Vasárnapi Ujság – 1920
1920-08-29 / 16. szám - Az írásról. Dr. Farkas László 186. oldal / Természettudomány; ipar és rokontárgyuak
14. szám, 1920. 67. évfolyam. • VASÁRNAPI ÚJSÁG. 191 geli köd s a szétáradó napfény, mely szinte valószínűtlenné tette az épületeket és tárgyakat, kedvezett képzelgésének. Ugy haladt előre, mintha álmodnék, kételkedve a föld, a falak s a járókelők valóságában és létében, kételkedve különösen a maga Rómában létében is . . . Megcsípte magát, hogy felébredjen e rossz álomból és ismét Pauban érezze magát ágyában, Arnica mellett, ki már felkelt, hogy szokása szerint feléje hanjolva megkérdezze: „Jól aludtál, fiacskám?" A postán az alkalmazott felismerte és minden nehézség nélkül átadta felesége újabb levelét. . . . Most értesülök Saint-Prix grófnétól, — írta Arnica, — hogy Gyula is Rómában van, hova egy kongresszusra utazott. Rendkívül örülök, hogy találkozni fog vele! Sajnálom, hogy Valentine nem tudta megadni a czímét,de azt hiszi, hogy a Grand Hotelben szállott meg. Ebben nem biztos, azt azonban bizonyosan tudja, hogy csütörtökön reggel kell a Vatikánban megjelennie. Még elutazása előtt irt Nazzi bíborosnak, hogy kieszközölje e kihallgatást. Milánóból érkezik Rómába, ahol Anthime-ot látogatta meg, ki igen szerencsétlen, mert nem tudja megkapni az Egyháztól, ami, az ígért neki. Gyula azért fordul a Szent Atyához, hogy igazságot kérjen tőle ez ügyben. Az természetesen nem tud az egészről semmit. Ő majd elmondja neked látogatását és te felvilágosíthatod. Remélem, hogy vigyázol magadra abban a rossz levegőben és nem fárasztod magad túlságosan. Gaston mindennap meglátogat, nagyon hiányzol neki. Boldog volnék, ha már azt olvasják, hogy mikor érkezel haza . . . stb. A negyedik oldalon czeruzával, keresztbe írva, néhány sor volt Blafaphastól: Ha Nápolyba kerülsz, tudakozódjál, hogy hogyan készítik a lyukat a macaroniba. A legjobb úton vagyok egy új találmány felé. Valami harsonás öröm szállta meg Amadé lelkét, melybe azonban kellemetlen íz is vegyűlt. Ma van csütörtök, Gyula kihallgatásának napja. Nem merte tisztítóba adni a fehérneműjét és ingei már fogytán voltak, vagy legalább is tartott tőle, hogy kifogynak. Ma reggel tegnapi gallérját tette fel újból és ez most, hogy Gyulával találkozhatott, mindjárt nem volt már elég tiszta. Örömét, melyet a találkozás fölött érzett, e körülmény jelentékenyen csökkentette. Arra, hogy hazamenjen lakásába, nem is gondolhatott, mert sógorát a kihallgatásról való távozása után akarta meglepni; inkább ezt a módot választá, mint azt, hogy Grand Hotelben keresse fel. Annyit azonban a megtett, hogy m^ndettáit megfordítás a mi a gallért illeti, azt betakarta selyem kendőjével. Ennek a megoldásnak az az előnye is meg volt, hogy ily módon a pattanást is befedhette. De hiszen ezek csak csekélységek! A fé dolog az volt, hogy Fleurissoiret ez a levél kimondhatatlanul megerősítette, az a lehetőség pedig, hogy újból érintkezésbe kerül valakivel övéi közül, eddigi élete egy darabkájával, egy szempillantás alatt méltó helyükre szállította le a gyakorlatlan utas képzeletének szörnyszüleményeit. Karola, Cave tisztelendő, a bíboros, ez az egész társaság úgy