Vasárnapi Ujság – 1920

1920-03-27 / 6. szám - Szegedi István: Önarczkép 63. oldal / Költemények

64 ____ k VASÁRNAPI ÚJSÁG. 6. szám, 1920. 67. évfolyam. TÜNETEK ÉS TŰNŐDÉSEK. 0 Erzbergert, Németország pénzügyminiszterét azzal vádolták meg, hogy hivatalos hatalmával visszaélve szerez magának hasznot. A miniszter törvény elé idézte a vádlóit, s a saját védelmét azzal a kijelentéssel fejezte be, hogy szegényebb lesz, mikor hivatalát odahagyja, mint akkor volt, mikor e hivatalt elfoglalta. Férfiasan szép és büszke szavak. Bár minden miniszter el merné azokat mondani. Nálunk is volt eset, hogy hasonló rágalommal illették a pénzügyminisztert. Azt írták róla, hogy a középületek számára vett téglából építteti a saját házát, s reá is alkalmazták a mondást, a­mit az ő társával szemben használtak, hogy nem szabad a miniszternek azalatt gazdagodnia, mialatt az ország szegényedik. Az a miniszterünk a legtisztább kezű emberek egyike volt, s halálakor annyi vagyon sem maradt utána, a­mennyit az ő jövedelme és igen szerény életmódja mellett meg kellett volna takarítania. Lángoló szeretettel ragaszkodott a hazájához, ko­rának egyik legnagyobb — sőt talán a legislegna­gyobb — elméje volt, s elmarták a közélet teré­ről a rágalmazók. Kerkapoly Károlyról esik a szó. * Eötvös Károly megírta Kerkapolyról, hogy el­mondta egyszer kis vagyonának keletkezési mód­ját, — e sorok i­ója előtt. Tényleg elmondta részletesen. Előadása szerint tizennégy ezer forint­nyi vagyon maradt reá az atyja után, s ezt pénzzé tette, mikor Pápán tanárrá választották. Akkor tanakodott, hogy a tőkéje jövedelméből éljen-e, s a fizetését tegye-e félre, vagy pedig megfordítva cselekedjék. Ugy határozott, hogy a tőke hozadé­kából fog élni — melyet gazdálkodásba fektetett, s a fizetését berakja a takarékba, s azzal indo­kolta meg ezt az elhatározást, hogy így valami­vel többet takaríthat meg, s független lesz a hi­vatalától, miután nem abból él. Ily rendszer mel­lett 1867-ig negyvenhétezer forintra gyűlt fel a vagyona, s pénzzé tette az egészet, mikor képvise­lővé választották. Azontúl is hasonló gazdasági elv szerint élt. Elköltötte a tőkéje mindenkori jövedelmét, ellenben tőkésítette a képviselői napi­díjait, az államtitkári, később­i miniszteri fizetését, valamint azt a jövedelmét, melyet mint egyetemi tanár élvezett. Jótékony czélra hagyta egész vagyonát, s ha­lálakor nem maradt utána annyi, mint a mennyi­nek ily gazdálkodás mellett össze kellett volna gyűlnie. S ennek az embernek csaknem szemébe mon­dották, hogy lopott. * Kerkapoly kortársai között ketten voltak, a­kik­nek elméje nagyságra nézve az övével vetekedett. Az egyik Szilágyi Dezső, a másik Kovács József, az orvosi egyetem sebészeti professzora. Őket hár­mukat felül nem múlta senki. Kovács logikája volt a legélesebb, oly hajszálfinoman dolgozott, mint a műtőkés, mellyel e tudós tanár az ope­rácziókat végezte. Szilágyi Dezső mint dialektikus volt nagyobb ; a felmerült kérdéseket több oldal­ról tudta megvilágítani, s a részletek összefüggé­sét világosabban tudta meglátni. De mindkettő­jüknél összefoglalóbb tehetség volt Kerkapoly, az okok legmélyebb