Vasárnapi Ujság – 1920
1920-09-15 / 17. szám - Francesco Sirola (arczképpel). Hendel Ödön 201. oldal / Élet- és jellemrajzok
17- szám. 1920. 67. évfolyam. VASÁRNAPI ÚJSÁG. sas »› »>. »>. 9-- »> »; »> ^ »i. 201 megengedték, hogy otthonába térjen : szive már leromlott, s egyszer csak, váratlanul, utolsót dobbant, így az áldatlan világháború számlájára — annyi súlyos tétel mellé! — kell írnunk a magyar dicsőségnek ezt a fájó megcsorbítá*sát is. " Kereszty István terjedő (ritka !) és egyenletesen és nemesen csengő magassága és minden részletben kétségtelennek mutatkozó tökéletes iskolázott* sága mellett a divatos primadonnáknak egy többnyire nélkülözött erénye volt még Gerszter Etelkában : a lelkes, a szerep átérzéséből és érzéséből folyó, magávalragadó játék, a szöveg* és a zeneköltő eszményét megtestesítő ábrázolás. A régi „bel canto" olasz iskoláját Wagner elveivel így egyesíteni: ez az előadás tökéletessége. (Ámbár a „Lohen* grin" Elzájánál újabb Wagner*szerepet már ő nem játszott.) — A különben is bájos, még ősz fejjel is hódító megjelenésű és eleven s fiatalos energiájú, mindig derült, nagy mű* veltségű és szellemes művésznőnek,termé*szetesen, meghódolt az is, akivel tulajdon* képen csak rideg „elszámolási viszonyban" kellett volna állnia : a budapesti vendégszereplés végén, a városligeti Hermina-kápolnában, Gardini lovag oltárhoz vezette a mindeneken uralkodó művésznőt. az A dicsőség útja ezután Amerikába vezette összeillő párt : 1878-ban, 1883-ban és 1887-ben. Közben Gardini=Gerster Etelka a spanyol, az angol, az orosz udvarnál énekelt nagy kitüntetések közepette . Berlinből régen megvolt I. Vilmos császár, Bismarck herczeg, Moltke stb. fölemelő barátsága, a „kamarai énekesnő" czím és nagybecsű ékszer-ajándékok. Az utolsó idézett évben azonban egy ének- és hegedűművészből lett angol opera* igazgatónak, James Henry Maplesonnak, az az igazi amerikai merészségű ötlete támadt, ahogy hallatlan tiszteletdíjjal a világnak mindhárom legnagyobb koloratúrénekesnőjét szerződtesse New Yorkba : a még mindig el· bájoló Patti Adelinát, a már erősen öregedő Nilsson Krisztinát, és az üdén ragyogó Gerszter Etelkát... Nem csoda, hogy ez az erős versenykényszer a magyar művésznőt meg* erőltette. Még egyszer, (mindössze másod* szor!) fel akart lépni hazájában, mikor el* jött 1887-ben: gróf Zichy Géza sietett őt felkérni, hogy a Magyar Gazdasszonyok Egy* lete javára lépjen fel hangversenyen. A művésznő szívesen engedett, s kissé pihent hangjával ekkor is, azután a Vigadóban adott önálló hangversenyén is (számos magyar dalban!) a régi nagyszerű hatást érte el — de elgondolta , mennyivel okosabb dolog, a dicsőség tetőpontján visszavonulni, mintsem a világ szeme láttára elhullatni a művészet virágának egymásután szirmait... Különben is szép vagyont szerzett; ebből férjének "otthonában , Bologna mellett, megvásárolta a halhatatlan Benvenuto Cellini családjának régi szép, emeletes kastélyát sokszázados gesztenyeliget közepén (de neve „Ai cipressi", a cziprusfáktól való), átala*kíttatta a mai kényelem igényei szerint — és pihent. Nem sokáig. Örökölte családjának ural*kodó szellemét, a tevékenységet. Elkezdett tehát énekművészetének méltó utódokat nem vélni. Összeköttetései utóbb, 1896-ban, vissza* vonzották első különösen nagy diadalainak városába, Berlinbe; ide aztán a művelt Euró*pának minden részéből sereglettek kitűnő hangképző módszerének tanítványai, akik közül a néhány legismertebb nevűt hadd idézzem : Therese Behr (Artúr Schnabel zongoraművész neje), Clara Butt (angol), Birgit Engell (norvég), Julie Culp, Gerster Jolán (budapesti unokahúga), Lula Mysz=Gmei=ner (erdélyi szász), Kaufmann-Onegin (egy mélyebb althangú énekesnő) — és egyetlen férfi: a fiatal kapitányból, a német császári család kegyeltjéből lett tenorista Walter Kirchhoff (az utolsó 1914-iki bayreuthi elő* adás Siegfriedje), aki nőül vette művésznőnk egyik leányát, Bertát. (Másik leánya : Linda, Malvasia di Tortorelli olasz gróf neje.) Itt kell megemlítenünk, hogy Gerster Etelka rendkívüli tudásánál és lelkiismeretes, odaadó tanításánál fogva mint énektanárnő is világhírre tett szert; kora reggeltől késő estig dolgozott, igaz, hogy olyan remek módszerrel, hogy tanítványai nem ismerik az elfáradást; a technikai tudáson felül a stíl tisztaságára, nemességére nevelt. Elismert tanítólángelme volt; 1910-ben, mikor özveggyé lett, Damrosch Walter, német zeneszerzőből lett amerikai karnagy és operaigazgató, Newyork- ban nyitott nagyszabású Musical Academy-t, s ennek énektanfolyamát az