Vasárnapi Ujság – 1920
1920-09-15 / 17. szám - Gerster Etelka (arczképekkel). Kereszty István 200. oldal / Élet- és jellemrajzok
192 ____ K VASÁRNAPI ÚJSÁG. 6. szám. 1920. 67. évfolyam, hogy alapul szolgálhassanak a fotográfiákkal való összehasonlításban. Így tehát a Hold fizikai életének megismerésében tulajdonképen csak a kezdet legelején vagyunk, csak az alapot csináltuk meg egyelőre, ami az elkövetkezendő századok megfigyelései számára az első összehasonlításra felhasználható anyag s most csak türelemmel kell várnunk, amíg a megfigyelés annyi adatot hoz, aminek alapján az elmélet is hozzákezdhet a Hold belsejének fizikai vizsgálatához, mert hiszen végeredményben arról van szó, hogy bepillantást nyerhessünk a Hold belsejében végbe*menő jelenségek fizikájába. GERSTER ETELKH, 1855—1920. Világhírű művésznő és tanárnő volt nem is szólván arról, hogy testvérei is bejárták a világot és a maguk részéről is mindenütt tiszteltté tették a nem , közönséges tehetségű család nevét: Gerster Árpád New* Yorkban orvos, a legelőkelőbb orvostársulat elnöke, számos tudományos mű írója; Gers*ter Béla a korinthusi csatorna tervezője, a Panama*csatorna egyik mérnöke. Hárman is voltak remekhangú nővérek, mind a világ*hírű Marchesi Matild asszonynak méltó tanítványai, a legifjabbik azonban nem szerepelt a nyilvánosság előtt, mint fiatal .anya halt meg ; a legidősebb, Kauser István európa- szerte ismert magyar mérnöknek, amerikai konzulnak neje : Kauser.Gerster Berta, még jóval ama kitűnő iskola előtt, mint 15 éves leányka lépett fel „A bűvös vadász" opera Agatha szerepében (mellette Annuskát Blaha karmester fiatal felesége énekelte; ez Debreczenben volt 1870-ben, Szabó József híres társulatánál). Kauserné utóbb Bécsben, Franczia, Német* és Olaszországban is babérokat aratott: csak 32 éves volt, mikor Párisban elhúnyt. Fel kell említenünk, hogy halálá* val egy leánynak adott életet: a New*York* ban ünnepelt, mert tevékeny életet élő Kautser Alice ez, aki a világháború alatt két*szer is hozott az Amerikában élő magyarok* tól tetemes összegű segélyt — s a kinek kö* szönhetik ujabb színműíróink, hogy a ten*geren túl előadják darabjaikat; ő nem* csak fordítja, hanem el is helyezi a szín* műveket. Sajátságos véletlen, hogy ahány nagyhírű énekesnő=testvérpár volt, mindenütt a fiatalabbiknak dicsősége túlszárnyalta a nénjeét; Patti Carlotta is kitűnő művésznő volt, de Adelina még nagyobb . Vidkár Katalin (Ná* day Ferenczné) nekünk idősebbeknek Budapesten rajongásunk tárgya volt, a bécsi operaház is örömmel szerződtette, de Amerikába mégis testvérhúgát, Erzsit vitték . Gerster Berta az „Afrikai nő", „Aida" stb. operák drámai hősnőit mesterien énekelte — de a pálmát előre elvitte huga Etelka, aki a csillogó koloratúra-szerepkört töltötte be. Kassa, mint az eredetileg német polgáriságtól népes városaink rendszerint, szép zenei életet élt, mikor 1855 június 25-én Gerster Etelka született. Egy már javakorabeli, menekült bécsi légionárius : Hebenstreit József, volt ott a legjobb zongoraoktató ; volt aztán mintegy harmincztagú filharmóniai zenekar, jórészt a műkedvelő polgárokból, művészi magaslaton álló hangversenyműsorral és előadással, itt játszott többféle hangszeren Elischer Károly, a „kassai sódar" készítése módjának és hírének megalapítója — a hír* neves hangszergyűjtő orvostanárnak atyja ; ő figyelmeztette a nála megszállt Hellmessberger Józsefet, a bécsi opera karnagyát, Hebenstreit nagytehetségű tanítványaira, Gerstern leányokra 1872-ben (Berta már akkor a kétéves asszony volt); de sokáig tartott, mig a szülök beleegyeztek abba, hogy leányuk Hellmesbergerhez Bécsbe menjen lakni s elnyerni a dicsőséghez és ragyogó jövőhöz vivő elsőrangú oktatást. Etelka olyan tehetséggel volt megáldva, hogy a páratlan ének mesternek két év sem kellett az ő teljes kiképzéséhez; már 1875-ben a fiatal leány éneke feltűnést keltett, magas szopránjának behízelgő csengése és szinte légies könnyűsége a Bécsben időző Verdit is annyira felvillanyozta, hogy a nagy zeneköltő maga egyengette az új művésznő útját Itália színpadaira. Az „impreszárió", aki a fiatal énekesnő szerződéseiről, utazásairól s általában jólétéről gondoskodni hivatva volt, egy nagy műveltségű, már 45 éves, de megnyerő modorú és deli férfiú volt, aki az orvosi pályát a művészet iránti lelkesedésből cserélte fel az impreszával : cavaliere Carlo Gardini (híres volt arról, hogy Bolognában az ő magánkönyvtára volt a leggazdagabb); először a velenczei „Fenice"*színházban lép tette fel pártfogoltját „Rigoletto" és „Ham=let" hősnőiben, majd Genua, Marseille stb. következtek, mindenütt óriásinak mondható sikerrel, amelyet mégis felül tudott múlni 1877-ben a berlini diadal. Itt tomboló lelkesedéssel ünnepelte a magyar „primadonna immaculatát" úgy a közönség, mint a különben szigorú sajtó. Csodálatos, hogy Budapest közönsége ugyan mindezt tudomásul vette, mikor 1877 április közepén Gerster Etelka idejött néhány vendégjátékra, mégis — Patti Adelina, Lucca Paulina, Trebelli Zelia és más „csillagok" vendégjátékának közepette— hideg tárgyiassággal fogadta a nagy művész nőt („Lucia di Lammermoor" czímszerepé* ben); de persze, mint az akkori sajtóban olvasom, felvonásról felvonásra növekedő élvezettel, s azon túl rajongó lelkesedéssel adta át magát a művésznő lényéből áradó varázs*latnak: a gyönyörű hang,a háromvonalas f'"*ig GERSTER ETELKA, A MOST ELHUNYT VILÁGHÍRŰ MAGYAR OPERAÉNEKESNŐ. HOLLANDIÁBÓL VISSZATÉRT MAGYAR GYERMEKEK.