Vasárnapi Ujság – 1920
1920-09-26 / 18. szám - Az Ernst-múzeum kiállítása (képekkel) 211. oldal / Tárczaczikkek; napi érdekű közlemények
4. szám, 1920. 67. évfolyam. VASÁRNAPI ÚJSÁG. , 203 203 hozatai, és így ráismernék, meg különben is: az ilyesmiben nem lehet csalni. Mindegy a sötét, megérzi azt az ember, most is sötét van és én mégis tudom, hogy az a fehér ott a falon nem kisértet és nem az ingem, mert az a széken van, hanem az igazság* ügyi palota, onnan jobbra van a földmíve* lésügyi minisztérium, persze most az árnyék miatt nem látszik, közben meg az Alkot* mány=utcza ... Jól ráismerek. Hiszen ott hallgattak ki! Hogy félt az a nyomorult Lénárd, olyan sárga volt, mint a halott, hogy gyöngyözött és a buta kék szemei hogy dülledtek ki... Szegény egyetlenem halála miatt volt az egész ... De én korrek*tul viselkedtem, mintha semmiről semmit nem tudnék. „Engesztelhetetlen gyűlölség"— mondtam, hiszen az én hibámból választot* tak el, még én fizettem nő= és gyermek* tartást, most már kettőt, pedig egyik se viseli az én nevemet! Sebaj "csak a faj maradjon fenn, vesszen az egyed, mondja Shakespeare, Dumas, vagy ki, lehet különben, hogy Moliére, vagy Madách, olyan rég volt magyar óra és a bundámat se kaptam még vissza. Veronka azt mondja, hogy a nagysága halála óta eltűnt. Igaz, egyszer láttam egy olyanforma bundában az utczán ezt a mafla Lénárdot, de csak nem ereszkedem le, hogy megszólítsam! . . . Megint iszom egy kis vizet! . . . Talán jó volna járni a szobában fel-alá , lehűlnék és tudnék aludni. Nem, akkor megfázom és még lázam lenne, pedig attól félek. Inkább szépen bevárom, amíg pirkad, hiszen így, nyáron, korán hajnalodik. Olyan szép az a sötétkék világosság az ablakon túl... csönd van, csak a verebek beszélgetnek, mintha a régi versemet modanák, vagy a miatyánkot. Úgy fújják... Ilyenkor mindig el tudok aludni... A kis verebek, olyan kedvesek, a mint mondják, hogy én Istenkém, vigyázz reám ezen a sötét éjszakán az én édes szü* leimre és a jó kis testvéreimre ... már kék* lik az ablak... Már pihenhetek... Mi* atyánk, ki vagy a mennyekben, szenteltes* sék meg a te neved, jöjjön el a te orszá*god, legyen meg a te szent akaratod, úgy a mennyekben a miképpen itt a földön is. Add meg nékünk a mi mindennapi kenye*rünket. Bocsásd meg a mi vétkeinket, mi*képpen mi is megbocsájtunk a mi ellenünk vétetteknek, ne vigy minket a kísértetbe, de szabadíts meg a gonosztól . . . Csókolj meg!... Gy. Sándor József: Mosónők. Pentelei Molnár János: Almák. Beck Vilmos: Önarczkép. Rákosi Nándor: Önarczkép. AZ ERNST-MUZEUM KIÁLLÍTÁSÁBÓL. AZ ERNST-MUZEUM KIÁLLÍTÁSA. Az idén is az Ernst-múzeum nyitotta meg a képzőművészeti kiállítások sorát. Egyrészt mai festők gyűjteményeit mutatja be, másrészt a múzeum állandó, történelmi részének szaporodásáról számol be. Ez a része a kiállításnak igen érdekes, mert egy pár eddig ismeretlen adattal gyarapítja a mult századbeli magyar festészet történetét.