Vasárnapi Ujság – 1920
1920-07-25 / 14. szám - Benczúr Gyula (arczképpel) 164. oldal / Élet- és jellemrajzok - Szegedi István: Szerelem a sírig 164. oldal / Költemények - Szegedi István: Szerelem csillaga 164. oldal / Költemények
156 ' VASÁRNAPI ÚJSÁG. XIX. századbeli németek hiányoznak, vagy csak másodrangú dolgokkal szerepelnek, de a mi második klasszisunk is külömb a németekénél. A kabinetek közül az elsőben magyar művészeknek intim jellegű, tehát kisebb teret kívánó képei vannak elhelyezve, köztük sok vázlat és tanulmány, melyek nem egy esetben több tehetséggel mutatják alkotóikat, mint képeik. Az első kabinetben a Rahl iskola követőinek vázlatai előbbi megjegyzésünk pompás megvilágításául, Mészöly Géza, aki sajnos, nincsen jól képviselve a múzeumban, amin okvetlenül segíteni kellene, Deák-Ébner Lajos, Bruck Lajos. A második kabinet a 80-as évek művészeinek kisebb méretű műveiből van összeválogatva. Köztük néhány oly jó és finom dolog, hogy nem egy festőt teljesen rehabilitál későbbi bűneiért. A harmadikban Rippl Rónai művei szoronganak. A hely nem nekik való. Ez talán egyetlen feltűnő tévedése a rendezésnek. A negyedik kabinetben a múzeumnak újabb időben szerzett nagyszerű francziái gyönyörködtetnek. Összegezve az ujjárendezésnek benyomásait : megerősödtünk abban a büszke tudatban, hogy nekünk magyaroknak itt Európa távol keletén egy olyan erős festészeti kultúrát sikerült teremtenünk egy évszázad alatt, amelyhez más, nálunk hatalmasabb, gazdagabb és szerencsésebb népeknek jóval hosszabb fejlődésre volt szükségük. BENCZÚR GYULA: A firenzei Uffizi Képtárban levő önarczkép. BENCZÚR GYULA, 1844—1920. Azok közül a festőink közül, akik a mult század második felében a magyar képzőművészetet világszerte ismertté és becsültté tették, utolsónak távozott el körünkből Benczúr Gyula. Hetvenhat évet élt meg szakadatlan alkotó munkában, szakadatlan sikerek között, amelyek kora fiatalságában épenúgy kijutottak neki, mint alkotóereje tetőpontját jelentő férfikorában és öregségében is. Benczúr nem tartozott az úttörők közé, de az őt megelőző festői kultúrák eszközeit mindig a lehető legvirtuózabb módon tudta felhasználni, valóságos példaképe volt annak, hogy milyen legyen az akadémikus művészet, ha értékes és jelentékeny alkotásokat akar létrehozni. Benczúr Gyula Németországban nevelődött művésszé. Ezernyolczszázhatvanegy óta Münchenben élt, ahol rövidesen Piloty Károly környezetébe került. Akkortájt ebbe a körbe egy csomó kitűnő művész tartozott, akik közül elég Makartot, Maxot, Defreggert, Wagner Sándort és Liezen=Mayert említenünk. Benczúr jól megállta ott helyét. Igen koraérett tehetséggel jelent meg és rövid egy-két év alatt teljesen túlnőtt mesterének, Pilotynak képességein, mert ennek művészi hitvallását sokkal jobban, sokkal csillogóbban tudta megvalósítani. Monumentáriasabban komponált, sokkal jobban rajzolt és nagyarányúbb teatralitással tudta beállítani történelmi tárgyú képeit. Színei sokkal bujábban, sokkal olvadékonyabban folytak ecsetje alól, mint mesteréi s ami a leglényegesebb volt, drámaiabbnak és mozgalmasabbnak bizonyult, mint a nagy történelmi machineriáknak belsőleg mindig gyönge és gyakran fáradt világhírű mestere. Benczúr gyorsan feltűnt idehaza is. Történelmi tárgyú képei a Hunyadi László búcsúja és Rákóczi Ferencz elfogatása nagy sikereket arattak, rájuk a koronát Vajk megkeresztelésével tette fel, melynek erőteljesen háborgó színpompás, bár inkább formai drámaiságát később sem tudta meghaladni. A hetvenes évek végén még egy nagy 15. szám, 1920. 