Vasárnapi Ujság – 1919
1919-11-30 / 31. szám - Ramocsay uram bodzafája. Írta Várady Antal (Budavár régi történetéből) 358. oldal / Regények; elbeszélések
360 VASÁRNAPI ÚJSÁG. körülvette s elszakította a katonáitól. Azok mindegyre jobban a kapu felé szorultak. Rad mocsay el volt vágva embereitől. Ekkor a kétségbeesés erejével vívott s vágott maga körül. Vagy kilencz török hevert körülötte, de a török had egyre újabb segítséget kapott s már-már emberei kiszorultak a kapun. Ekkor egy nagytermetű török hátulról ráugrott, lerántotta, kaftánt dobott a fejére és embereivel megkötöztette. Még egy perez és Ramocsay nyakán kötél hurkolódott s vitték a felvonó híd felé. Ott rádobták a kötél végét a bodzafára és kezdték húzni fel felé. Ezt meglátták emberei a kapuban. Nosza, még egy kétségbeesett erőfeszítés s berobbantak megint a várba. Vágták, törték a törököt s éppen a kritikus pillanatban értek urukhoz, a ki már a fán függött. Egyik embere kardjával a kötélre vágott s lemetszette a már függő Ramocsayt. A vezér lezuhant, de emberei által élesztve csakhamar talpra állótt, lefejtette magáról a szoros kötelet és oroszláni dühhel támadt a törökökre, akik akkor már a felvonó hídon át menekültek a vári kastély belsejébe. — Utánam, fiaim! S egy ugrással át a hídon, nyomukban! Nem maradt ott élve török egy sem. Mialatt Petneházy egyfelől, Ramocsay másfelől vágta a maga zászlója érezhegyét a falba, Buda a miénk lett. Következett a nagy dúlás, rombolás, törökök keserve és rabbá tétele. A diadalmas vezérek büszkén lovagoltak fel a várba s Buda tornyairól, valahára, harmadfélszáz esztendő után megint eltüntek a félholdak és megzendültek a harangok. Ramocsay uram pedig azontúl — így mondja a krónika — napi nap után regge lente odatérdelt a bodzafa tövébe és áhítatosan imádkozott. Még pedig igen sokáig. Az ő élete fonalát hosszúra nyújtotta a végzet. Nagyon sokáig tartott, míg nyugodni tért a budavári temetőbe, melyek egyike ak=korán a Nagyboldogasszony temploma körül terült el. Ez az úgynevezett várbeli második temető, melyről idézem a forrást, nehogy csak regélni látszassam : „A második temető a Nagyboldogasszony temploma szentélye körül, tehát annak keleti részén, szintén fakerítéssel lett körülvéve. Ebbe gyakorta történtek temetkezések is. Többek között itt nyugossza síri álmát ama hős, ki első hatolt az ostrom alatt a vár belsejébe, a keresztények zászlajával : az agg bajnok, Ramocsay. A plébánia naplója és a halottak anyakönyve a következő adatokat jegyezte fel és tartotta meg számunkra évszázadokon keresztül : „1746. évi julius kilenczedikén húnyt el aggkori elgyengülésben nyugalmazott kapitány Ramodschay (sic!) életének száz és ötödik évében, ki is Hölzer atya által ugyanazon hónap io=ikén a templom melletti temetőben helyeztetett el. Ő vola az első, ki Buda bevételénél zászlót tűzött a falakra." Még sokáig állott a bodzafa, melyen a hős egy pár pillanatig függött. Aztán lassan megkorhadt és a tizennyolczadik század vége felé, mikor a Mária Terézia által újra építtetett királyi palota elkészült, a felvonó híddal együtt eltűnt. Ramocsay uram pedig ma is ott alussza síri álmát a vár földében, a bástya szomszédaságában, a Nagyboldogasszony temploma körül, amelynek falait évszázadok földindulásai rázták, de nem tudták ledönteni. BÁRÓ LEHÁR EZREDES (AZ AUTÓ JOBB HÁTSÓ ÜLÉSÉN) CSAPATAIHOZ ÉRKEZIK A BEVONULÁSKOR. 