Vasárnapi Ujság – 1920
1920-06-27 / 12. szám - A toreador halála. Spanyol úti emlék. Péterfi Jenő 141. oldal / Tárczaczikkek; napi érdekű közlemények
14. szám, 1920. 67. évfolyam. • VASÁRNAPI ÚJSÁG. 141 Erre a kérdésre derített fényt Francé Rezső felfedezése, akinek kutatásai a földben élő, eddig nem sejtett górcsőparányi állat- és növényvilág ismeretére vezetett. Ez a csodálatos állati és növényi közösség , az edaphon, egy egész liliputi világ, parányi állatok és növények milliárdnyi társasága, mely életmunkájával a termőföld porhanyításának feladatát végzi, ezzel rendkívül fontos, egyenesen nélkülözhetetlen tényezője a föld termékenységének. A müncheni élettani intézet, melynek Francé az igazgatója, évek hosszú és eredményes kutatómunkájával eddig mintegy 200 faját határozta meg e csodálatos parányi élőlényeknek. Vannak köztük oszlomosszátok (algák), melyek majd mint rózsa- füzér alakú lánczok, majd mint kékes szintben csillogó fonalak átjárják a szántók rögjét, azután mintegy 80 faj kovamoszat (Dia=tomea), apró, egysejtű barna színű — tehát klorofill nélküli — növények, melyeket kova, pánczél véd s melyek csodálatos geometriai alakokat mutatnak. Ezek legtöbbje — számos alsóbbrendű növényhez hasonlóan — önálló mozgás képességével is bír. A harmadik csoport már az állatvilágból került ki. Ezek parányi gyökérlábúak (Rhizopodák), melyekhez különben az ismert ázalagok is tartoznak. Ilyen Rhizopoda mintegy 40 faj él a szántóföld és erdő talajában. A legtöbbjük korából házat épít magának, s azt, mintha parányi csiga volna, mindenüvé magával viszi földalatti útjában. Mindezek a rendkívül apró, csak erősen nagyító górcső alatt látható élőlények humusszal, korhadó szerves anyagokkal és más földrészecskékkel élnek, ezeket testükben feloldják, vagyis ilye kép vegyileg feldolgozzák és termékennyé teszik a talajt. Munkájuk fontossága kitűnik abból a tényből, hogy a jó szántóföld köbezentiméternyi területén 50,000—100,000 egyedet lehet megolvasni, illetőleg számítás révén megállapítani. Ezek tehát a földigiliszta munkatársa abban az áldásos munkában, mely hivatva van a mezőgazda verejtékes fáradozását megkönnyíteni s azt bőséges terméssel jutalmazni. Kétségtelenül megállapították ugyanis, hogy minden élőlények — a talajbaktériumokhoz hasonlóan — nitrátokat képeznek magából a humuszból s így hozzájárulnak a kultúrnövények nitrogénszükségletének fedezéséhez. Nem szenvedhet kétséget, hogy a szükség módot fog találni a felfedezés gyakorlati értékesítésére. Ha ugyanis sikerül az edaphon élőlényeinek számát a termőföld talajában megfelelően szaporítani, az nagy mértékben fokozni fogja a talaj termékenységét és termőképességét, aminek a mezőgazdaság látná óriási hasznát. Zoltán Vilmos: A TOREADOR HALÁLfI. (Spanyol uti emlék.) Magyarországon, de más országokban is, csak olyan általános részvéttel olvasták az emberek, hogy Gallitót, a jelenkor leghíresebb spanyol toreadorát, viadalon egy bika megölte. Aki Spanyolországban nem járt, el sem képzelheti, hogy milyen nemzeti szerencsétlenség ilyen istenített toreadornak a halála, és milyen izgatottak lehettek a spanyolok, amikor nemzeti hősüknek gyászos végét megtudták. Bombita visszavonulása után Gallito (a kis kakas) és testvére Gallo (a kakas), családi nevük Josahito, voltak a spanyol arénák ünnepelt hősei. Gallito 1912-ben kezdte aratni szenzácziós diadalait. Amikor Barcelonában jártam, még Bombita utólérhetlenül elegáns vívását csodálhattam, de mint idegen alig értettem az izgalmas játékból egyebet, mint a hogy a toreadorok hidegvérét, előkelő nyugalmát és bátorságát kell csodálnom. Hogyha az ember edzett idegekkel bírja, egy tucat viadal megszemlélése után, a laikus idegenben (aki többnyire előítéleteket is hoz magával a bikaviadal iránt) kezd olyasféle derrengeni, hogy ennek a veszedelmes párbajnak ember és megvadult bika között van egy megdönthetlen codexe. A sport a szabályokon belül érvényesül az espada virtuóz művészete és halált megvető bátorsága. Mire Délspanyolországon, Barcelonán, Valencián, Malagán, Alicanten és Murcián át Granadába értem, már meg tudtam külömböztetni a bikaviadorokat a közönséges spanyol hajlandóktól. Ez nem is olyan nehéz dolog civilben sem, mert a viador utczai ruhájának a szabása és különösen a kalapjának a formája különbözik a más foglalkozású emberekétől. Mikor Granadában az előkelő Alhambra Palace Hotel kapuján kiléptem, hogy a világ egyik csodáját, a közeli Alhambrát megtekintsem, egy karcsú fiatal ember szólított meg francziául és ajánlkozott, hogy Granada nevezetességeit megmutatja. Első pillantásra megismertem, hogy az idegenvezetőnek valami köze van a bikákhoz. Mikor ezt később megmondottam neki, elbeszélte, hogy ő rokkant bikaviador, akit kétszer is megdöfött a bika. Visszavonult a mesterségtől, de azért élénk összeköttetést tart fenn régi pályatársaival. Elmondotta azt is, hogy a híres Bombita a toreadorok királya, aki betűszedőből lett bálványozott toreador, miután sok milliót szurkált össze magának, a menyasszonya óhajtására, visszavonul a porondról. Már van is méltó utóda Gallito személyében. Gallo és Gallito czigánygyerekek, és a fiatalabb valóságos teret adott csoda. Kérésemre a nyugalmazott bikavívó elvezetett egy kávéházba, ahol a bikaviadorok tanyáztak. Itt ismerkedtem meg a kedves fiatal Antonio Morenóval, a jónevű matandórral, akinek spanyol magyarázatait vezetőm tolmácsolta. Antonio Moreno szerint a bikavívásnak külön főiskolája, egyeteme van Sevillában. Két iskola áll szemben egymással: az ideális sevillai és a reális rendei. A bikára nézve mindkét módszer alkalmazása végzetes. Egy teljes viadal hat coridából áll és rendszerint három espada mérkőzik hat bikával. Amikor a sötét zárkából a bika a napfényes arénába rohan és azt dühödten körül száguldja, a toreadorok és az aficionadosok, azaz szakértők (pedig melyik spanyol ember nem az) már tudják, hogy nehezebb vagy könnyebb dolga lesz-e az espadának a bikával. Megjelennek az első részben a capeadoresek és a mantillával vadítják, hajszolják a bikát. Legundorítóbb a Picadoresek szerepe. Szánalmas, sovány gebéiken ülve hosszú lándzsákkal szúrják oldalba a dühtől tajtékzó bikát. Valamikor ezek nemes paripákon száguldtak a bika elé és kivédték a lovat a halálos ökleléstől, manapság azonban egyenesen feláldozzák a szerencsétlen párákat a bikák dühének. Rettenetes látni, amint A KORMÁNY TAGJAI A KORONAZO TEMPLOM ELŐTT. URNAPI KÖRMENET BUDAVÁRÁBAN. A PAPSÁG AZ OLTÁRI SZENTSEGGEL A KORMENETBEN.