük Ostwald romantikus tudósát. Alapo*san, filozófiai magaslatról átgondolt előadásait a legapróbb részletekig kidolgozta. Válasz* tékos előadói modora, hatásos pointjai, egyéni szellemes fordulatai, beállítása hallgató* ságát mindenkor magukkal ragadták : nem* csak a budapesti tudományegyetemnek, de csaknem kerek Magyarországnak legkiválóbb, valósággal szónoki erejű előadója volt. És ez elegáns, kivételes előadói tehetség minden megnyilatkozása valóban klasszikus ve* retű volt. Az orvosprofesszorokra — mert hiszen eredetileg maga is orvos volt — oly jellemző magasabb, univerzális nézőpontból, nemcsak szűkebb tudományköre: a zoológia, de az egész, szerves és szervetlen világ, az összes természettudományok mérhetetlen me zején állandóan színvonalas áttekintésével, a régi mester^ és a legújabb kutatások alapos ismeretével mindenkor a tudomány abszolút igazságait, a természet örök törvényeit hirdette. A klasszikus tudósok kritikai eklekticizmusa sohasem engedte meg, hogy fel* kapott, divatos jelszavak árjával ússzon: mindenben és mindenkor az abszolút igaz* ságot kereste. Mintha csak róla vette volna Madách a tudós ideálját: ,,Mi a tudvágyat szakhoz nem kötők, átpillantását vágyjuk az egésznek." Mint professzor, elsősorban nevelő, iskolázatlan tömegeket iskolázó szerepet töltött be. Entz Géza egyetemi tanári hőse már a specializáczió évtizedeibe műket esett. Ő azonban a természetvizsgáló éleslátásával felismerte, hogy lehetetlen addig speczialis* fákat nevelni, amíg modern szellemben általánosan képzett szakembereink nincsenek. A speczialista könnyen az erdőt a fáktól meg nem látók örök hibájába esik. A spe* czializáczió csak felépítmény, amely szolid csak akkor lehet, ha alapzata biztos. A minta a paedagogusok emberfeletti munkájával fára* dozott azon, hogy megteremtse speczializáló* dásunk biztos, széleskörű alapját. És e mellett az alkotó tudósok munkájá* ból is kivette a maga részét. Specziális munkaterén : a véglényekről szóló tudomány* ban, a protistologiában itthon is iskolát teremtett; általánosabb érdekű tanulmányai* val pedig nézőpontokat tárt fel a nemzet* közi tudomány számára is. A világhistória örök evolúcziója úgy hozta magával, hogy a magyar tudománynak ez az érdemes agg bölcse utolsó heteiben csak élete második nagy alkotásának , a magyar zoológusok képes gárdájának örülhetett; az elsőt: egykori kolozsvári intézetét komolyan veszélyeztetve kellett tudnia. Mert annak a büszke tudományos végvárnak, a mai hatalmas körvonalai az internált melynek Apáthy István nevéhez fűződnek, a kolozsvári egyetem állattani intézetének alapjait Entz Géza rakta le, az volt első alkotása. Kolozsvár nemcsak politikai és gazdasági tekintetben és — ötvösipara folytán — ősi soron „kincses" városunk nekünk, de szellemiekben is. Elszigetelt fekvése, ősi nemes* sége, színmagyar polgársága és az a tény, hogy a Királyhágón túli részeknek évszázadok óta fővárosa, — hisszük, hogy is, — mindezek a tényezők évszázadok marad alatt intenzív és magasfokú kultúrát fejlesztettek falai között, amely sokszor győztes verseny* társa Budapestének. Kolozsvár neveltjei, ott születtek vagy ne* velkedtek, közpályára és vezető szerepre on* nan indultak Jósika Miklós, a költő, Erkel Ferencz, a zeneszerző, Fadrusz János, a szob*rász, Toldy Ferencz, az irodalomtörténetiró , a Telekiek, Kriza János, a Barcsayak, vagy hogy a természettudományok művelőinél ma* radjunk, néhai Szabó József és Török Aurél, a mai magyar mineralógus és anthropológus generáczió nevelői, ősz Koch Antal, a geoló*gus gárda tanítómestere, Ilosvay Lajos, a műegyetem vegyész-professzora, Daday Jenő, a rákok tudós speczialistája, Apáthy István, a mikroskopi anatómia magyar büszkesége, Herman Ottó, az utolsó magyar polihisztor és onnan került a budapesti műegyetemre idősebb Entz Géza is, a modern magyar zoológia atyja. Ott, a Mikós kert százados fáktól árnyas parkjában vetette meg a kolozsvári egyetem megszervezésekor az évtizedek múltán büszke palotába költözött álattani intézetet. És ennek szerénységes laboratóriumában fedezte fel az élet egy igen fontos jelenségét : az állati véglények és növényi algák együttélését. 1891*ben kolozsvári tanszékét a József* műegyetem kathedrájával cserélte fel, majd 1901-ben a Margó Tivadar halálával meg*ürült budapesti tudományegyetem általános alattani és összehasonlító boncztani tan* székét foglalta el. Entz Géza életének javarészét a tanterem*ben és a laboratóriumban töltötte. Nemcsak maga szervezte laboratóriumaiban, de a nápolyi zoológiai állomáson is fürkészte az élet örök törvényeit. E törvények megismerésé* ben gyönyörködött önmaga, ezeknek hirde* tésében gyönyörködtette páratlan előadásai során lelkes hallgatóságát, a mely a hála örökzöldjével övezi immár a modern magyar zoológia atyjának sírhantját. Dr. Lambrecht Kálmán, BAYER JÓZSEF, A MAGYAR SZÍNÉSZET ÉS DRÁMA TÖRTÉNETÉNEK MOST ELHUNYT KITŰNŐ KUTATÓJA. Csak azt érezted: hi szerelmem, Száz dalom, álmom csalogat S velem jöttél és nekem adtad A legvirálóbb ifjúságodat. És évre év úgy szállt felettünk S ma is küzdünk mint valaha. ELNÉZLEK... Elnézlek, édes feleségem, Más párokkal járt víg szerencse, Olykor, hogy észre sem veszed. Gondtalan édes szerelem, — Óh hányszor nézlek úgy titokban: A tűrés komor templomában Nem ejt-e titkos könyet a szemed? Imádkoztál te értem, hitvesem. Mikor mi egymást megszerettük, De nem sirám volt a fohászod, Szivünkbeli szép jövőt remélt! Úy tűrés volt, mely mosolyog, Nem ismerhetted még te akkor Lemondó annyi kedvtelésről. Az én sorsom kegyetlen istenét. Mit úgy imádnak gyönge asszonyok. S hogy nem hűtlenség-e szerelmem, Ha most is úgy szeretlek én — Fészkünkbe fényt más nem varázsol. S tán azt szeretem, a ki voltál Csak szíved lángja, szemed sugara. Szép ifjúságunk eltűnt idején ? Vagy érzed, ahogy most szeretlek, Akkor is úgy szerettelek . Nem a tünékeny ifjú bájért — Másért, mit érek el nem törlenek! Oh biztató csillagszemednek Sugarát hogy úgy oszthatod! Gyerkőczeink szemébe abból Egy-egy menyország fénye juthatott. De nem gondolsz-e úgy titokban Fény hányására, érre te ? Nem arra gondosz-e, ha kérded, Hogy ma is mint rég, úgy szeretlek-e Mi az? Nem tudom én, csak érzem. • Valami szentül tiszta, nagy . . . S csak az voltál te nekem akkor S most is csak az vagy és az csak te vagy! Telexes Béla.