30. szám, 1Q19- 66. évfolyam. Mi KÉSZÜL A MŰTERMEKBEN? Látogatás Stróbl Alajos mesteriskolájában. II. A szobrászati mesteriskola körül már tél van. Az Epreskertben lombjukat vesztették a fák, a vigyorgó Faun mosolygása is szomorú és Napoleon, akit egy tizennégy esztendős gyerek faragott ki a carrarai bányádban, szintén olyan ősziesen néz a sárguló levelekkel teleszórt földre. Az ember bokáig jár a sárban, amíg egyik műteremtől a másikig eljut. Néhol zárva az ajtó, itt ma nem dolgoznak. A gipszöntő műhely üres, az öntő mester csak akkor látogat el ide, ha gipszhez jut. De ez ritkán fordul elő. Radnai tanár iskolájában a növendékek agyagból fejeket gyúrnak, szombatonként aztán levag=dossák a szürke agyagot a léczekről, bedobálják a nagy ládába és hétfőn kezdődik újra a munka. Hja, most még az agyaggal is takarékoskodni kell. Stróbl mester fürgén siet elő a műtermésből, amikor az ajtó nyílását hallja. Vékony, fehér dolgozó kabát van rajta, ő nem fázik, , de azt már nem engedi meg, hogy én levegyem a kalapomat. Szó sincs róla, kissé hideg van a műtermében. Panaszkodik, hogy külföldi márványhoz nem lehet hozzájutni. Csak magyar márvány áll a művészek rendelkezésére. Igaz, hogy ez is nagyszerű és gyönyörű dolgokat lehet vele produkálni. Stróbl Alajos műterme meglehetősen tele van. Szebbnél,szebb művészi alkotásokkal. A művész éppen egy művészi szempontból felette érdekes domborművön dolgozik. A dombormű Merchfeld gróf fejét ábrázolja. A fiatal gróf a harcztéren esett el, közvetlenül előtte explodált egy srapnel és a zün=der ölte meg őt. A gyilkos srapnel is bele kerül a szoborműbe, a hüvely mécsként fog szerepelni és a mesternek ez az újszerű művészi megoldása a szemlélőben nagyon mély benyomást kelt. Több mellszobron dolgozik még a mester. Izsó Miklósnak, azután a nagy betegségéből most felgyógyult Szinnyei Merse Pálnak alakját faragta ki, valamennyit magyar márványból. Ugyancsak ruszkabányai márványból készült el a már majdnem teljesen kész gyönyörűséges Vénusz-fej, továbbá Benczúr Gyulának, Munkácsy Mihálynak, Schulek Frigyesnek és Hubaynénak mellszobrai. A mester ezekkel a szobrokkal foglalkozik most, ezeken végzi az utolsó simításokat. Szorgalmasan dolgozik műtermében, fiatalos erővel, nagy tervekre készülve. A mesteriskola művészei szintén nagy szorgalommal munkálkodnak. Mind a hárman visszakapták most már műtermeiket, mellyeket a kommunizmus alatt elvettek tőlük és azoknak adták oda, akiknek művészete egyedül a népbiztosok igényeit elégítette ki. Ezeknek a tehetségtelen dilettánsoknak emlékét őrzi még ugyan a műterem egy-egy sarka, ahol idomtalan gipszfigurák hevernek, de a műtermek többi részében már visszakapta otthonát a művészet. Rajky István, aki Münchenből került a mesteriskolába, egy amazoni torzón dolgozik. CSERNOCH HERCZEGPRÍMÁS MEGÁLDJA A HADSEREG ZÁSZLAIT. A MAGYAR NEMZETI BEVONULÁSA BUDAPESTRE.