Vasárnapi Ujság – 1920

1920-08-29 / 16. szám - Az írásról. Dr. Farkas László 186. oldal / Természettudomány; ipar és rokontárgyuak

14. szám, 1920. 67. évfolyam. • VASÁRNAPI ÚJSÁG. 191 geli köd s a szétáradó napfény, mely szinte valószínűtlenné tette az épületeket és tár­­gyakat, kedvezett képzelgésének. Ugy ha­­ladt előre, mintha álmodnék, kételkedve a föld, a falak s a járókelők valóságában és létében, kételkedve különösen a maga Rómá­ban létében is . . . Megcsípte magát, hogy felébredjen e rossz álomból és ismét Pauban érezze magát ágyában, Arnica mellett, ki már felkelt, hogy szokása szerint feléje han­jolva megkérdezze: „Jól aludtál, fiacskám?" A postán az alkalmazott felismerte és min­­den nehézség nélkül átadta felesége újabb levelét. . . . Most értesülök Saint-Prix grófnétól, — írta Arnica, — hogy Gyula is Rómában van, hova egy kongresszusra utazott. Rendkívül örülök, hogy találkozni fog vele! Sajnálom, hogy Valentine nem tudta megadni a czímét,­­de azt hiszi, hogy a Grand Hotelben szállott meg. Ebben nem biztos, azt azonban bizonyo­­san tudja, hogy csütörtökön reggel kell a Va­­tikánban megjelennie. Még elutazása előtt irt Nazzi bíborosnak, hogy kieszközölje e kihall­gatást. Milánóból érkezik Rómába, a­hol An­­thime-ot­ látogatta meg, ki igen szerencsétlen, mert nem tudja megkapni az Egyháztól, a­mi, az ígért neki. Gyula azért fordul a Szent Atyához, hogy igazságot kérjen tőle ez ügy­­ben. Az természetesen nem tud az egészről semmit. Ő majd elmondja neked látogatását és te felvilágosíthatod. Remélem, hogy vigyázol magadra abban a rossz levegőben és nem fárasztod magad túl­­ságosan. Gaston mindennap meglátogat, na­­gyon hiányzol neki. Boldog volnék, ha már azt olvas­ják, hogy mikor érkezel haza . . . stb. A negyedik oldalon czeruzával, keresztbe írva, néhány sor volt Blafaphastól: Ha Nápolyba kerülsz, tudakozódjál, hogy hogyan készítik a lyukat a macaroniba. A leg­­jobb úton vagyok egy új találmány felé. Valami harsonás öröm szállta meg Amadé lelkét, melybe azonban kellemetlen íz is ve­­gyűlt. Ma van csütörtök, Gyula kihallga­­tásának napja. Nem merte tisztítóba adni a fehérneműjét és ingei már fogytán voltak, vagy legalább is tartott tőle, hogy kifogy­­nak. Ma reggel tegnapi gallérját tette fel újból és ez most, hogy Gyulával találkoz­­hatott, mindjárt nem volt már elég tiszta. Örömét, melyet a találkozás fölött érzett, e körülmény jelentékenyen csökkentette. Arra, hogy hazamenjen lakásába, nem is gondolhatott, mert sógorát a kihallgatásról való távozása után akarta meglepni; inkább ezt a módot választá, mint azt, hogy Grand Hotelben keresse fel. Annyit azonban a megtett, hogy m^nd­ettáit megfordítá­s a mi a gallért illeti, azt betakarta selyem­ kendőjével. Ennek a megoldásnak az az előnye is meg volt, hogy ily módon a pat­­tanást is befedhette. De hiszen ezek csak csekélységek! A fé­ dolog az volt, hogy Fleurissoiret ez a levél kimondhatatlanul megerősítette, az a lehe­­tőség pedig, hogy újból érintkezésbe kerül valakivel övéi közül, eddigi élete egy darab­­kájával, egy szempillantás alatt méltó he­­lyükre szállította le a gyakorlatlan utas kép­­zeletének szörnyszüleményeit. Karola, Cave tisztelendő, a bíboros, ez az egész társaság úgy