Vasárnapi Ujság – 1920
1920-09-15 / 17. szám - Francesco Sirola (arczképpel). Hendel Ödön 201. oldal / Élet- és jellemrajzok
202 ____ K VASÁRNAPI ÚJSÁG. 6. szám. 1920. 67. évfolyam, egész előadásából az vehető ki, hogy szer= fölött nehéz őt meglátni. Mindez, sajnos, megerősíti legsúlyosabb aggodalmaimat. Gyula, meg kell, hogy mondjam Önnek ... De jöjjön erre : ez az utcza nagyon népes . . . Magával húzta Gyulát egy néptelen sikátorba. Gyula nem ellenkezett, mert mulattatta a dolog. — Amit Önnel közölni akarok, az anynyira súlyos . . . Ne árulja el meglepetését. Tegyünk úgy, mintha közönyös dolgokról beszélgetnénk, de készüljön el rá, hogy valami retteneteset fog hallani: az, akit Ön ma reggel látott, édes barátom . . . — Vagyis inkább akit nem láttam, akarja mondatni . . . — Úgy van ... Az nem a valódi. — Tessék ? — Azt mondom, hogy Ön nem láthatta a pápát, azon rémséges oknál fogva, hogy . . . titkos és biztos forrásból tudom: a valódi pápát elsikkasztották. Ez a meglepő leleplezés Gyulára a legváratlanabb hatással volt. Hirtelen elengedte Amadé karját és előre lépve a sikátor túlsó oldaláról, hangosan kiabálni kezdett: — Nem, nem, ez lehetetlen! Ez teljes lehetetlenség! Ismét visszatért Amadéhoz. — Hogyan! Nagy nehezen meg tudom végre tisztítani agyamat mindettől ; meggyőződöm róla, hogy innen nincs mit várni, nincs mit remélni, nincs miben bizakodni; hogy Anthime-ot becsapták, hogy mi mind annyian ki vagyunk játszva s hogy mindaz csak mesebeszéd és legokosabb volna nevetni az egész dolgon . . . Végtére felszabadulok és alig hogy megvigasztalódom, megérkezik Ön és azt mondja nekem: Megállj! tévedés van a dologban ; tessék újból kezdeni! Nem, nem, ez már sok! Ezt soha! Én ennél maradok. Ha ez nem a valódi , hát ez az ő baja! Fleurissoire nem akart hinni fülének. — De, — jegyzé meg, — az Egyház . . . rekedtsége azonban, legnagyobb sajnálatára, nem engedte meg ékesszólása kifejtését. — Hátha magát az Egyházat is becsapták? Gyula elébe állt, elzárva előtte az utat s metsző gúnnyal, mely nem volt szokása, így szólt: — Hát aztán! Mi köze magának mind ehhez ? Ekkor Fleurissoireban különös kétség támadt; egy új, alaktalan ,rettenetes kétség, a mely beleolvadt általános, testi rosszullétébe. Hát hogyha Gyula maga, ez a Gyula, kivel beszél, kibe minden várakozása és kétségbe esett jóhiszeműsége belekapaszkodott, ez a Gyula maga sem az igazi Gyula ? — Hogyan! Ön beszél így! Ön, kire számítottam! Gróf Baraglioul Gyula, kinek — Ne beszéljen nekem kérem az írásaimról. Akár valódi, akár nem, épen elég, amit a pápa mondott nekem ma reggel. Felfedezésem következtében különben számítok rá, hogy következő írásaim jobbak lesznek. Alig várom, hogy komolyabb dolgokról beszélgethessek Önnel. Velem ebédel, ugyebár? — Szívesen, de korán el kell válnom Öntől, mert ma estére várnak Nápolyban . . . Igen, oly ügyben, melyet el fogok mondani Önnek. Remélem, nem a Grand Hotelben ebédelünk. — Nem gyerünk Colonnához. Gyula a maga részéről nem sokat törődött volna azzal, hogy látják-e a Grand Hotelben vagy sem ezzel az emberronccsal. Fleurissoire azonban, ki halványnak és betegnek érezte magát, már attól is