rémlett előtte, mint egy álom,"melyet hirtelen szétoszlat a kakas kukorékolása". Miért is hagyta el Paut ? Mi az értelme ennek a lehetetlen mesének, mely megzavarta boldogságát ? Hiszen pápa mégis csak van és Gyula néhány percz múlva lenteni : én láttam! Van pápa ki fogja -je, és ez elég. Isten hogyan engedhetné meg az ő mással való helyettesítését, amit Fleurissoire el sem hitt volna, ha nem járul hozzá az az ostoba büszkeség, hogy szerepet játszhatik ebben az ügyben. Amadé apró lépteivel a Vatikán felé sietett, alig tudta visszatartani magát, hogy ne szaladjon. Önbizalma visszatért és minden visszanyerte körülötte a maga megnyugtató súlyát, nagyságát, természetes elhelyezkedését és valószerűségét. Szalmakalapját kezében tartva a bazilika közelébe ért, ahol valami nemes részegség szállotta meg. Meg akarta kerülni a jobboldali kutat s mialatt a szökőkút vizsugarának porát feléje fújta a szél, szívesen tűrte homlokán a nedvességet és mosolyogva nézte a vizsugárban képződő szivárványt. Egyszerre csak megállott. Nem maga Gyula ült ott mellette, az oszlopsor negyedik pillérének talapzatán ? Alig merte felismerni, mert a mód, ahogy ott ült, ellenkezett választékos öltözetével. Gróf Baraglioul ugyanis fekete szalmakalapját maga mellé téve, kampós botját két gránit=koczka közé a földbe szúrva, jobb lábát a bal térdére vetve, mit sem törődött a hely ünnepélyességével és úgy ült ott, mint a Sixtina egy prófétája. Jobb térdén füzet feküdt, melybe időnként lecsapott a czeruzája. Annyira egyedül az ihlet hatása alatt állott, hogy Amadé bármit elkövethetett volna a nélkül, hogy észre is veszi. Írás közben beszélt is és ha a szökőkút csörgedezése hangosabb volt is szavánál, melyet hallani nem lehetett, ajkainak mozgása tisztán látható volt. Amadé megkerülte a pillért s diszkréten közeledett hozzá. Épen meg akarta érinteni a vállat, a mikor Gyula így szavalt : — Ez esetben, az nekünk mindegy! Pontot tett e szavak után a lap végén, becsukta a füzetet, a czeruzát zsebébe tette és hirtelen fölkelt, úgy, hogy majdnem beleütközött Amadé orrába. — Te szent Isten, hogy kerül maga ide ? Amadé reszketett az izgalomtól, nem tudott megszólalni és csak hebegett. Görcsösen megszorítá Gyula karját a két kezével. Gyula alaposan szemügyre vette: — Szegény barátom, hogy néz maga ki? A gondviselés alaposan ellátta Gyulát sógorokkal, két sógora közül, ki még életben volt, az egyik egészen papos emberré fajult, a másik pedig ilyen szánalmas szegény ördög. Csaknem három év múlott el azóta, hogy Gyula Amadéval utoljára találkozott. Azt találta, hogy tizenkét év alatt sem öregedhetett volna meg jobban. Arcza beesett volt, minek következtében ádámcsutkája még jobban kidudorodott, selyemkendőjének sötét színe még jobban kiemelte arcza haloványságát, álla reszketett, üvegszemei fenyegetően forogtak, nem annyira ékesszóló, mint inkább nevetséges módon. Tegnapi utazása emlékeként valami rejtelmes rekedtség ma: JÓZSEF FŐHERCZEG, SRÉTER TÁBORNOK HONVÉDELMI MINISZTER, BERZEVICZY TÁBORNOK VEZÉRKARI FŐNÖK ÉS AZ EGYETEMI TANÁRI KAR AZ ÜNNEPSÉGEN. CZAKÓ ADOLF MŰEGYETEMI DÉKÁN ÜNNEPI BESZÉDE. AZ EGYETEMI CSENDŐRZÁSZLÓALJAK ÜNNEPÉLYE A MŰEGYETEM ELŐTT.