Vasárnapi Ujság – 1919
1919-12-14 / 32. szám - Mi készül a műtermekben? (képekkel) 370. oldal / Tárczaczikkek; napi érdekű közlemények
32. szám. 1919. 66. évfolyam. VASÁRNAPI UJSÁG. 371 szülő képei között talán legjobb a Hazafelé. A gazda először megy ki a mezőre. Téli bekecs van még rajta, az utakon ott még a jég, de a kemény jög alól már-már kibújik a kenyér zöldje. Májusi hangulat ül azon a képen, amelyik a vasmegyei határban egy füzest ábrázol. Virággal van tele a mező, az ég kéksége kiáltja oda, hogy május van. Ezek a képek vázlatok alapján készülnek, kevés kivétellel közel állanak már a befejezéshez. A művész szomorúan mondja, hogy az idén nyáron nem mehetett sehova. Pesten volt. Dolgozni nem tudott, ő sem csinálhatott mást, mint mi pesti burzsujok, velünk együtt ette a gerstlit és a proletár- főzeléket, a tököt. A képzőművészeti iskola harmadik emeleti folyosóján az utolsó szobában Neogrády Antal dolgozik. Ő talán a legszorgalmasabb a piktorok között. Viszont nála mindig kellemes meleg van. Neogrády mester érti a módját annak, hogyan kell tüzelőanyagot szerezni. Főként tájképeket fest, nagyobb vászonra, néha azonban elfogja lelkét visszaemlékezés, ilyenkor sarokba dobja pap a letáját és talán magának csinál egy-egy kis akvarell, amiben Neogrády Antal kétség kívül az elsők között van. Az iparművészeti iskolában szintén szorgalmasan dolgozik az a pár ismert nevű művész, aki itt neveli a jövő iparművészeit. Ujváry Ignácz az idei nyarat is Kis-Oroszi=ban töltötte, ahol negyedszázad óta él. Onnan hozott magával egy csomó vázlatot, ezeket festi most vászonra. Jó pár évtized óta gyarapítja művészetével a magyar piktúrát Ujváry Ignácz, de új képein nem látszik meg, hogy bizony régóta kezeli a mester az ecsetet. Tájképei, mert hiszen Ujváry újabban főként tájképeket fest, ma is elevenek és frissek, a színek élnek a vászonon és ha a kisoroszi tuszkulánum parasztos kertjét látjuk, szinte elfelejtjük, hogy tél van, hogy fázunk a hideg műteremben és odaképzeljük magunkat a kerítés mögé a kis kertbe, ahol: de jó volna most friss hónapos retket szedni. Edvi Illés Aladár azok közé a művészek közé tartozik, akik keveset dolgoznak az atelierben. A mester, amint köztudomású, főként állatokat fest, tehenei, borjai, bivalyai mindenütt méltó és megérdemelt feltünést keltenek. Ezeket a képeket Edvi Illés Aladár az istállóban, vagy a réten, a legelőn készíti el és a műteremben csupán a vázlatokat kezdi meg. A vázlat egész kezdetleges stádiumban kerül azután a rajztáblán oda, ahol a művész állatjai élnek és a képek itt is nyernek befejezést. Épen ezért Edvi Illés Aladár műterme nem olyan mint a többi piktoré. Itt félig kész képek nem igen akadnak, ebben a műteremben csak megkezdett vázlatokat és teljesen befejezett munkát talál a látogató. Ha már itt vagyunk a Ferenczvárosban, felugrunk egy pillanatra Koszkol Jenőhöz is. Igaz, hogy ez az ugrás jó tíz perczig is eltart, mert Koszkol Jenő a negyedik emeleten lakik és a házban nem jár a lift. A művész, akinek velenczei és tuniszi akvareljei keltettek művészi körökben nagy feltűnést, most interieurokat fest. A háború alatt se Velenczébe, se Tuniszba nem mehetett el. A nyáron a Tabánban festett néhány képet, most azonban úgyszólván kizárólag az intereurre adta magát. Pasztellal készült képein gyönyörűen érvényesül a művész felfogásának új technikája, nem is lehetett csodálni, hogy ezekben a zavaros időkben a műpártoló közönség annyira megkedvelte és annyira vásárolja Koszkol Jenő interieur- jeit. A nyugalom, a csönd ül a képeken, ha nézzük őket, annyira jól esik elfelejteni, hogy háború volt, hogy forradalom volt, hogy kommunizmus volt. Paál Jób. UJVÁRY IGNÁCZ MŰTERMÉBEN. EDVI ILLÉS ALADÁR MŰTERMÉBEN. MI KÉSZÜL A MŰTERMEKBEN ?