odahívott művésznőnkkel szerveztette meg. Ez arra gondolatra vezette Gardininét, hogy 1917-ben a Francis Dulong asszonyra bízta berlini énekiskoláját, ő maga pedig Drezdában fiatal honfitársunkkal új iskolát alapított: „Opernschule E. Gerster und Fritz Reiner", ahol egy évig tanított is, azután leányát Bertát állította az intézet élére s maga Olaszországba indult, azt tervezve, hogy némi pihenés után mert hiszen még teljes jó erő* ben volt, kezdődő szívtágulása nem aggasz* totta : — minden nagyobb városban, ahol egy-egy tanítványa működik, ezeknek énekiskolájában felügyeletet fog gyakorolni időrendben, és a szükséges pótlásokat vagy ja* vitásokat adja meg, ami nem olyan erős* tető, mint a szakadatlan tanítás. Közben megírta és kiadta (1906 és 1908) „Stimm* führer" czímű nagyértékű és hézagpótló énekgyakorlati gyűjteményét, amelyet azóta is bővített. De az Ola sz hatóságok Milánó*ban, tehát igen közel Bolognához, a 40 év óta olasz férjnek feleségében csak a magyar születésű és német földről jövő „ellenséget" akarták látni, és hosszú hónapokig nem bocsátották 30 év óta birtokát tevő kastélyába!... Ez volt a testileg-lelkileg bámulatosan üdén maradt nő túlérzékeny művészlelkének gyilkos mérge , mikor végtére FRANCESCO SIROLfl. / 1874—1920. Fiuméból most jutott el ide a hír, hogy április 15-én mindörökre elhallgatott Francesco Sirola, a magyar irodalom lelkes olasz fordítója. Idő előtti halála szinte pótolhatatlan veszteségnek tűnik a magyar irodalomra, mi több a magyar politikára. Mert ez az olasz nevű és olasz vérű fiumei a magyar kulturáért hadakozott életének azokban a kurta idő*szakaiban, a miket a létért vívott harcz pihe* nőül hagyott számára. Élete Fiuméban folyt; az olasz nyelv és irodalom tanára volt a magyar állami főgimnáziumban. Családos ember volt s a mindennapi kenyér megszer* zése kemény munkájába került. Mégis nagy munkát végzett s nagy czél vezette : megismertetni a magyar irodalom remekeit az olaszokkal. Fáradhatatlan lelkesedéssel fordítgatta olaszra irodalmunk nagyjait, és terjesztette, ismertette, méltatta őket lapokban, könyvekben. Tette pedig ezt minden anyagi haszon nélkül, hisz az olasz lapok alig hono rálták, könyveit meg saját költségén adta ki. Első műve Petőfi verseinek egy sorozata volt, ezt követte a Toldi, majd a Zrinyiász szemelvényes fordítása, aztán ismét egy so* rozat Petőfibe is. A Petőfi* és a Kisfaludy* Társaság levelező*tagságukkal tüntették ki. Ez volt egész jutalma. Szivének legfőbb vágya volt, hogy Pestre kerüljön, az egye* tem olasz tanszékére, a mi bőséges munka* időt és eleven kapcsolatot jelentett volna az irodalmi élettel s minden erejét czéljá* nak szolgálatába állíthatta volna. Mikor azonban Zambra professzor ürült az olasz katedra, a kar halálával még nem töltötte be többé. Sirolát mélységesen ez, de azért dolgozott tovább, elkeserítette Újra átdolgozta Toldiját, majd lefordította a Toldi es=téjét is és Toldi költőjének balladáit. Csakhamar a Jó palóczok novelláinak és Jókai Sárga rózsájának átültetéséről adott hírt. Aztán modern magyar poéták és novellaírók műveiből fordított egy antológiára valót, vagy száz darabot. Mellesleg egyik tanártársával kitűnő olasz-magyar szótárt is írt. Közben folytonosan dolgozott Bánk bán fordításán. 1914-ben, a háború kitörésekor Sirola a harcztérre, a következő évben pedig orosz fogságba került. A hadifogságban megtanult oroszul és olasz-orosz szótárt szerkesztett. Lelki szenvedései a fogságban 1917 végén megtámadták elméjét s a következő tavasszal mint rokkantat hazaindították. Eleinte a nagyszombati hadikórházban, majd Zágráb mellett a sztenjeveczi elmegyógy* intézetben ápolták. Itt halt meg és itt nyugszik idegen földben. Hendel Ödön: Dr. Bárdos Rémig, az új pannonhalmi főapát. • IPP^flil 1 'fjMfiraP'' • 1 : ' Lí fmr 1 1 Pf F • •1sB'-M^f - Francesco Sirola. A VATIKÁN PINCZÉI. Regény. (Folytatás.) Irta André Gide. — Francziából: König György. De talán nem maradt mindvégig ebben a testtartásban és szemei sem voltak annyira mélyen, hogy nem .... — Maga könnyen beszél, kedves Amadé , de nem tudja , milyen vakká tesz bennünket a tisztelet ? Nem is szólva arról, hogy fel sem mertem volna emelni a fejemet, mert valami főudvarmester-féle minduntalan kis ütéseket mért a nyakamra egy kis léniával, valahányszor csak Anthime ügyét próbáltam szóba hozni. És Ő vajjon beszélt-e Önhöz? — Igen. A könyvemről, melyről bevallotta, hogy nem olvasta. — Kedves Gyula, — jegyzé meg Amadé pereznyi szünet után, — amit Ön itt mond, az rendkívül fontos. Tehát nem látta őt és