Vasárnapi Ujság – 1920

1920-04-25 / 8. szám - „Valtron” Mohán. Egyszázadik évforduló. Rexa Dezső 88. oldal / Történelem és rokontárgyúak

7. szám, 1920. 67. évfolyam. VASÁRNAPI ÚJSÁG. 89 bazár volt fullajtárokkal s elől kürtössel) — érkezett a Lagerba — Kántorné= Engelhardt Anna, a magyar heroinák eme legelsője játszotta. Valtront Kőszeghy, a vidék Pest* Buda kedvencz hősszinésze. Erzsit, és a grófné szobalányát a szép Balog Istvánné, Tengler Erzsébet alakítá ... Maga a darab — valljuk meg — hihetet* len bárgyúság. Olyan igazi XVIIUdik „szá­­zadvégi" dráma. Az ember testbe szorult angyali jóság az emberi gyengeség miatt szenved öt felvonáson át,­ mígnem felszaba­­dúl s a hős — minden jóhoz hozzá jut, a­mit csak egy ósdi drámaíró a hősének ki*­mérhetett. Bármilyen bárgyú volt is a darab — de tetszett. Kántorné hatalmas művészete, a­mely úgy a tragikai, mint a komikai szerepek* ben utolérhetetlen volt — itt is teljes egészében nyilvánult meg. Ma megérthetet­len például, miként lehetett nagyszerű egy színésznő, a­kinek a szerző ilyen mondást ad a szájába . GRÓFNÉ: Hát micsoda az ? Az Urnák szemei könyvet teh­ettek. És miért ? KRONENBURG: Nagyságod férjének dicsőséges érdemeire való nézve. GRÓFNÉ: Ez belses tisztelet­tétel. Köszönöm az Urnák. (Meghajtja magát, és kézivel egy zsókot Vetett néki­) Nem felejtkezem el róla. Nohát Uram Bá­tyám ! — ha ha, majd a' Regulamentum ellen vétettem volna, Oberster Uram ! légyen az a' szerentsém megtudni, hogy Waltron Kapitány mitsoda helyre vagyon komandolva ? Jól va­gyon-é így a Regulamentum szerént? Ha ha ha! Vagy talán még nehezebb elválasztani a komikumtól a grófné azon szavait, a­melye* ket Winter hadnagyhoz intéz, a­ki kisérő* jéül ajánlkozik : Nohát menjünk — Az Urat mától fogva ötsémnek nevezem. (Meg­szemléli Valtront gon­dolkodóképpen, így száll:­ Az én életem és az én lelkemnek boldogsága a te kezedben áll — Ha te az én vis­sza-jövetelemig oda lészel (értsd : meghalsz), tehát a' kétségbenvaló­ esés leszsz az én 'soldom. — Már értel engemet Ilyeneket kellett a száz esztendő előtti Jászainak elmondania — és elmondotta úgy, hogy közönsége tombolt a lelkesedéstől s a külföldi lapok levelezője azt írta róla, hogy korának legnagyobb színésznője, Schröder* Devrient asszony semmivel sem áll előbb, mint ő. Az előadásról Szilágyi Pálnak nagyon ér­­dekes feljegyzései maradtak, a­melyből kö­­zöljük ezt a részt . „Délben a mohai nagyvendéglőben ebé­­deltünk, ebéd után már gyűlt a nép, há­­rom órától kezdve a fogatok távol vidékről is, u. m. Pest, Fehér, Zala, Veszprém, Ko­­márom, Győr, sőt még Somogy megyéből és Tolnából is. Nem volt azért semmi zavar, mert a programaiban meg volt jelölve a fogatok jötte, állása és menete, ezzel két megyei esküdt volt megbízva néhány haj* dúval. A nézőhely három részre volt osztva, u. m. párnás székek, mint zárt jegyes, első helyi ülő*padok és második hely külön be­­járattal. Jegyeket már két héttel előbb le­­hetett váltani a pénztárnok*, rendező* vagy ellenőrnél; Mohán pedig a nézőhely széles* sége végett kétoldalt mind a három helyre, azonfelül az utolsó hely külön volt. Az első két helyen a pénzt a rendező és a pénztár* nok, a ki a rendező felesége volt — az utolsó helyre egy becsületes régi irnok a megyétől. „Folyt a játék nagy megelégedésére a közönségnek minden hiba nélkül, az utolsó felvonásban csata fejlődött, a vár röppent tyükkel (mint bombák) lövetett, végre ro­­hammal bevétetett, s az egészet, midőn al­konyodott, a vár égése nagy tűzijátékkal fejezte be. Játék után estély, estély után bár keletkezett s oly kedélyes társalgás, mely virradatig tartott; az igazgatónak (Ko­­losváry Pál táblabíró) különös jó kedve volt, meglehet a n­agy jövedelem okozta, — de másnap a számadás végeztével elállt a szava, — ugyanis az öreg irnok az utolsó helyen bejött pénzzel még azon estve haza ment Fejérvárra s másnap reggel kézbe is szolgáltatta bevételét a megyei pénztárnok* nak, mely tett 900 és néhány forintot s igy a rendező ezt nem controlizálhatta, az első pénztárnok controlizálva adta be számadá* sát, mely összesen tett — 4.00 s néhány fo­­rintot. „ — Hogy lehessen az? — kiált bámula tában az igazgató, mikor csupán zártszék 800 volt s még nem is vala felég, két forint* fával tesz iavokat, első hely zsúfolva, sőt még az utolsó helyre is adott el jegyeket, sőt hat annyi közönség volt az első helyen, mint az utolsó 30 krás helyen? Hiszen, ha minden fogatra csak egy forint esnék is, többnek kellene lennie ! „A pénztárnok bebizonyította hiteles szá*­madását az ellenőrrel, az ellenőr a rendező* vel, a rendező a más kettővel — — így ment füstbe a remény, hogy a defic­it hatszoro*­san fedezve lesz. „A rendező nemsokára el is hagyta Fejér*­várt, mert nem ellenőrködhetett többé, el* ment családostól Bihar megyébe új forrást keresendő, hol megérkezve először is — há­­zat vett." Az egykori kassza=protocolum szerint az előadás jövedelme 1003 forint 2 krajczár volt a társulat részére, a pénzkezelőik ré­­szére egy ház — Biharországban — — — Rexa Dezső. A LEGÉNYSÉG ESKÜTÉTELE. A TISZTEK ESKÜTÉTELE. A NEMZETI HADSEREG ESKÜTÉTELE A KORMÁNYZÓ ELŐTT A BUDAI VÉRMEZŐN.

Next