Vasárnapi Ujság – 1919
1919-12-23 / 33. szám - Téli tárlat 386. oldal / Tárczaczikkek; napi érdekű közlemények
386 VASÁRNAPI ÚJSÁG. oda akart menni hozzá. Legyűrte felindulását. Be akart lépni az étkezőshelyiségbe és le akart ülni a szomszéd asztalhoz, némán, úgy hogy oda se néz. Kiverte a hideg verejték. Látta, a mikor odaadták a levelet a vasúti szolgának. A mikor a szolga kijött az étkezős helyiségéből, megpillantotta Borbáthot és, megismerte. Köszönt és odaadta a neki czímzett levelet. Örült, hogy ilyen hamar végzett a megbízással. Borbáth zsebébe gyűrte a levelet. Kiment az állomás mögé , egy lámpa alá állt ; eő vette a levelet. Föltépte durván a borítékot ; az ujja reszketett, alig tudta kikaparni a borítékból az összehajtott papírlapot. Flol=vasta a levelet. A düh fojtogatta. Szinte rosszul lett, annyira felindult. Összegyűrte a levelet a markában. Szennyes szitkokat mormogott kékülő ajakkal. Nyögött kínjában. Alit. Azután lassan megmozdult, nehézkesen elindult. És görnyedt testtel, halálosan kimerült lélekkel, vánszorgott haza, örömtelen házába. Heller Ödön: Vasárnap, 35. szám, 1919. 66. évfolyam. TÉLI TÁRLAT. A Képzőművészeti Társulat téli kiállításé* tól — sajnos — igen sok jeles művészünk távol maradt. Jól ismerjük ennek okát, azt, hogy jobb szeretnek egyedül, vagy csak nagyon válogatott társaságban kiállítani. Most azonban erről az önző álláspontról le kellett volna tenniök s művészetük szinével,javával felvonulniok, hogy egy olyan nagyszerű tárlatot találjunk a Műcsarnok termeiben, mint még soha. Egy ilyen kiállításra lett volna szükségünk, hogy mindenkivel megértessük a képzőművészetünk támogatásának jogos követelményét s egy ilyen tárlattal még jobban meg tudtuk volna hódítani a nálunk időző idegenek szivét. De ne rekrimináljunk, hanem elégedjünk a meg azzal, a mi jó e kiállításon akad, melyre vezető mesterek közül csak Karlovszky Bertalan, Kőrösfői Kriesch Aladár és Szlányi Lajos jöttek el. Karlovszky Andrássy arczi képe aprólékos gondosságú megfestésével igen sok lelki elmélyedést kapcsol össze, úgy hogy — különösen a szemekben - jól kifejezésre juttatja Andrássy nobilis jellemét. Szlányi Lajos napsütötte havas képei erőteljesek és egyúttal mégis igen finomak is. Valósággal lehellik a kékes árnyékokkal fel= szántott hómezők fagyos levegőjét. Kriesch Aladár tanulmányfeje elmélyedő hangulatával és lelki előkelőségével messzire túlnő térfogata szűk keretein. A Műcsarnok megszokott, derék kiállítói közül említsük fel Romek Árpádot finom csendéleteivel, Nagy Vilmost jó interieur képével, Knopp Imrét városrészletével, udvary Gézát kis lovas képével, Endrey Sándort Ro=manelli képével, Merész Gyulát, Türy Gyulát üde hegyoldalaival, Kató Kálmánt szépen világító dunai képével, Pentelei Molnár Jánost szokott virtuozitással festett csendi életeivel, Edvi Illés Aladárt pompás állat* képeivel, Pörge Gergelyt, Bosznay Istvánt, Moldvai Krajna Rittát, Wagner Jánost, Koszkol Jenőt, Boemm Gézát. A már nevet szerzett fiatalok közül leg* első helyen Béli Vörös Ernőt kell megemlí* tenünk, aki egy öreg toreador jellegzetes tanulmányfejét festve, igen szép harmóniáit adja a szürke és vörös szinek finom árnyalatainak. Márton Ferencz küzködő és nagy lendületű lelke jól tükröződik egy pár kis képén, Szüle Péternek sok érzéke van a realista látásmód erejéhez, melyet igen könnyed, játszi technikával párosít, Czencz János az ötletes finomságokat szolidabb, a test struktúráját is adó ábrázolással kezdi össze*kapcsolni, Bardócz Árpádot Goyaszerű mozgás* jelenetek foglalkoztatják. Záhonyi Géza a plenair lázálomszerű ellentétein tobzódik, Vass Elemér teljesen kinőtt már régebbi próbálkozásai dilettantizmusából és igen erős festői meglátásokkal jelentkezik, Csák Jenő haladt, Krusnyák Károly régieskedő modorba sok frisseséget rejt el, Rózsaffy Dezső mind jobban lehiggadt, Belányi Viktor egy igen eleven és élő arczképpel állít meg, Frank Frigyes fejlett technikájával erősen virtuózkodik. A még nem igen szerepelt fiatalság közti elsőnek Udvary Pált emeljük ki, festett nemes beállítású képéért. Utána atyjáról Szőnyi Istvánt eredeti felfogású, erősen stilizált kettős arczképével, végül Ordódy Pált, aki ha levetkőzi a müncheni iskola erőtlen „schwung"- ját, ügyes, tartalmas festő lesz. A szobrászati rész színvonala egyenletesebb, mint a festményeké. Kivetni való munka kevesebb akad közte. Elsőnek Beszédes Lászlót, Pásztor Jánost és K. Strobl Zsigmondot em*lítjük fel. Beszédes László Nílus leánya czímű szoborműve az élet teljességét kitűnően rejti stilizáltságának leple alá. Stróbl Zsigmond több jó szobra közt egy igen kiváló bronz fej pompázik, Pásztor János pedig egy igazán „kisértés"*számba vehető szép női aktot állított ki. Murányi Gyula érdekesen stilizál és kívüle jó dolgokat küldtek még Szamosi Sós Kézdi-Kovács László: Tölgyesben. Rózsaffy Dezső: Kis város. A KÉPZŐMŰVÉSZETI TÁRSULAT TÉLI KIÁLLÍTÁSÁBÓL. 9