Vasárnapi Ujság – 1920

1920-08-29 / 16. szám - Az írásról. Dr. Farkas László 186. oldal / Természettudomány; ipar és rokontárgyuak

ló szám.­­920. 67. évfolyam. V­ASÁ­R­N­A­PI U­J­SÁG. 187 fogyasztását és a Szentírásban oly gyakran emlegetett erős ivást illetőleg legközvetle­­nebbül ahhoz a gyakran tárgyalt kérdéshez jutunk, vájjon ezek és a különféle fajtái az alkoholtartalmú italoknak, melyek manapság annyira elterjedtek, roltakép hasznosak, szük­­ségesek és megengedettek-e, vagy ellenkez­­­ő­leg? Várjon a Biblia védi-e a szabad és te­l­jes borélvezést, vagy csak korlátolt haszná­­latát, vagy pedig a teljes tartózkodást — ab­s­stinentiát — ajánlja? Néha egyenesen meg­­hagyja a borivást, másszor elítéli nagyon is szigorú szavakkal. Mikép magyarázható feltűnő ellenmondás és látszólag egymást se­a rontó utasítás? A dolognak úgy nemzen­, mint személyes jelentő­sége van s így méltó a tanulmányozásra. Lényegében a bor nem egyéb, mint a friss szőlő levéből természetes erjedés útján nyert konzerválható ital s mint ilyen, mérsékelt adagban fogyasztva nem ártalmas. Sajnos, hogy az a határ, a­meddig az alkoholtar­­talmú ital élvezete nem ártalmas, pontosan nem állapítható meg, miután az ellenálló­ képesség egyénenként igen különböző; átlag egy felnőttre nézve 6 deciliter 24 óra alatt a mérték. Jóllehet a szeszesitalokkal való visszaélés egyénileg és társadalmilag hatá­­rozottan káros, de azért túlzásba esni nem szabad az antialkoholizmus emlegetésével, mert a szeszesital-fogyasztást ellenzőkhöz már a vegetáriánusok is hozzácsatlakoztak, kiknek érvelése a húsfogyasztás ellen majd­­nem oly hatalmas, mint az antialkoholistáké a bor ellen. Az italoknak erjedés útján való konzer­­válása őseredetü s valószínűleg hygienikus alappal bir, t. i. arra a korra vezethető vissza, mikor a pásztor és hadakozó népek vándoroltak s a változó földalakulatok közt más-más összetételű vizeket találtak s ezál­­tal különféle betegségeknek váltak áldo­zataivá. Ismeretesek a régi görögök óriási kA­korsói, melyekben hónapokra való honi vízkészletet vittek magukkal az Egyptomba, Phöniciába s Ázsia egyéb részeibe utazó görög kereskedők. A bor egész korán* kerül szóba a Bibliában: ,,Es kezde Noé szőlőt plántálni, mivelhogy a föld mivelésére adta vala magát; és minekutánna ivott volna annak borában, megrészegedék .­.." (I. Mos. IX. 20 — 21.) A British Múzeumban levő assiriai régiségek közt az agyagból égetett kőlapok egyikén van Aziru kormányzónak (körülbelül 1500 évvel K. e.) egy levele Amenophys egyptomi királyhoz, ki mint szenvedélyes vadász gyak­­ran látogatta meg északnyugati Mesopo­­tamiát oroszlánokért (10 év alatt 102 orosz­­lánt ölt meg), ezen levele szerint elrendelte, hogy ökrök, madarak és bor küldessék leg­­közelebbi kirándulásához (163. lap). E mely lett azok közül a 19 égetett agyagtáblák közül, mely az assyr felfogást tartalmazza a világ teremtéséről, a III. tábla azt írja, hogy az ősi vizek istenei Apsu (férfi) és Tiamat (nő) tanácskozás után hozzá készül­­tek a lakmározáshoz és „kenyeret ettek és Sesame bort ittak (Sesamum indicum mag­­jával készített bor). A Vedákban egy sze­­szes ital a — Sona — magasztaltatik, mely veteménylisztbő­l és egy növénynek tejszerű levéből készült. Jellemző, hogy az ősmagya­­­­rok, míg Ázsiából bevándoroltak, útközben a kanczatejet kovász módjára megerjesztet­­­ték, mely