Vasárnapi Ujság – 1920
1920-03-27 / 6. szám - Kassai Vidor nyolczvanéves (arczképekkel) 68. oldal / Élet- és jellemrajzok
6 szám. 1920. 67. évfolyam. VASÁRNAPI 111 SÁG. 71 mint egy turbán, egyik vége szabadon lógott s elérte gallérja csipkéit és testhez álló dohányszínű gyapjumellényét, melyet elől hullámos szakállának ezüstje borított. Fehér bőrpapucsba bujtatott lábai melegvizes párnán nyugodtak. Vértelen jobb és bal kezét felváltva mártogatta forró homokfürdőbe, melyet alulról szeszlámpa melegített. Térdeit szürke sál födte. Kétségkívül hasonlított Gyulához, de sokkal inkább Tizián vaamelyik festményéhez. Gyula az ő vonásainak csupán unalmas ismétlése volt, mint ahogy a Hegycsúcsok Levegője is az öreg gróf életének csupán édesvizes és ezáltal semmitmondóvá vált másolatát nyújtá. Justus Agenor valami gyenge teát ivott és hallgatta gyóntató papja, Avril atya vallási fejtegetéseit, melyekből újabban gyakran merített tanácsot. Ebben a perczben kopogtak az ajtón s a hűséges Hektor, ki húsz év óta szolgálta mint komornyik, mint betegápoló és szükség esetén mint tanácsadó is, lakktábclán kis csukott borítékot hozott be. — Ez az úr azt reméli, hogy gróf úr fogadni fogja. Justus Agenor letette a csészét, feltépte a borítékot és kivette belőle Lafcadio névi jegyét. Idegesen összegyűrte kezében : — Mondja neki . . . De erőt vett magán : Úr? Talán azt akarod mondani: fiatalember? Milyen az az ember? — Gróf úr fogadhatja. — Kedves abbé, — fordult a gróf Avril atya felé, — bocsásson meg, ha be kell fejeznünk beszélgetésünket, de okvetlenül jöjjön el holnap ismét, egészen biztosan lesz mondanivalóm és azt hiszem, meg lesz elégedve velem. Homlokát tenyerébe temetve várta meg, míg Avril atya a szalonajtón keresztül visszavonult s csak ekkor szólalt meg, fejét felé emelve. — Hadd jöjjön be. Lafcadio férfias léptekkel, magasra emelt homlokkal jött be a szobába. Az aggastyán elé érve, mélyen meghajolt. Megfogadta, hogy nem kezd szóba mindaddig,, míg tizenkettőt nem olvasott magában, így a gróf kezdte meg a beszélgetést. — Először is tudja meg uram, hogy Lafcadio di Baraglioul nincsen, — s amikor ezt kimondta, eltépte a névjegyet. Értesítse Viuiki Lafcadio urat, minthogy ismerősei közé tartozik, hogy ha folytatja kis játékait ezekkel a névjegyekkel, ha nem tépi el valamennyit úgy, mint én ezt itt összetépem, (s az apró papirdarabkákat az üres csészébe dobta) azonnal följelentem a rendőrségen és letartóztattatom, mint egyszerű szélhámost. Megértett? . . . Most jöjjön közelebb, hadd nézzem meg. — Wiuiki Lafcadio engedelmeskedni fog. (Igen alázatos hangja kissé reszketett.) Bocsássa még azt a módot, melyet választott, hogy be tudjon jutni ide; még csak eszében sem volt semmiféle becstelen szándék. Szeretné meggyőzni gróf urat arról, hogy megérdemli . . . legalább is becsülését. — Önnek jó alakja van. Ez a ruha azonban rosszul áll, — folytatá a gróf, ki úgy tett, mintha Lafcadio szavait nem hallotta volna. — így tehát nem csalódtam, •— jegyzé meg mosolyra bátorodva az ifjú s szívesen vetette alá magát a vizsgálatnak. Hála Istennek! Anyjához hasonlít, — mormogá az öreg Baraglioul. Lafcadio nem felelt azonnal; kisvártatva azonban s miközben erősen a grófra nézett, megszólalt: Ián — Ha nem is mutatok valami sokat, tán nem tilos hasonlítanom kissé máshoz is . . . — Én a külsőről beszéltem. Az esetben, ha nemcsak anyjához hasonlítana, Isten nem fog már annyi időt hagyni nekem, hogy ezt felismerhessem. E perczben a szürke kendő lecsúszott térdéről a földre. Lafcadio sietve odanyúlt s mialatt lehajolt, az öreg kezét gyöngéden vállára érté nehezedni. — Wiliki Lafcadio, — folytatá Justus= Agenor, mikor ez felegyenesedett, az én perczeim meg vannak számlálva. Nem akarjuk összemérni az eszünket, engem ez nagyon kifárasztana. Elfogadom, hogy Ön nem ostoba és örülök neki, hogy nem csúnya. Az, amit az imént megkoczkáztatott, némi vakmerőségre mutat, mely nem áll rosszul Önnek. Az elébb még arczátlanságnak minősítettem, de hangja és modora megnyugtat. (Folytatása következik.) A ROMÁN LOVASSÁG KIVONULÁSA PÜSPÖKLADÁNYBÓL AZ ÁNTANT MISSZIÓ JELENLÉTÉBEN. A MAGYAR MEGSZÁLLÓ CSAPATOK ÉRKEZÉSE DEBRECZENBE. A BEVONULÓ CSAPATOK FOGADTATÁSA A DEBRECZENI PÁLYAUDVARON. A NEMZETI HADSEREG BEVONULÁSA TISZÁNTÚLRA.