Vasárnapi Ujság – 1920
1920-01-11 / 1. szám - A Vatikán pinczéi. Regény. Írta André Gide. Fordította König György 9. oldal / Regények; elbeszélések
10 VASÁRNAPI ÚJSÁG. . 2. szám, 1920. 67. évfolyam. neki rongyait és megengedte, hogy egészen a konyháig hozza a vizet, szenet, fát és rőzsét; még a szatyrot is szabad volt vinnie, mikor Veronika maga ment a piaczra, kedden és pénteken, vagyis azokon a napokon, a mikor Karolin, a Párisból magukkal hozott szakácsné túlságosan el volt foglalva odahaza. Beppo nem szerette Veronikát, de nagyon tetszett neki a tudós, akinek nehezére esvén lebotorkálni az udvarra, hogy átvegye áldozatait, megengedte a gyermeknek, hogy feljöjjön a laboratóriumba. Ebbe egyenesen be lehetett nyitni a terraszról, melyre titkos lépcső vezetett fel az udvarból. Rideg magányosságában Anthimenak dobogni kezdett kissé a szive, mikor a téglákon a kis meztelen lábak dobogása közeledett. De nem árulta el magát, semmi sem zavarta meg munkájában. A gyermek nem kopogott az üvegajtón, hanem megkaparta s minthogy Anthime ott maradt asztala fölé hajolva, anélkül, hogy válaszolt volna. Beppo néhány lépést tett előre és friss hangján bad=e ? azonnal derűvel kérdezte, hogy szar töltve meg a szobát. Hangja után angyalnak mondta volna az ember, pedig hóhérsegéd volt. Vajjon mily áldozatot hozott megint abban a zsákban, melyet a kivégzési asztalra tett? An=thime, teljesen elmerülve munkájában, gyakran nem nyitotta ki azonnal a zsákot, csak egy pillantást vetett rá. Mihelyt látta, hogy a zsák mozog, a dolog rendben volt : patkány, egér, veréb, béka, minden jó volt ennek a szörnyetegnek. Némelykor Beppo nem hozott semmit, de mégis bejött. Tudta, hogy Armando Dubois várja őt, még ha üres kézzel jön is. Míg a gyermek ott állt egy hang nélkül a tudós mellett, ki valamelyik gaz kísérlete fölé volt hajolva, nem merném állítani, hogy Anthime nem tetszelgett magának hiúságában valami á Isten érzetével, amikor a kisfiú szeme felváltva hol rémülettel az állatokra, hol pedig csodálkozással ő reá tekintett. Armand=Dubois Anthime azt állította, hogy addig is, míg elő nem veszi magát az embert, tropizmusokra vezeti vissza a megfigyelt állatok minden cselekvését. Tropizmusok! Alig hogy ez a szó ki volt találva, máris egyébről sem lehetett hallani. A lélektani kutatók egész csoportja már csak tropizmusokra esküdött. Tropizmusok! Mily csodás fény sugárzott ezekből a betűkből! Egészen nyilvánvaló, hogy a szervezet ép oly hatásoknak enged, mint a napraforgó, mely akaratlanul fordítja tekintetét a nap felé, ami könnyen visszavezethető a fizika és a thermochemia egyszerű törvényeire. Végre kimutatható, hogy maga a világegyetem is valami megnyugtató jóindulatot árul el. Az élőlény legmeglepőbb mozdulataiban is most már könnyen fel lehet ismerni a hatóerő iránti tökéletes engedelmességet. Oly czélból, hogy megoldja a kitűzött feladatot, hogy rákényszerítse a foglyul etett állatot a maga egyszerűségének beismerésére. Armand=Dubois Anthime a folyosós, csapós ajtós, útvesztős skatulyák egész bonyolult rendszerét találta ki, melyben voltak rekeszek élelemmel, más rekeszek minden nélkül, ismét mások tüsszentető porral, különböző színű és különböző alakú ajtókkal flszerelve. Ezek az ördöngös