szokásukat az áldott vizű és nemes korú új hazájukban letelepedvén — elhagy­­ták. A sör eredete is már több ezer évre vezethető vissza. Majd minden népnek megvan a maga sze­­szes, többé-kevésbbé mámorosító itala. Még a kaukázusi hegyi lakóknak, kik mohammedá­­nok s így a próféta tanai szerint bort és sört nem élvezhetnek, rájöttek arra, mint kelljen az ártatlan tejből kefir erjedés útján egy könnyű szeszesitalt előállítni. Ugyan­ csak Oroszország roszvizű vidékeiről szár­­mazik a hasonlag gyenge szesztartalmu kvasz, melynek kellemetlen mellékízét gyümölcsv ízzel javítják. Hogy a népek általában mily becsesnek tartják az élvezeti czikkeket s mily nagy az inger, melyet rájuk gyakorolnak, kitűnik abból is, hogy­ elterjedésöket nem lehetett leküzdeni a legszigorúbb,tilalmak és kegyet­­len büntetések kiszabásával sem, így a XVI. században a kávé Törökországban talpraveretéssel, a dohányzás meg épen hal­lálla­l büntettetett, Oroszországban a szesz- és dohányfogyasztás kaucsukával, sőt Szi­­bériába való számkivetéssel és orrlevágással lett büntetve. Khinában az ópiumfogyasztók ellen botbüntetés, megbélyegzés, sőt kivég­­zés alkalmaztatott, daczára ennek a meg­­szokás hatalma diadalmaskodott. A Bibliában szóba jövő borok egész ala­­posan megbiráltattak. Különösen a híres skót író Ritchie mélyed bele tüzetesen kérdés phylologikus magyarázatába és hang=­a súlyozza, hogy a bibliafordítók általános ki­­fejezés gyanánt egyszerűen a „bor" szót hasz­­nálták, s ez a szövegben valójában nem ke­­vesebb mint 11 különféle szónak megfejté­­sére szolgál; a 11 szó közül kilencz héber és kettő görög. Mindegyik különös s más ízű folyadékot képviselt. Nehemias még Ar=­taxerxes által kinevezve, Jeruzsálem kor­­mányzója volt, elrendelte, hogy hoz ,,egy ökör és hat kövér juh és háztartáso= madarakat készítsenek nékem és minden tizednap min­­den féle bor bőségesen adattat élt vala ... (Nehe­­miás V. 18.), a mi világosan bizonyítja, hogy több mint egyféle bor volt használatban. Ennek bizonyítására idézhető még . . . min­­den ember a jó bort adja fel először és mi­­kor megittasodtak, akkor az alábbvalót..." (Jan. Ev. II. 10.) Ritahie szerint a szőlőből készített termé­­keknek, melyekről a szentírás megemlékszik, különféle nemei ezek voltak. Maga a szőlő a gyümölcs természetes formájában vagy mint szárított szőlő, a mazsola, Tirosh; a sző­ő­­ből készített sütemény, Eshishah; az a lé, mely néha a fejlődő szőlőfürtökről magától lecsöppen, Asis; besűrített bor vagy a szőlő főtt leve, Sobha; édes, nem fermantált szőlőlé egész friss, de zavaros állapotban, Che­mer; régi tiszta bor seprűjével, ez volt a legdúsabb s legjobb bor, Shemarin; marrhás, mandra­­gorás s egyéb erős gyógyszeres bor, a ká­­bító hatás elősegítésére . Mesech Shechar volt általános neve a szeszes folyadékoknak, ké­­szítve gabna, datolya s egyéb gyümölcsből, kivéve a szőlőt. Végül Vain jedtebb neve a bibliai borok volt a legelterő különféle ne­­meinek s jelenti 1=ször a fejlődő szőlőt, 2-szor a szőlőnek friss, sajtolt édes levét, a mustot, de az ujbort is, ,,a szőlőnek tiszta vérét ittad" (V. Mos. XXXII. 14), melynek nincs szesze s így nem részegít és 3-szor minden fajtáját az erjedt s így szeszes és a ZASZLO FELSZENTELÉSE. A MEZŐKÖVESDI BIRÓ FELESÉGE (MATYÓK ASSZONY) SZEGET VER A ZÁSZLÓ RÚDBA. A MISKOLCZI EZRED ZÁSZLAJÁNAK FELSZENTELÉSE.

Next