Vasárnapi Ujság – 1920
1920-04-11 / 7. szám - Mi készül a műtermekben (képekkel) 78. oldal / Tárczaczikkek; napi érdekű közlemények
78 ____ k VASÁRNAPI ÚJSÁG. 6. szám. 1920. 67. évfolyam. mindenkinek, akit illet, hogy Biró Mária halt meg huszonhat éves korában. János megkérdezte az őrtálló halálmadártól. — Most lesz a temetés ? — Igen, kérem, három órakor, — szala=tált a díszruhás szolga. Még egyszer megnézte a gyászjelentést. Mária csakugyan tegnapelőtt halt meg . . . A lába nehezen bírta a lépcsőt, de azért fölment megnézni a halottat. Mária feküdt a koporsóban. Fehéren, szomorúan, ahogy illik ahhoz, aki nagyon nagy útra készül. János imádkozni akart, de nem jutott eszébe semmi. Hanem egy alkalmas pillanatban, amikor nem látta senki, a kezét nagyon gyöngéden rátette, a lány összekulcsolt kezére, így búcsúzott el tőle. A szertartás után a temetőbe is kikísérte Máriát és csak akkor indult befelé, amikor a friss hant fölé odatűzték a fejfát. Mire a városba ért, már leszállt az alkony. A hűvös, nyirkos levegőben fázni kezdett János és sietve igyekezett hazafelé. Arrafelé, ahol lakott, kevesen jártak a nagy bérkaszárnyák alatt, de az utczájában egy feltűnően magas, czingár alak haladt előtte. Lassan, megfontoltan ment és amikor János a háta mögé ért, visszanézett. A monoklis ember volt. Sárga, múmiaszerű arcza vigyorgásra torzult, nagy, sárga fogai világítottak a sötétben. János nem mert elébe kerülni és rémülten látta, hogy lassú, nesztelen léptekkel befordul előtte a kapun. Öt lépés távolban dobogó szívvel ment utána, föl a lépcsőn, de a második emeleten meggyökerezett a lába. A monoklis az ő lakása előtt állt meg. Egy pillanatra újra visszanézett és János tisztán hallotta, hogy csöndesen nevet magában. Azután kulcsot vett elő a zsebéből és bement a lakásba. Öt perczig tétován ődöngött János a folyosón, de nagyon rosszul érezte magát és benyitott az ajtón. A monoklis akkor már az ágyában feküdt és mérgesen rámordult: — Kit keres? János alázatos félelemmel dadogta : — Bocsánatot kérek ... Azt hittem ...— Ne higyjen semmit, hanem kotródjék és aludja ki magát, ha részeg. A szolid, rendes prokurista nagyon elszégyelte magát, még egyszer bocsánatot kért és elment. IV. Bodó Jánost másnap átlőtt szívvel találták meg egy külvárosi szálloda szobájában. Az öngyilkosság nagy feltűnést keltett mindenütt, ahol ismerték a tisztességes, pontos embert. Eliz kisasszony vigasztalhatatlan volt. Az esetet az újságok is megírták azzal, hogy „tettének oka ismeretlen." MI KÉSZÜL A MŰTERMEKBEN? Látogatás Mérő István, Udvary Géza, Udvary Pál, Olgyay Viktor, Bäsch Árpád és Bäsch Bandi festőművészeknél. Az a nagy érdeklődés, amely az utóbbi időben úgy a magyar közönség, mint Budapesten időző különböző entente=missziók a tagjai részéről művészeink munkái iránt megnyilvánul, fokozottabb munkásságra készített piktorainkat. A hideg téli napok is elmúltak, nem kell már télikabátban és meggémberedett ujjakkal szinte vaczogva dolgozni az atelierekben és így most már mindenütt szorgalmasan és nagyobb kedvvel is folyik a munka. Igaz ugyan, hogy vászon és festék ma is csak nehezen és elég borsos áron szerezhető be, de viszont a képeknek is jó áruk van és így már ahhoz a szerencsés időhöz jutottunk el, amikor a piktoraink nem panaszkodnak. Furcsán hangzik, de úgy van, hogy ma csak az a piktor panaszkodik, aki a műteremben lévő képek nagy részét eladta, viszont az a festő, aki arra az álláspontra helyezkedett, hogy többet ér a pénznél a kép, reménykedve néz a jövő elé. Művészeink jólétben és vagyonban gyarapodva új utakat keresnek és az ő UDVARY GÉZA MŰTERMÉBEN, UDVARY PÁL MŰTERMÉBEN, BASCH ÁRPÁD MŰTERMÉBEN. MI KÉSZÜL A MŰTERMEKBEN?