Vasárnapi Ujság – 1920
1920-12-19 / 24. szám - Turkesztáni emlékek. Egy hadifogoly jegyzetei. Írta dr. Lupkovics György 284. oldal / Regények; elbeszélések
1286 mennyiségben termelnek, gabonaneműeket azonban már keveset, de ott, ahol gabonát termelnek, kétszer is aratnak évente. Ezen kívül a hegyekben nagy birkanyájak legelnek, amelyek szintén igen jelentékeny hasznot hoznak. A birkát lámának hívják és hatalmas zsírréteg van hátulján. Nem lesz érdektelen megemlíteni, hogy a hegyeknek 2000—4000 méterig terjedő hévíz által öntözött területei igen termékenyek és ott vad állapotban teremnek a gabonaneműek és a szőllő. Diófából pedig egész erdők vannak Os, Namangán és Margelán környékén Ferganában. Ha még hozzávesszük, hogy számos petroleum=forrás és szén- telep vár még kiaknázásra, úgy bátran állítható, hogy Turkesztán az Orosz birodalomnak nemcsak érdekes, de igen értékes része is. Meg is tett a cári kormányzat mindent, ami a tartományt gazdaságilag és kultura értékben növelheti. A hatalmas vasútvonalon igazán kényelmes kocsikban lehet utazni. Közvetlen kocsi közlekedett Szent- Pétervár-Moszkva—Szamara—Taskent—Andizsán között. A természettudósok egész seregét küldték ki a hegyek, tavak és folyók tanulmányozására, nagyarányú csatornázást kezdtek a Golondnája steppében, iskolákat létesítettek, emelték a szőnyegipart és jól fizetett tisztviselőket helyeztek el szerte szét. Mind ezt a sokat szidott dári uralom végezte. Alig kerekedtek felül Lenin és társai, a virágzó Turkesztán is megváltozott. Éhhalál lépett a gazdagság helyébe, a kokandi híres bazárt egy felkelés után tüzérség lőtte szét és az utczákon százszámra álldogáltak a koldusok. Íme, ilyen különbség mutatkozik a cári uralom és a világfelszabadító bolseviki világrend között! V. Alig ismerkedtünk meg a taskenti élettel, midőn sorsunk intézői, a főkormányzóság hadifogoly-osztálya, melynek élén hosszú ideig von und zu Müller tábornok, a Taskentben elhelyezett egyik orosz dandár parancsnoka állott, tovább küldött bennünket Petroszkba. De alig voltunk ott néhány hétig, már áthelyeztek bennünket Chodzsentbe, ahol a hadifogság végtelennek látszó évét — kisebb megszakításokkal — eltöltöttem. Chodzsent Turkesztán egyik legrégibb telepítvénye és Nagy Sándor birodalmának volt legszélsőbb erődítvénye India ellen. A „Világ menyasszonya" nevet viseli ez a hely és ha nem a kietlen kreposztban s a Szir- Darja puszta partján lévő baraktáborban kellett volna eltöltenünk szép éveinket, bizonyára csak kedves emlékekkel távoztunk volna innen. Chodzsent a Szamarkand=andizsáni vasúti vonaltól 14 kilométerre fekszik északra Tieng Szan nyúlványai tövében, amelyektől a a Szir-Darja választja el. A sziklás és homokos területen néhány száz km 2-en terül el ez a termékeny oázis, amely üde növényzetét nemcsak a Szir-Darja csatornáinak, hanem a köves talajból kibukkanó számos forrásnak is köszönheti. A Szir-Darja emelkedő északi partjain azonban hirtelen megszűnik a növényzet és szürke egyhangú szikla* sivatag váltja fel. Amint elhaladunk az oázison, amely az áprilisi tavasz teljes pompájában ragyogott, élvezettel szívtuk magunkba a balzsamos illatot, amit a sok ezernyi mandula, baraczk és fügefa ontott ki magából. Daczára annak, hogy csak április volt még, teljesen nyáriasan volt minden kifejlődve, sőt a gyümölcsfák már nagy termést mutogattak. A gyapotmezők sűrű és magas zöld leveleikkel pompáztak, a rizs* földek erős öntözés alatt voltak és a szőllő* lugasok is teljes árnyékot nyújtottak. Egyszerre azonban véget ér a dús természet és előttünk áll 8 méter magas falaival a „kre= poszt", amelyet 1866-ban foglaltak el az oroszok. A magas falak agyagból vannak készítve, széles körbástyákkal: az északi falba egy magasabb torony van beillesztve, a mely az őrség utolsó menedékét képezte s igen jó megfigyelő hely is volt. Innen