Vasárnapi Ujság – 1920
1920-09-15 / 17. szám - A Linné-kráter 198. oldal / Természettudomány; ipar és rokontárgyuak
17 szám, 1920. 67. évfolyam. 199 ZADRAVETZ ISTVÁN TÁBORI PÜSPÖK FÖLSZENTELÉSE SZEGEDEN. ezt a krátert később Mädler is ugyanúgy rajzolta le ma is elismert térképében. 1866-ban Schmidt pontosságú hold viszont azt a feltűnést keltő megfigyelést tette, hogy Linné=kráter helyén nincs semmi egyéb, mint a egy kis fehéres folt, ami egyáltalán nem hasonlít semmilyen kráter alakhoz. S ettől kezdve a Linné-krátert csakugyan nem látta senki és a megbízható fényképek sem mutattak egyebet, mint azt a Schmidt által is megfigyelt halvány fehéres foltot. Ha feltételezték, hogy Lohrmann és Mädeler megfigyelései helyesek voltak — és mind a kettőjük pontosságához és lelkiismeretességéhez szó sem férhet — azt kellett gondolni, hogy a Linné-kráter elsimult, eltűnt 1833 és 1866 között. Mivel azonban ezen az egyetlen eseten kívül eddigelé semmilyen változást nem vettek észre a Hold felületén, bajos volt mégis elhinni, hogy a Linné-kráter csakugyan eltűnt volna. Pickering ugyan többször jelentette, hogy a Linné-kráter helyén levő fehér folt kiterjedésében mintha változások történnének, sokszor jóval nagyobbnak látta azt, az ő megfigyeléseit a csontban más csillagász nem erősítette meg és ezért általános volt az a nézet, hogy Madelerék csalódtak annak idején. Hiszen a Hold felületén levő apró alakulatok ábrázata annyira változik a megvilágítás, a levegő állapota, a távcső optikája és sok egyéb szubjektív ok hatása alatt, hogy nagyon könnyen elrajzolhatja őket a legügyesebb megfigyelő is. Pár héttel ezelőtt azonban egészen váratlanul eldőlt a Linné-kráter kérdése és pedig úgy, hogy igazat kell adnunk a régi megfigyelőknek, mert a Linné-kráter újból előtűnt a fehér foltból. A charlottenburgi obszervatórium megfigyelője, S. Miethe vette észre véletlenül, hogy a Linné-kráter helyén határozott kráter=alakot lehet látni ismét, illetve hogy a fehér folt — amely a valóságban gyönge mélyedés lehetett a Mare Serenitatis sima síkján — most határozottan köralakú, meredek falu mélyedéssé változott át, minden bizonyára úgy, hogy a belseje jelentékeny mértékben lesülyedt. Az oldalfal árnyéka legerősebb élesen fekete s az egész alakzat a nagyítás mellett is megtartotta tipikus kráter=képét. Ez a megfigyelés első és eddig egyetlen bizonyítéka annak, hogy a Holdon is történnek még ma is változások. Fizikai szempontból valószínűnek tarthatjuk, hogy már a Holdon fellépő hőmérsékletkülönbségek is hozhatnak létre látható változásokat, hiszen a Hold felülete tizennégy napon keresztül egyfolytában van kitéve a Nap sugarainak s azután tizennégy napig tartó éjszaka következik, amely alatt igen gyorsan le kell hűlnie az előbb felmelegedett felszínének s a mérések szerint körülbelül 300 foknyi a nappali és éjszakai hőmérséklet közti különbség. Ilyen négyfokú hőkülönbségek könnyen okozhatnak repedést, porladást a legnagyobb hegységekben is, de vizont ha meggondoljuk, hogy legalább másfél kilométer kiterjedésűnek kell lenni mindannak, amit mi a földről a legerősebb nagyítás mellett is a Holdon megláthatunk, aligha képzelhetjük el, hogy a hőmérsékletváltozás hozhat létre olyan átalakulást, mint amilyen a Linné- kráter egykori eltűnése és a mostani újból való keletkezése. Azt kell tehát hinnünk, hogy a Holdban ma is működnek belső erők, amiknek ugyancsak hatalmas megnyilvánulásai a felszínén is látható nyomokat hagynak. A Hold kétségtelenül kihűlt, szilárddá fagyott égitest, ez azonban még nem zárja ki azt, hogy a belsejében is épolyan végleges nyugalom legyen, mint amilyen halottnak a felszíne látszik. Nem kell arra gondolni, hogy talán mélyen a belsejében még izzó a magja, mert ha már régen teljesen ki is hűlt, azért a belsejében még egyéb erők is működhetnek, nemcsak vulkanikusak. Amint hogy a Földben is folyton dolgoznak a tektonikus erők, mert a nehézségek hatása alatt a rendetlenül össze-vissza levő rétegek igyekszenek elsimulni, kiegyenlítődni, úgy a Holdban is ugyanez történhetik s ennek az úgynevezett belső nivellálódásnak a hatása lehet a Linné- kráter újból való kialakulása is. Természetes, hogy nincs sok értelme rögtön valamilyen hipotézist csinálni a Linné- kráter keletkezéséről. A tünemény egyelőre csak arra szolgál, hogy felhívja a figyelmünket a Holdon végbemenő változások szemmeltartására. Az ilyen változások semmi esetre sem lehetnek gyakoriak, hiszen tudjuk a földről, hogy folynak le a felszíni minálunk milyen lassan változások, évezredek szükségesek ahhoz, hogy a tengerpartok megváltozzanak, folyók medre másfelé kanyarodjék, hegyek simuljanak el és a földrengések is alig tudnak olyan nagy változást előidézni egyszerre, hogy azt a Holdból észre lehetne venni. Pedig itt a földön sokkal több erő dolgozik a föld felszínének folytonos átalakításában, mint a Holdon, ahol nincs víz, nincs levegő, csak a mélyben dolgozó tektonikus erők hatása nyilvánulhat meg a felszínen. Meglehet, hogy száz esztendő is eltelik, amíg újból egy kis változást észlelünk a Holdon, ámbár ha folyton fotografálják a Hold felszínét, úgyszólván évről évre a lehető legpontosabban figyelemmel kísérhetjük a legapróbb részleteit is. Az esetleges változások reális jelentőségét minden bizonnyal csak a fotográfiákból lehet megállapítani, mert ha a Linné-kráter esete most újból meg is erősítette a régi Holdatlaszok hitelét, azok mégsem olyan pontosak az apró részletekben. A KÖZÖNSÉG KIJÖN A TEMPLOMBÓL. ZAERAETZ PÜSPÖK ÁLDÁST OSZT A NÉPNEK.