Vasárnapi Ujság – 1920
1920-03-27 / 6. szám - Vastagh Géza hagyatéki kiállítása a Műcsarnokban (képekkel) 65. oldal / Élet- és jellemrajzok
7. szám, 1920. 67. évfolyam. VASÁRNAPI újság. 65 Vastagh Géza hagyatéki kiállítása a Műcsarnokban. A Műcsarnok összes termeit megtölti Vastagh Gézának hagyatéki kiállítása, mely több mint 1500 kiállított tárgyat foglal magában és így szinte párját ritkítja az eddigi efféle kiállítások között anyaga óriási kiterjedésénél fogva. A kiállított képek és rajzok a művész fejlődésének összes korszakait felölelik és eképen szemléltetővé teszik azt a nagy veszteséget, amely képzőművészetünket Vastagh Géza elhalálozásával érte. A művész 1866 szeptember 3-án született Kolozsváron. Középiskoláit Budapesten a piaristák gimnáziumában végezte s már gimnáziumi tanulmányai alatt szorgalmasan rajzolgatott. Édesatyja Vastagh György, a kiváló arczképfestő korán felismerte fia tehetségét és a művészpályára szánta őt. Fa*nulni 1886*ban először Hollósi Simonhoz küldte Münchenbe, ahol aztán később az akadémiát látogatta. Itt G. Hackl volt a mestere. A nyilvánosság előtt akadémiai kiképeztetése előtt is szerepelt, már az 1885=1 kiállításon is feltűnést keltettek művei. 1889*ben a „Figyelő oroszlánok" czimű művével a Ráth-dijat nyerte el, 1895-ben a „Ki a legény a csárdában" czimű kom* pozicziójával az állami nagy aranyérmet. 1898-ban részben munkássága elismeréséül, részben, hogy magát tovább képezhesse, tetemes összegű állami segélyt kapott, melynek segítségével több hónapra terjedő ta* nulmányokat tett Al* girban, Tuniszban, on* nan gazdag mány * anyaggal tanul* tért haza, a melynek je* lentékeny része e ki* állításon is látható. Hazai kiállításain* kon s úgyszintén a külföldön is sűrűn szerepelt. Műveit nem* csak nálunk, hanem külföldön is nagyon szívesen vásárolták, sőt legjelentékenyebb alkotásai Amerikába, Angolországba és Németországba jutottak. Vastagh Géza óriási szorgalmú és fárad hatatlan művészünk volt, akit sok száz állatképe, témái élesszemű megfigyelőjének mutat. gondos Kezdetben azzal a színskálával és a rajzolásnak és modellálásnak azzal a módjával dolgozott, amely a müncheni festészet emlékeként a nyolczvanas és kilenczevenes évek német nevelésű magyar festői között volt divatos, később minden nagyobb zökkenés nélkül a francziák nyomán kifej*lődő plenair festésnek sokkal színgazdagabb színskáláját fogadja el, a nélkül azonban, hogy képein az úgynevezett impresszioniz*mus mélyebb hatása meglátszanék. Nem na* gyon foglalkoztatták e festői irány mozgási problémái sem, mert állatait rendszerint valamelyes nyugvóponton ábrázolta és nem törekedett mozgékonyság látszatának fel* keltésével. Legkedvesebb témái az oroszlánok voltak, melyeket szerfelett szorgalmas elmélyedéssel száz meg száz változatban festett meg. Rend* szerint állatkerti tanulmányok után. S ezért az ő oroszlánjain rendszerint a rabságnak fásult nyugalma érzik meg, a melyet a festő éleslátó állatpszichológiával tesz változatossá. BEKES CSALÁD. BIKA. VASTAGH GÉZA MŰVEIBŐL. KACSÁK. OROSZLÁNOK.