széles kilátás nyilik dél felé a Pamir tetőktől egészen a perzsiai határokig nyúló hegygerinczek csúcsaira. Mélyen a közepükig hóval vannak borítva és ha a lenyugvó nap sugarai meg aranyozzák a jég- és hómezőket, a látvány sokkal impozánsabb még, mint a tiroli Dolomitok „Alpenglühn"-je. A kreposzt udvarán kaszárnyák vannak, ezek fognak ezentúl állandó lakhelyül szolgálni számunkra. Az orosz őrség parancsnoka elég udvariasan fogadja a pljeniket (hadifogoly) és mindjárt ki is utal számukra egy jó nagy legénységi szobát, hol valamennyi magyarnak el kell helyezkednie. Az idősebb tisztek és orvosok részére külön szobákat tartott fenn Taranyenko praporscsik (zászlós) és kijelentette, hogy vendégeknek tekinti a hadifogoly tiszteket és a vendégi jog minden vonatkozásban megillet bennünket. — A későbbi évek folyamán kitűnt azután, hogy kissé kellemetlen vendégek voltunk, s néha mint kaliczkába zárt madarat tartottak, de Taranyenko — azt meg kell adni — a formák embere volt és sohasem volt felhevülve, hanem pezsgő vérű ifjú és bohó társainkat egy mohamedán főpapot is megszégyenítő nyugalommal csukatta le. Kezdődött az elhelyezkedés. Vaságyakat kaptunk, amelynek deszkái közt nemcsak a háború folyamán megismert rovarok, hanem a százlábúak is tropikus bőségben hemzsegtek. Mit tévők legyünk ? Petroleumot kerítettünk, azzal leöntöttük az ágyat és meggyújtottuk. Ez a módszer hatott és másnap már a megszenesedett deszkákon pihenhettük ki a hónapokig tartó hányattatás fáradalmait. Rövidesen berendezkedtünk, 1915-ben még olcsó világ volt. Megalakítottuk tiszti konyhánkat, melyet egyik bajtársunk nagy buzgalommal vezetett. Lassan kint megbarátkoztunk, bevásárlásaink alkalmával a tadzsikokkal és meglepetéssel tapasztaltuk, mily könnyen tanulták meg a mi nyelvünket. Volt köztük olyan is, aki néhány hónap alatt egész szaporán megtanulta beszélni a magyart és ha feléje közeledtünk, már messziről magyarul üdvözölt és kérdezte, mi újság Budapesten ? Legkellemetlenebb körülmény az volt, hogy lakásunkba, az egyetlen nagy szobába mind több és több bajtársunkat helyezték el, akik máshonnan lettek áthelyezve. Egyedüli szerencsénk volt, hogy megengedték a kijá rást a városba és a fürdést. Kora reggel már csoportosan mentünk fürödni a Szír- Darjába, amely itt meglehetősen erős sodrú és pompás színjátékokban gyönyörködhet* tünk, amikor a lemenő nap sugarai a levegőben szállongó finom lösz,homoksze*mecskékben szivárványszínekben csillogva a folyóra vetődtek. — A komolyabb fiúk mind* járt hozzáláttak a tanuláshoz. Felkerestük könyvrendeléseinkkel a moszkvai és szentpétervári könyvkereskedőket, kik szívesen tettek eleget kérésünknek. De különösen nagy hálával tartozunk a testvér finn nemzet fiainak, kik mint helzingsi forsi könyvkereskedők leggyorsabban küldték el a legkülönbözőbb könyveket. Ahol a Szir-Darja partjain egy-egy kerek volt, ott leheverésztünk, ki Dante : Divina com= médiájában, ki meg Montesquieu: Esprit* des lois*jában elmélyedve. Ha elég volt a tanulásból besurrantunk a folyóba. Ha ki fáradtak izmaink, leheveredtünk a parti homokba és gyűjtögetni kezdtük azokat a finom kis aranylemezeket, amelyekben a parti homok bővelkedett. Majd hosszabb sétára merészkedtünk a part mentén. A Szirt Darjának 5 — 6 méter magas lösz,partja mindenütt gyümölcsös kertekkel van borítva. A meredélyek szélén sok helyen kis lugasok vannak kiépítve, ahol pedig a part alacsony, ott a vízbe vert pilótákon vannak a kisded lugasok elhelyezve, ahol színes szőnyegeken elterülve, igazi keleti kényelemmel szürcsölgetik lenge öltözetű mohamedának az elmaradhatatlan teát. A nap bármely szakában látni teázókat. Órákig ülnek, szinte mozdulatlanul, csak mikor Mohamed órája üt, kelnek fel és ájtatosan kiterítik a derékon hordott kendőt és arra letérdepelve Mekka felé fordulnak és imádkoznak. Nőket sehol sem látunk