Vasárnapi Ujság – 1920

1920-02-22 / 4. szám - Mi készül a műtermekben (képekkel) 42. oldal / Tárczaczikkek; napi érdekű közlemények

PW 46 VASÁRNAPI ÚJSÁG. . 2. szám, 1920. 67. évfolyam. MI KÉSZÜL A MŰTERMEKBEN? A kelenhegyi­ úti műteremházba velünk együtt más látogatók is érkeztek: a rendőr*­ség kiküldöttjei, a­kik lepecsételték a tra­­gikusan elhunyt Tölgyessy Artúr festőművész ateliőrját. Az a nagy gyász, a mely a kiváló piktor elhunytával a magyar művészetet érte, rajta ül a művészek lelkén és bizony ma nem folyik a munka azzal a kedvvel a műtermekben, a­mel­lyel mostanában dol­goznak itt a művészek. Mindenki Tölgyessy-­ró­l beszél, a palettákon beszárad a festék, pihen az ecset, ez a pár óra Tölgyessy em* lékéé és ez az oka annak, hogy másnap me­­gint ki kell jönnünk a kelenhegyi*útra, ha a művészeket igazán munka közben akarjuk megnézni. A téli tárlat és a szalon kiállítása élénk bizonyságát adja annak, hogy a műterem* ház lakói szorgalmasan dolgoznak. Majdnem mindegyik műteremben készül most is egy* egy nagyobb kompoziczió, serényen folyik a munka és a magyar művészetnek azok a ki* váló tényezői, a­kik műhelyüket itt rendez*­ték be, most is csodálatosan szép alkotáso* kon dolgoznak. Dudits Andor műtermében több kompo* ziczió­ készül. Ezek között méretre és más művészi kidolgozásra egyaránt leghatalma­­sabb az a nagy vászon, a­melyen a forra­­dalom csődjét oldja meg a művész. Jako* binusz sapkával a fején harczol a csőcselék a barrikádokon, folyik a vér, emberek pusz*­tulnak és feltűnik a tömegek mögött a halál, a­ki minden forradalomban egyedül marad győztes. Hasonló témája van Dudits Andor egy másik képének is. Ezen a nyugvó, a békés város van előtérben. A mit sem sejtő polgárokra rátörnek a hódítók, velük együtt jönnek a démonok, a­kik átkos kezükkel tüzet és pusztulást szórnak a nyugvó vá­­rosra. Dudits Andor különben történelmi kom­­pozícziókon dolgozik. Egyik készülő vászna a fiatal Rákóczi csatába indulását örökíti meg. Rákóczi Ferencz mögött feltűnik Zrinyi Ilona, a­ki fájdalommal, de mégis büszkén vesz búcsút fiától. A művész a magyar tör­­ténelem egyes jeleneteit akarja most vá­­szonra festeni, ezekben az időkben ő is a múltban keres vigasztalást és erőt a jöven­­dőre. Művészete ezen a téren bámulatosan nagyszerű és történelmi képeink között Du­­­dits Andor nagyszerű vásznai a legértékesebb munkák mellé sorakoznak. A mikor Gergely Imrét kerestük fel atelier* fában, a művész szekrényében rendezte régi vázlatait és studiumait. Azokat a skiczczeket, a melyeket a béke boldog esztendeiben Itáliá­­ban és az afrikai partokon készített. Ezeket a studiumokat dolgozza most fel és nagy szeretettel beszél régi utazásairól, alig várja az időt, hogy újra eljusson oda, a­hol min­­dig kék az ég és gyönyörű virágok várják a piktort. — Én érzem,— mondja a művész,— hogy a mai állapot tulajdonképen csak átmeneti. Legjobban szeretnék történelmi dolgokkal foglalkozni, keresem is a témát valamilyen nagyobb történelmi kompozíczióhoz. Érzem, hogy a piktornak ma kötelessége a magyar históriával foglalkozni, mert erre szükség van. A tervem az, hogy a magyar törté­­nelemnek valamilyen jelentős eseményét fes­tem majd vászonra, ebbe akarom azután minden tudásomat és művészetemet belem vinni. Egyelőre Gergely Imre régi stúdiumait dolgozza fel, de ha munkában levő képeivel elkészül, akkor nyomban hozzáfog tervének megvalósításához. Hermann Lipót most is a tőle megszokott értékes művészi munkán dolgozik. Az em­­beri testnek nálánál alig van alaposabb is­­merője és munkában lévő képein is meglát*­szik a művész bámulatos anatómiai tudása. Képeink legnagyobb részét Hermann Antal még a háború előtt kezdte meg és most csak az utolsó ecsetvonásokat végzi. A művész* nek különben rövidesen egy kollektív­ kiállí­­tása nyílik meg, a­melyen igen sok nagy* értékű kép kerül a műértő közönség elé. Legnagyobb vászna Hermann Lipótnak „A tavasz", a­melyen bámulatosan dolgo* zik azokkal az eszközökkel, a­melyek ren­­delkezésére állanak: aktokkal és emberi tes* tekkel. Nagyon sikerült alkotásai még: Szent Antal, azután Krisztus a keresztfán, első* rangú munkák az Orpheus és Szent Kristóf. Mostanában egy nagyobb kompozíczió váz* latához­­ fogott hozzá, ez a kompozíczió a háborút allegorizálja, az ő bámulatos techni*­kájával mutatja be, hogy a háború csak rombol, pusztít és temetője mindennek, a­mi szép és a­mi kultúra. Kacziány Ödön műtermében több készülő kép várja a befejezést. A mester, a­ki szor* galom tekintetében túltesz sok fiatal pik* toron, maga mondja, hogy életének egyik legnagyobb munkájához fogott hozzá. A viz* özönről akar egy hatalmas vásznat festeni. A vázlat már el is készült. Éjjel van, hold* GERGELY IMRE MŰTERMÉBEN. KACZIANY ODON MŰTERMÉBEN. ERDŐS? MI KÉSZÜL

Next