Vasárnapi Ujság – 1920
1920-05-09 / 9. szám - Vargha Gyula: Leroskadás előtt 104. oldal / Költemények - Csók Tamás. Elbeszélés. Írta Illy János 104. oldal / Regények; elbeszélések
it. szám, 1920. 67. évfolyam. VASÁRNAPI ÚJSÁG. 105 bajlódik néhány perczig a hegedűn, mig az új hurt felfeszíti reá azután újra kezébe veszi a vonót és folytatja a félbehagyott finom dalt, ott, ahol elhagyta... A fekete selyemből kibukó kisirt, vörössel árnyalt arcz még kívánatosabbá tette most az ifjú előtt az asszonyt. A pillantása szilaj, követelő bátorsággal bújt végig az asszony alakján. Kicsi, rejtett remegés futott át az asszonyon, olyan, mint mikor édes bizsergő, meleg pálinka szalad át az ember mellén. Felemelte fejét az ifjúra. Titkos, hangtalan jelentkezés volt ez. A fiatalember köszönésre bicczentette a fejét. Az asszony ijedten harapott vérpiros, durczásra ivett ajkába. Ez már több volt szótlan, ismeretlen jelentkezésnél. Ez a köszönés már élet volt, rideg, durva kontúrokban idehulló tény, mely úgy tört be kettőjük közé, mint a legszebb álomba az ébresztőóra csúf rekedt szava. Az asszony zavart pirossággal csukta be az ablakot. Kikergette a napsugarat, az akáczillatot és az ittmaradt, még ki sem hűlt, meleg emlékek terhe alatt leroskadva, zokogva dobta magát a pamlagra. Fuldokló sírásából egyszerre haragosan csattant fel: — Tacskó! Éretlen tökfilkó!... ... de valahol a lelke mélyén titkos, forró lihegéssel azt suttogta : Várj még ... ne bánts most... minden csöpp remegésem úgyis a tied . . . csak várj még, ne törj reám így, ilyen durván . . . még nem vagyok egyedül... III. Két hónapig nem nyitotta ki az asszony az ablakot. A forró szavú nyár már szinte durván rúgott neki tüzes csizmáival a bezárt üvegtábláknak. A csipkefüggönyök alélt, bágyadt szomorúsággal vergődtek a csukott ablak előtt. Csak a lomhajárású, halk szavú éjszakákat engedte be az asszony. Ilyenkor zárva volt a szemközti ablak. A fiatalember jóízű egészséges álmát aludta dagadó, fehér párnáin és kikaczagta a feketeruhás, durczás szájú szép asszonyt. Egy reggelen azután (azon az éjszakán bódult, fülledt álma volt), friss fürgeséggel ugrott ki az ágyból. Egy régi kedvencz dallát dúdolta finom, rég nem hallott hangján. Szinte csodálkozott a hangja friss üdeségén, mint a rég nem látott ismerősön. Önkéntelen mozdulattal kotort be a szekrényébe. Egy rejtett sarokból vérpiros, nagy virágos, kaczér selyempongyola akadt a kezébe. Egy pillanatra megdöbbenve harapott az ajkába. Nem ezt akarta kivenni a szekrényből. Csak úgy hozzátévedt a keze, mint szellőkergette csavargó virágszirom az idegen bokorhoz. A széken ott hevert a tegnapi fekete ruha, s a bánat komor pánczélja a világ szemének — az asszony nem mert feléje nézni, hatalmában volt most ennek a rikító, vad selyemnek... és nem érzett maga körül mást, csak ennek hívogató, bódult simogatását... Felvette a piros pongyolát. A tükör előtt mosolyt próbált. Az ő régi, színes, eleven mosolyát. Az ablakot reszkető kezekkel tárta ki a hajnal friss ölelésének. Az ablak alatt lépések koppantak. Egy meglepett, elfojtott sikolyt harapott el az asszony hófehér fogai között. A szemközti fiatalember volt a magányos reggeli utczán járó. Megállott az ablak alatt. A kalapját megemelte az asszony előtt, a hangja meleg vidámsággal csengett, édes bizsergéssel muzsikált az asszony szivébe : — Jó reggelt, kezét csókolom... Csók Tamás vagyok, bocsásson meg asszonyom, hogy ezt az útját választottam kozásnak, de hiszen a formák ... a bemutató —. . . . itt valami könyvből tanult könnyű szellemességet mondott a fiatal ember és közben a csókra gondolt, mely oly édesen fakadhat erről a vérbő kis piros ajakról, mint túlérett, nedvdús gyümölcsből a kis pattanó nedv. Az asszony is felmelegedett az ifjú szilaj szabadsággal csapongó tüzén, mely gyújtott, mint tévedt szikra a szalmakazal titkos mélyén ... — Ha nem, egy pohárka pálinkára csak feljön hozzám! — szólt az asszony az ifjú»hoz és feltárta fehér arczát (amelyen már jelentkeztek az élet virágai) a keső reggeli napnak, mely úgy bujt a város fölé, mint egy gőgös keleti király duzzadt aranytrónusára : Neked . . egyedül neked tartozom felelősséggel