az imaházban. Ők otthon vannak és a háztartás dolgát végezik. Egyetlen szórakozásuk az, hogy a rokon nők néha-néha összejönnek és víg labdázással és egyéb játékkal töltik az időt. Európai értelemben vett társas szórako* zásnak híre sincs. Sokszor annyira megsaj* náljuk a női nemet, különösen mikor meg* láttuk még, hogy az egész külön elhelyezett női lakosztályba — a hárembe — senki idegennek sem szabad belépnie. Még fátyol nélkül is csak a legközelebbi hozzátartozók előtt mutatkozhatnak a nők. S ha meg* csalná az asszony az urát — ami egyébként sokkal ritkább dolog, mint Európában — úgy a férj megölheti nejét. E törvényerővel bíró benszülött szokást ugyan az oroszok nem ismerik el és ha előfordul ilyen eset, a férjet meg is büntetik, de rendszerint enyhén. Csak mikor Ramazán mulathatnak az asszonyok ünnep van, akkor is szabadabban. Napokig tart ilyenkor a víg élet, kötéltánczosok és egyéb czirkuszi mutatványosok serege lepi el a várost, amely csak úgy hemzseg a színes kaftánoktól és turbánoktól. A mutatványokat a nők rendesen a házak tetejéről szemlélik. Tartózkodásunk alatt szorosabb barátságot kötöttünk Mirza kereskedővel, aki elmagyarázta nekünk, hogy még a férjét sem választhatja meg a nő szabadon. Ugyanis a férfi anyja választja a menyasszonyt, aki csak az esküvő után pillanthatja meg férjét. A vőlegény és menyasszony mindegyik saját családjával üli meg az esküvőt egész külön és csak a lakodalmat követő nap reggelén adják át a feleséget urának, aki azután hazavezeti az asszonyt, miután az asszony vételárát az asszony apjának kifizette. A férfiak általában négy feleséget vehetnek, többet ne vegyen a férfi ok nélkül, mondja a Korán. Ilyen ok lehetne például a magtalanság. Különben is csak gazdag ember engedheti meg magának ezt a fényűzést, hogy több női lakosztályt rendezzen be feleségeinek. Egyébként ezeket a mohamedán szokásokat nagyjában követik azok a buhharai orthodox zsidók is, kik szintén elég jelenté*keny számban vannak itt elszórva. Ők is többnejűségben élnek, tehát náluk is ismeretlen fogalom a féltékenység. Kalandozásainkat gyakran megakadályozzák azok a szélviharok, amelyek Turkesztán sajátos tüneményei. Minthogy a nyári hőmérséklet — mint már említettem — néha eléri a 70 ° C-t, már tűrhetetlenné válik a forró levegő. Ellenben ahol növényzet nincsen és így a kisugárzás is elmarad, vagyis kint a sivatagban, éjszaka a hőmérő csaknem pedig sülyed. Néha azután valahol Szibériában a jeges-tenger mellékén megmozdul a légtömeg és orkánszerű vihar süvít végig a pusztákon. Jaj ilyenkor a karavánoknak! A nap elsötétül, sűrű homok*tölcsérek vágtatnak végig a sivatagokon és a hegyeket áthatolhatatlan homokköd fedi el. A nap annyira elsötétül, hogy lámpa mellett lehet csak dolgozni. A finom homok a vihar után még napokig szállong a levegőben és a legszorosabban elzárt vas ablakredőnyökön is átszivárog annyira, hogy finom homok* réteg fed el mindent. Az ember orra, szája és füle tele rakodik a finom homokszemecs*kékkel és még a lélekzet is nehézzé válik. Ilyenkor még a skorpiók is elbújnak, amelyek különben elég gyakran szokták volt megzavarni éjjeli nyugodalmunkat. Máskor meg a sáskajárás hoz némi változatosságot. Messze az Ili folyó medenczéjében kikelnek a rajok és bámulatos gyorsasággal törnek előre. Mint a záporeső, úgy hallatszik zúgásuk, a nap elsötétül és a virágzó oázisok néhány óra alatt tönkre mennek. Mintha a természet gondoskodni kivánt volna arról, hogy az oázisok lakói se bizzák el magukat túlságosan és a jégeső és filoxéra helyett sáskajárást bocsátott e földre, amely még a türelmes mohamedánokat is kihozza sodrukból. Első nyarunk így gyorsan múlott el. Hirtelen beköszöntött a tél. Egy szép őszi napon fagyra ébredtünk és a fák zöld levelei mind a földön hevertek. Idejük sem volt megsárgulni. Ugy szokták összeszedni takarmányul.