szenvedett, hogy sógora szemtől=szembe ültette le magával a vendéglői asztal mellett, ezért táblául fürkésző tekintetének. Ha még ez a tekintet az Ő tekintetét keresné, de nem. Érezte, hogy a selyemkendő szélére szegződik, éppen nyakának arra a borzasztó helyére, ahol a gyanús pattanás piroslik, melyet nem tudott elrejteni. Mialatt a pinczér az előételt hozta, Baraglioul megjegyezte : — Önnek kénes fürdőket kellene vennie. — Ez nem az, amit Ön gondol, — tiltakozott Fleurissoire. — Annál jobb, — folytatá Baraglioul, ki egyébként nem gondolt semmit, —csak úgy mellékesen adtam ezt a tanácsot. — Hátra vetette magát a széken és tanári hangon kezdett magyarázni: — íme tehát, kedves Amadé. Én azt hiszem, hogy La Rochefoucauld maga is és utána mi is, alaposan felsültünk. Nem mindig az érdek vezérli az embert, vannak érdeknélküli cselekedetek is . . . — Meghiszem azt, — szólt közbe ártatlanul Fleurissoire. — Kérem, ne értsen meg ilyen hamar. Érdeknélküli alatt ezt értem : indokolatlan. A gonosz tett éppen úgy indokolatlan lehet, mint a jó cselekedet. — De hát ez esetben miért követtetik el ? — Éppen ez az! Fényűzésből, cselekvési szükségből, vagy játékból. Én ugyanis azt állítom, hogy a legönzetlenebb lelkek nem szükségkép a legjobbak is, — a szó katholikus értelmében , sőt ellenkezőleg, katholikus szempontból nézve, a legjobban nevelt lélek az, amelyik legjobban van fegyelmezve. — S amelyik mindig békességben van Istennel, — tette hozzá boldogan Fleuris*soire, ki iparkodott a színvonalon maradni. Gyulát nyilvánvalólag izgatták sógorának közbeszólásai, nem találta őket találóknak. — Mindannak megvetése, ami az ember czéljait szolgálhatja, kétségtelenül a lélek előkelőségének jele ... Elképzelhetünk-e olyan embert, aki megszabadulva a kis kátétól, a szokásokhoz való alkalmazkodástól és a számítástól, nem törődik semmivel ? Baraglioul beleegyező választ várt. Sógora azonban erélyesen tiltakozott: — Nem, nem! Ezerszer is nem! Ezt soha sem fogjuk elismerni! Megijedt azonban saját hangja erejétől és Gyula felé hajolva, halkan súgta neki: — Beszéljünk halkabban , figyelnek. — Ugyan kit érdekelhet az, amiről mi itt beszélgetünk ? — Látom, hogy ön még nem tudja, milyen emberek laknak ebben az országban. Ami engem illet, én kezdem már megismerni őket. Négy nap óta, hogy közöttük élek, egyik kalandom a másikat éri! S ezek a kalandok, esküszöm, ugyancsak belém oltották az óvatosságot, mely pedig mindeddig nem volt természetem. Üldözik az embert. — Csak képzeli talán. — Bár úgy volna! Bár az én agyamban volna csak meg mindez! De hiszen nem is csodálkozhatik az ember, hogy ha a hamisság elfoglalja az igazság helyét, akkor az igazságnak el kell rejtőzködnie. Megbízva egy küldetéssel, melyet rögtön el fogok mondani, a Páholy és a Jezsuiták között, az én helyzetem borzasztó. Mindenki gyanúsnak talál engem és én is gyanúsnak találok mindent. Bevallhatom Önnek, hogy az imént, mikor fáradságomat gúnnyal illette, még abban is kételkedtem, várjon az igazi Gyur HORTHY KORMÁNYZÓ AZ EGYETEMI KARHATALMI ZÁSZLÓALJ ZÁSZLÓSZENTELÉSÉN. HORTHY MIKLOSNÉ MINT ZASZLOANYA AZ EGYETEMI KARHATALMI ZASZLOALJ ZASZLOSZENTELESEN