szerszámok, melyek kevéssel utóbb Németországban óriási sikert értek el, Wexierkasten név alatt (ezt nem a szerző találta ki) az új psychophysiologiai iskolának arra szolgáltak, hogy egy lépést tegyen előre a hitetlenségben. És hogy világosan kimutathassák a hatást az állat egyik vagy másik érzékére, agyának egyik vagy másik sejtjére, megvakították vagy megsüketítették azokat, megfosztották egyik vagy másik szervüktől, vagy testrészüktől, melyet az ember nélkülözhetetlennek tartott volna, melynek hiányát azonban az állat Anthime nagyobb dicsőségére elviselte. Anthime közleményei a feltételes reflexekről forradalomba hozták az upsalai egyetemet. Éles viták támadtak, melyekben részt vettek legkitűnőbb külföldi tudósok. Anthime agyában azonban újabb kérdések rajzottak. Hagyta kutatásait hát czivódni kortársait, ő folytatta más mezőkön, be akarva venni Isten várát legrejtettebb sánczaiban is. Neki nem volt elég csak úgy általánosságban elismerni, hogy minden mozgás elhasználódással jár, sem az, hogy az állat pusztán izmai és érzékei használata által veszít súlyából. Minden egyes alkalom után azt kérdezte: mennyi ? És ha a kimerült alany magához iparkodott térni, Anthime ahelyett, hogy enni adott volna neki, megmérte. Új elemek hozzávegyítése túlságosan bonyolította volna a következő kísérletet: megmért mindennap hat megkötözött és koplaló patkányt, ezekből kettő vak, kettő félszemű és kettő látó volt; ez utóbbiaknak látását állandóan egy kis malomszerkezet forgása rontotta. Öt napi koplalás után mily viszonyban vannak egymáshoz az egyes állatok súlyveszteségei ? Armand Dubois mindennap délben pontosan feljegyezte a diadalmas új számjegyeket. II. A Szentévi ünnepségek közeledtek. Armand-Dubois-ék minden napra várták Barag= Koulékat. Aznap reggel, mikor megérkezett a sürgöny, mely estére jelezte érkezésüket, Anthime elment nyakkendőt venni. Anthime keveset járt el hazulról, mert nehezére esett a mozgás. Veronika szívesen végezte helyette a bevásárlásokat, vagy elküldte hozzá a szállítókat, ha mértéket kellett venni. Anthime rég nem törődött már a divattal, de bármily egyszerűnek óhajtotta is a nyakkendőt, mégis maga akarta kiválasztani. Az ebéd egy órára volt mondva. Anthime délben hazajött a nyakkendővel, elég korán, hogy megmérje még állatait. Anthime nem volt hiú ember, most azonban szükségét érezte, hogy felpróbálja a nyakikendőt, mielőtt munkához lát. Egy törött tükördarab hevert laboratóriumában, mely valamikor tropizmusok felidézésére szolgált. Az egyik ketreczhez támasztotta és oda ha=jolt, hogy megkeresse benne arcra mását. Anthime felfelé fésülte egykor vörös, most azonban már szürkés,sárga, dús haját, melynek színe a maga bizonytalanságában az aranyozott ezüst tárgyak színére kezdett hasonlítani. Bozontos szemöldökei egy a téli ég=nél is szürkébb és hidegebb tekintetet fedtek. Rövidre nyírt kis pofaszakálla megőrizte azt a fakó színt, melyet összekódzolt bajusza mutatott. Végigsimítá keze külső felével beesett arczáit, szögletes álla alatt: — Igen, igen, — mormogás — meg fogok borotválkozni. Kiemelte a borítékból a nyakkendőt, le tette maga elé, levette nyakáról a selyem. A RÉGI KIS-DUNA MEDENCZE BETÖLTÉSE. FÖLDMUNKÁLATOK. A BUDAPESTI KERESKEDELMI KIKÖTŐ ÉPÍTÉSE.