te, élet meleg forrása . . . suttogta az asszony a nap felé, mialatt az ifjú finom halk léptei már ott kopogtak a rozzant fal lépcsőkön, a melyeken akkor este a halottat hozták tántorgó, morajos léptekkel... IV. Csók Tamás a harmadik pohár pálinka után csendesen megfogta az asszony kezét. A finom kék erekben melegen futkosott az élet, mint szilaj, megvadult csikó. Az ifjú egy darabig nézte a kezet, bársonyos puha simogatására megremegett az asszony, Csók Tamás egy szédült pillanatban, amelyről beszámolni soha senki sem tudott még, — mohó keresésre indult. A durczás vonalú, kis piros szájat kereste. Kétségbeesett szilaj erőtől lüktető ütés hullott a mellére. Csók Tamás megtántorodott. A finom kezek ököllé zsugorodtak, a halk mosolyú arcz haragtól izzott, a fehér ujjak kiegyenesedtek : — Takarodjék!... takarodjék!... Csók Tamás beletiporta még égő, félig szivott czigarettáját a hamutáblára, felvette a kalapját az ágyról és az ajtóból gúnyos mosollyal nézett vissza a pamlagon vonagló asszonyra, a fuldokló ajkon zokogva térdeltek elő a szavak: Még nem . . . még mindig nem ...! V. Az asszony aznap délután becsomagolt mindent és elutazott. Valahova vidékre, rokonokhoz. Már az ajtónál állott, amikor még egyszer végignézett a lakáson, hogy nem felejtett-e el valamit ... Az asztalon a hamutartóban megpillantotta a félig szivott czigarettát. Odament, felvette a kis maradék holmit, kinyitotta az ablakot és kihajította rajta Csók Tamás ittrekedt emlékét, mint a szemetet . . . hiszen csak egy kis rossz, hitvány czigarettavég volt...! A VATIKÁN PINCZÉI. Regény. (Folytatás: Irta André Gide. — Francziából: König György. A regényírót ez a megjegyzés lefegyverezte, szeretett volna ismét visszaülni a nyeregbe : — Higgje el, hogy nincs következetlenség a psychologiában, ép oly kevéssé, mint a fizikában, — fogott bele az előadásba. Ön fiatal ember, most van kialakulóban, és... Az ajtón kopogás hallatszott s Gyula kénytelen volt abban hagyni. Minthogy senki sem mutatkozott, Gyula kiment. A nyitva hagyott ajtón keresztül zavart hangok értek Lafcadioig. Azután nagy csend következett. Lafcadio tízpercznyi várakozás után épen már távozni készült, mikor egy libériás inas jött be a szobába. A gróf úr azt izeni a titkár úrnak, hogy nem tartóztatja tovább. A gróf úr épen ebben a perezben rossz híreket kapott édesatyjától és bocsánatot kér, hogy nem bucsuzhatik el személyesen. Az inas hangjából Lafcadio mindjárt gyanította, hogy az öreg gróf halála hírét jelentették. Erőt vett felindulásán. — Rajta mondá magában, hazafelé indulva az Impasse Claude Bernardba. A pillanat elérkezett. Itt az idő, hogy tengerre bocsássuk a hajót. Bárhonnan jöjjön is ezután a szél, az lesz a jó szél, amelyik fúj. Minthogy nem lehetek az öreg úr közvetlen közelében, iparkodjunk minél inkább eltávolodni tőle. Átadta a szálloda portásának azt a kis csomagot, melyet reggel óta magával hordott. — Adja át Venitegua kisasszonynak ma este, amikor majd hazajön, és készítse el számlámat. Egy órával később csomagja már el volt készítve és kocsiért küldött. Eltávozott, czim hátrahagyása nélkül. A közjegyző czime elegendő. III. KÖNYV. FtEYRISSEIRE AMADÉ I. Saint-Prix grófné, Gyula húga, kit az öreg gróf halála váratlanul szólított Párisba, még csak rövid ideje érkezett vissza csinos kis pezaci kastélyába, négy kilométernyire Pautól, melyet, mióta özvegységre jutott és még inkább gyermekei házassága és elhelyezése óta nem igen hagyott el, midőn különös látogatásban részesült. Épen hazaérkezett a reggeli sétakocsizása után, melyet könnyű, magahajtotta kocsis kocsin minden reggel meg szokott tenni, a midőn bejelentették neki, hogy egy ferenczrendi barát várja egy óra óta a szalonban. Az ismeretlen André bíboros ajánlatával jött, mint ahogy a grófnőnek átadott névjegy bizonyítá. A névjegy borítékban volt s a bíboros neve alatt az ő finom és nőies írásában ezeket a szavakat lehetett olvasni: ... Saint-Prix grófné különös figyelmébe ajánlja Salus ]. P. abbé, virmentali kanonokot. Ez volt az egész, de ez elég is volt. A A PROLETÁRDIKTATÚRA ALATT TÚSZOKUL ELZÁRTAK HÁLAADÓ ISTENI TISZTELETE A GYŰJTŐFOGHÁZ KÁPOLNÁJÁBAN MÁJUS 2-ÁN.