Vasárnapi Ujság – 1920
1920-02-08 / 3. szám - Parlament. Szöllősi Zsigmond 29. oldal / Tárczaczikkek; napi érdekű közlemények
4. szám, 1920. 67. évfolyam. VASÁRNAPI ÚJSÁG. , 29 PARLAMENT. Az ötszáz embernek szabott teremben egyelőre csak százhatvanketten ülnek akkor is, ha az utolsó szálig mind megjelenik is, a kinek a felséges népakarat jogot adott a belépésre. Az ország összezsugorodott csaknem egy negyedrészére annak, ami volt és ami (erről a meggyőződésünkről nem vagyunk hajlandók lemondani) megint lesz, mihelyt a győzelem napja helyett az igazság napja ül majd az égen. De addig az új parlament szám szerint is kisebb lesz az elődeinél. Alá húzzuk ezt az is szócskát bizonyos aggodalmak és kedvetlenségek honorálásául, anélkül azonban, hogy teljesen odaadnák magunkat a pesszimisták elbúsulásának. Olyan választás, amelyben valamennyi kerületben a nagyobb érték döntötte volna el a mandátum sorsát, sohase volt Magyarországon. Akkor se, amikor a czenzus megrostálta az urnákhoz lépők tömegét. Az általános választói jog bizonyára liberálisabb és talán igazságosabb is. Azt azonban a leglelkesebb híve se állíthatja róla, hogy fejlődést jelentene a nagyobb ítélőképesség kiérvényesülése irányában. A több szem itt nem lát — jobban. Minden iskolában több a tanítvány, mint a tanító. És ha ezelőtt se volt csupa mester az, aki a döntésben részes volt, most ezt a jogot a politikailag teljesen iskolázatlan tömegek a maguk többségénél fogva döntő módon gyakorolhatták. Hogy jelent-e hasznot az ország számára, erre a kérdésre engedtessék meg nekünk adósnak maradni a felelettel. Bizonyos: óriási megnyugvás lett volna, ha a teremben, amelyben jelenünk és jövőnk életkérdéseiről kell dönteni, leghitelesebb értékeink tömegét láthatjuk. Ha a nemzetgyűlés nagyjaink gyülekezete lett volna. Csupa Apponyit és Andrássyt nem ültethettünk volna a százhatvan helyre. De távolról se akarjuk leszólni a jelen teendőket, amikor meg kell állapítanunk, hogy nagyon sokakat látunk, akik nincsenek jelen. A távollevők súlyát, jelentőségét, értékét ismerjük. A jelenlevők túlnyomó nagy többségével szemben ezt a szerencsét még a jövő tartogatja az ország számára. Szívesen reméljük, hogy sokat tartóz gat. Legalábbis jelentékenyen többet annál, amennyit a pesszimisták sejtenek. De ha a pesszimistáknak lenne igazuk : ez se legyen senki számára ok az elbúsulásra. A kötelesség parancsol és minden feladat kiköveteli a maga megoldását. A nagy érdekek igazsága nem hagyja magát elintézni egy rossz megoldással. Ez csak gúzsba tudja kötözni egy időre, de ez az idő annál rövidebb, mennél nagyobb az igazság, amelyen a kellő bölcsesség hiánya erőszakot tett és mennél súlyosabb a hiba, amely a megoldást fogalmazta. Most igazán nem frázis, hogy ennek az új testületnek a nemzet élete érdekeiről kell határoznia. De az se kétséges, hogy a nemzet élete nagyobb erő, érdekei nagyobb érdekek, mint a testület élete és érdekei. Amiből logikusan következik, hogy ez az új gyülekezet csak addig munkálkodhatik, amíg a munkája hasznot jelent a rája váró feladatoknak. Amíg alkalmas eszköze az ország újjáépítésének. Mihelyt erre alkalmatlannak, gyöngének vagy éppen ártalmasnak bizonyulna , a létjoga elvész. Itt nem erőszakra vagy revoluczióra gondolunk. Ebből több volt az elégnél. Semmi másra nem gondolunk, mint a belátásra és a lelkiismeretre, amelynek az ereje élő erő a parlament falain kívül és belül egyaránt. A kiválóság ritka adomány. De a jóhiszeműség és a belátás, ami együttvéve a józan becsületességet adja, általános polgári kötelesség. Ezt a tulajdonságot kötelesek vagyunk föltételezni azokban is, akiknek más, még nagyobb rendű tulajdonságaik megmutatására még nem nyílt alkalmuk. A hazáját bizonyosan mind jobban szereti, mint a mandátumot és megérzi azt a pillanatot, mikor a lelkére súlyosodó felelősség nyomása nagyobb, mint amekkora könnyebbséget számára a képviselőség jelent. Jó-e ez a parlament, amely nagyon is nem ideális viszonyok között és letagadhatatlanul forradalmi formák alkalmazásával jött létre, ez ép oly jogosult kérdés, mint az, hogy nem lehetett volna-e sokkal jobb még ilyen körülmények között is? De szemrehányást, még ilyen kérdés formájában is, a szuverén népakaratnak éppen azok tehetnek legkevésbbé, akik ez akarat megnyilatko* zásának a legszélesebb területen és a legfeltétlenebb szabadságot követelték. Tudo másul kell vennünk a valóságot, hogy a választás mindenütt a legteljesebb nyugalom* mai, vagy, ahogy mondani szokás: méltó* sággal ment végbe. A vigasztalásuk pedig az lehet, hogy akármilyen kétes a parlament jósága, az kétségtelen, hogy a parlament való* ságának ténye : jó. Jó, megnyugtató és fel* üdítő az, hogy immáron van intézményes meg* nyilatkozása és intézményes forrása a közakaratnak. A parlament tényével a kormányzat felelőssége is valósággá válik. Megszűnt rejtelem és megszűnt kétes lenni az az energia, amely az intéző hatalom magasságába emel vagy onnan eltávolít bizonyos férfiakat. A legittimségnek még sok a nyitott és vitatható kérdése. De magában az, hogy van egy tes* tület, amely a nemzet legszélesebb rétegei* nek akaratmegnyilatkozásából jött létre, igen hasznos alapja a legitimitás új fölépítésének. Ezt a testületet tehát szimpátiával kell üdvö*zölni és több bizalmat kell neki előlegezni, mint amennyire már ismert értékeivel fedezetet nyújthat. Föl kell tenni, hogy az új képviselő urak jó magyar emberek, akik segíteni akarnak az országon, a munkájukkal, amíg erre az erejüket elegendőnek érzik, de az erősebbek elől való engedelmes elvonulás*sal, ha kiderülne, hogy a helyzet ilyeneket követel. SzöLlősi Zsigmond. EGY LIPOTVAROSI VALASZTÁSI HELYISEG ELŐIT. EGY SZAVAZATSZEDŐ KÜLDÖTTSÉG. AHOL TAUFFER ÉS PETŐ MÉRKŐZTEK. A VÁZSONYI KERÜLETÉBŐL. A BUDAPESTI KÉPVISELŐVÁLASZTÁSOK.