rémlett előtte, mint egy álom,"melyet hirtelen szétoszlat a kakas kukorékolása". Miért is hagyta el Paut ? Mi az értelme ennek a lehetetlen mesének, mely megzavarta boldogságát ? Hiszen pápa mégis csak van és Gyula néhány percz múlva lenteni : én láttam! Van pápa ki fogja -je, és ez elég. Isten hogyan engedhetné meg az ő mással való helyettesítését, a­mit­ Fleurissoire el sem hitt volna, ha nem járul hozzá az az ostoba büszkeség, hogy szerepet játszhatik ebben az ügyben. Amadé apró lépteivel a Vatikán felé sie­­tett, alig tudta visszatartani magát, hogy ne szaladjon. Önbizalma visszatért és min­­den visszanyerte körülötte a maga megnyug­­tató súlyát, nagyságát, természetes elhelyez­­kedését és valószerűségét. Szalmakalapját kezében tartva a bazilika közelébe ért, a­hol valami nemes részegség szállotta meg. Meg akarta kerülni a jobboldali kutat s mialatt a szökőkút vizsugarának porát feléje fújta a szél, szívesen tűrte homlokán a nedves­­séget és mosolyogva nézte a vizsugárban képződő szivárványt. Egyszerre csak megállott. Nem maga Gyula ült ott­­ mellette, az oszlopsor negyedik pillérének talapzatán ? Alig merte felismerni, mert a mód, a­hogy ott ült, ellenkezett vá­­lasztékos öltözetével. Gróf Baraglioul ugyanis fekete szalmakalapját maga mellé téve, kam­­pós botját két gránit=koczka közé a földbe szúrva, jobb lábát a bal térdére vetve, mit­ sem törődött a hely ünnepélyességével és úgy ült ott, mint a Sixtina egy prófétája. Jobb térdén füzet feküdt, melybe időnként lecsapott a czeruzája. Annyira egyedül az ihlet hatása alatt­­ állott, hogy Amadé bár­­mit elkövethetett volna a nélkül, hogy észre is veszi. Írás közben beszélt is és ha a szökő­­kút csörgedezése hangosabb volt is szavánál, melyet hallani nem lehetett, ajkainak moz­­gása tisztán látható volt. Amadé megkerülte a pillért s diszkréten közeledett hozzá. Épen meg akarta érinteni a vállat, a mikor Gyula így szavalt : — Ez esetben, az nekünk mindegy! Pon­­tot tett e szavak után a lap végén, becsukta a füzetet, a czeruzát zsebébe tette és hirte­­len fölkelt, úgy, hogy majdnem beleütközött Amadé orrába. — Te szent Isten, hogy kerül maga ide ? Amadé reszketett az izgalomtól, nem tu­­dott megszólalni és csak hebegett. Görcsö­­sen megszorítá Gyula karját a két kezével. Gyula alaposan szemügyre vette: — Szegény barátom, hogy néz maga ki? A gondviselés alaposan ellátta Gyulát só­­gorokkal, két sógora közül, ki még életben volt, az egyik egészen papos emberré fajult, a másik pedig ilyen szánalmas szegény ördög. Csaknem három év múlott el azóta, hogy Gyula Amadéval utoljára találkozott. Azt találta, hogy tizenkét év alatt sem öreged­­hetett volna meg jobban. Arcza beesett volt, minek következtében ádámcsutkája még job­­ban kidudorodott, selyemkendőjének sötét színe még jobban kiemelte arcza halovány­­ságát, álla reszketett, üvegszemei fenyegetően forogtak, nem annyira ékesszóló, mint in­­kább nevetséges módon. Tegnapi utazása emlékeként valami rejtelmes rekedtség ma: JÓZSEF FŐHERCZEG, SRÉTER TÁBORNOK HONVÉDELMI MINISZTER, BERZEVICZY TÁBORNOK VEZÉRKARI FŐ­NÖK ÉS AZ EGYETEMI TANÁRI KAR AZ ÜNNEPSÉGEN. CZAKÓ ADOLF MŰEGYETEMI DÉKÁN ÜNNEPI BESZÉDE. AZ EGYETEMI CSENDŐRZÁSZLÓALJAK ÜNNEPÉLYE A MŰEGYETEM ELŐTT.

Next