gyökeréig ő hatolt le s az em­beri gondolkodás nagy problémáit a legátlátszóbb szisztémában ő fogta fel hármuk közül. Logikájának abszolút megbízhatósága felől hadd mondjunk el egy kicsiséget. Thheng-Ki-Tong kínai ezredes, a­ki hosszú évek során­ át élt Párisban, egy könyvet adott ki 1894-ben «Les chinois peints par eux-mémes» czím alatt. E könyvben különféle ráfogások ellen vé­delmezi honfitársait. Elmondja többek között azt, hogy náluk minden városban a legmagasabb hi­vatalnok háza előtt egy kis harang van felállítva, a melyet megkondíthat minden panaszos s a hi­vatalnok köteles előjönni, hogy igazságot tegyen. Az európaiak e miatt kinevetnek minket — mondja a kinai szerző — mert azt hiszik, hogy igy hiva­talnokainknak éjjeli pihenése sem nyugodt; mert hát az európaiak nem tudják, hogy az ok nélkül panaszkodót azután megpálczázzák. Mikor ezt a könyvet olvastuk, eszünkbe jutott, hogy Kerkapoly már ezt rég megírta — a pál­czázással együtt — egy történelmi munkájában, melyet az ötvenes években bocsátott közre. Meg­kérdeztük tőle, honnan tudhatta ő, a­mit Tcheng-Ki-Tong szerint egész Európa nem tud. Egyszerű a dolog, válaszolta, a logika diktálta így. A­ki ok nélkül molesztálja a magasabb hivatalnokot, azt meg kell hogy büntessék mindenütt, mert különben senki sem vágyik hivatalra s felborul minden benső rend. * És ez a nagyelméjű férfiú nemcsak a pénz csá­bításaival szemben tudott lenni teljesen hozzá­férhetetlen, hanem — a­mi a legritkább dolgok egyike, — a hír és dicsőségből is lemondott arról a részről, a­mely jogosan illette volna őt. Ennek is láttuk egy szép példáját. A képviselőház vala­mely törvényjavaslat felett tanácskozott. A javas­latnak egy nagy fogyatkozása volt, a­mely sen­kinek sem tűnt fel, csak neki, a­ki akkor régen nem volt már képviselő. Elmondta aggodalmait ebéd közben e sorok írójának, s jelezte azt is, hogy a törvényjavaslatot miként kellene módosí­tani, hogy teljesen megfelelő legyen. Másnap cso­dálkozással hallgattuk aztán Szilágyi Dezső szá­jából a képviselőházban mindazokat, a­miket előtte való napon Kerkapoly mondott. Szilágyi felszólalásának óriási volt a sikere, s a képviselő­ház egyhangúlag fogadta el a módosítást. Elmond­tuk ezt még aznap Kerkapolynak. Nagyon örült neki s megjegyezte, hogy ő beszélte rá Szilágyit a felszólalásra. Erre elmondtuk azt is, hogy Szi­lágyi egy szóval sem említette ám az ő nevét, s úgy adta elő az egészet, mintha a saját gondo­lata lenne. Kerkapoly egy szelid mosoly kíséreté­ben a következő gyönyörű nyilatkozatot tette: — Én csak hálás vagyok Szilágyinak. Abból nincs a nemzetnek haszna, ha megtudja, hogy a gondolat az én fejemben fogamzott meg. Ez tehát nem fontos. De fontos az, hogy a törvényjavas­latot a nemzet érdekében megjavították. Ez pedig Szilágyi érdeme­. így gondolkodott az a férfiú, a­kit kirágalmaz­tak a közéletből az ellenségei, életének abban a korszakában, a­mikor még sokat használhatott volna hazájának. A MENET A GELLÉRT-SZÁLÓ ELÉ VONUL. A KÜLDÖTTSÉG A NEMZETI MÚZEUM LÉPCSŐJÉN GYÜLEKEZIK. A KÜLDÖTTSÉG NŐ TAGJAI. A KECSKEMÉTI HÓDOLÓ KÜLDÖTTSÉG A KORMÁNYZÓNÁL MEGVÁLASZTÁSA ALKALMÁBÓL.

Next