67. évfolyam, élmény várt reá. Velenczében az utolsó átalakuláson, a végső Csiszoláson ment át a nagy koloristák tanulmányozása után. Ettől kezdve stiláris fejlődést vagy változást nem mutattak képei. Palettája a régi értelemben vett csillogó koloristáknak, a vörös, sárga és kék színek tobzódó gazdagságú árnyalatait öleli fel, barnás vagy aranysárgás tónusokba foglalva. Technikája a legprecízebb és nyugodtan befejezett rajznak és a lazul rázva dolgozó legmimsziózusabb sima olaj= festésnek egyesülése. A hangulat pedig, amely képein elömlik, nem a hétköznapé. Mindig valami fejedelmi emelkedettség, valami más ünnepélyesebb világ, amely nem annyira a művész fantáziájából meríti erejét, mint az őt megelőző festészeti kultúra legnagyszerűbb eredményeiből. A történelmi és nagystílű mythologikus aktképek mellett nagy kedvvel folytatta az arczképfestést is. Ugyanazokkal a pompázó eszközökkel élt e téren is. Az ő ecsetje alatt szürkésen hétköznapi környezetek és életek mindig valami belső nagyságot kereső grandiózus mozgalmassággá törekedtek válni. És míg az arcznak pontosan lemásolta minden kis részletét is, mégis mindig egy más, csillogóbb, szebb, emelkedettebb és pompázóbb embert állított elénk. Ezek az arczképei szerfelett nagy hatással voltak a közönségre, mely elhalmozta megrendeléseivel. E képei legjaván nem volt híjával a léleklátásnak sem, bár mindig erősen idealizálta modelljeinek ezt az oldalát is. Benczúr Gyula nagy iskolát teremtett maga körül. Úgyszólván minden újabb fest tönkre volt bizonyos hatással, akár közvetlen befolyással történelmi komponálóinkra és csendéletfestőinkre, akik mind belőle indultak ki s legtöbben meg sem tudták közelíteni, akár az ellenhatás következtében. Akkor ugyanis, a midőn a német festészet hatásától elválva francziás irányok nyomultak előtérbe, Benczúrban testesült meg legpregnánsabban a régebbi és akadémikus irány, melyet az újak kerülni akartak. Ezért mult század végén és az új elején erős viták a középpontjában állott s áll még talán ma is. De divatok és áramlatok jönnek és mennek, az értékek pedig megmaradnak. Benczúr Gyula buján pompázó kolorizmusa pedig mindig a megmaradó értékek közé fog tartozni. SZERELEM CSILLAGA. Ne jöjj, velem ne jöjj a kényelmes ki sútra, mely szűk uczczákon át sírok felé vezet; ki rongyos életét kimért időn befutja, az rögbül indul és a röghöz érkezett. Ne jöjj velem, ne jöjj, maradj inkább magadnak, ki tétovázva lép, legyen csak társa más ; az én utam merész, engem szelek ragadnak és csillagok felé röpítő szárnycsapás. De jöjj velem, de jöjj, lásd, vágyad éjjelében a szíved földobog s velem rohan vadul s ha késő századok nevünk mondják, az égen az örök szerelem ikercsillagja gyúl. Szegedi István: SZERELEM A SÍRIG, úgy és hangod zenéje bent az én szivemben, mint téli estén ódon kandalló, ha zümmög, hallom, nem is hallom talán, de menten felriadnék, ha múlna s odabujnék a tűzhöz. Úgy él szemed szelídje bent az én szivemben, mint ibolya virág tavasszal a kabáton, [szén, nem is tudom, hogy ott van, de jaj, csak el ne veszkeresném, nem volna életem, míg újra látom. Mint kandalló a téllel, tavasszal a kökörcsin, énvelem már elétre olyan egyetlenegy vagy, nem is szakadsz le, míg amaz alkonyon, az ő szin, tavasz, virág, kandalló, lélek, élet elhagy. Szegedi István.