Vasárnapi Ujság – 1920
1920-09-26 / 18. szám - A budai kastélyok kincsei. A régi Pestbuda történeteiből. Váradi Antal 212. oldal / Történelem és rokontárgyúak
212 VASÁRNAPI ÚJSÁG. 18. szám, 1920. 67. évfolyam. Ernst Lajos évek óta törekszik arra, hogy az Uffizi mintájára egy gyűjteményt hozzon össze magyar festők és művészek önarczű képeiből. Eddigi fáradozásainak eredményeit most egy terembe foglalva először állította együttesen ki. A képgyűjtemény nagy része ismeretes már a múzeum látogatói előtt, de van néhány teljesen újonnan szerzett darabja is. Ezek között egyenesen felfedezés számba megy az eddig teljesen ismeretlen Beck Vilmosnak önarczképe. A művész 1824-ben született Baján, testvére volt az első Petőfi- fordítónak, a német költő Beck Károlynak. Bécsben tanult 1846-ig, amikor Pestre költözött karrikaturarajzolónak, a forradalom után egy darabig Bécsben, utóbb Pesten élt 1862-ben bekövetkezett haláláig és főképen mint arczképfestő működött. Mindenesetre érdemes volna a budapesti törzsökös polgári családok családi képeit átkutatni Beck képeit nyomozva, mert az Ernst-múzeumban most kiállított önarczképe egy csapásra a magyar Biedermeier kor legjobbjai közé emeli. Technikai tökéletességben felülmúlja Barabást, elegancziában megközelíti Borsost, jellemző erőben pedig közel jár hozzájuk. A másik alig ismert művész Rákosi Nándor, aki 1812-ben Szegeden született és a szabadságharcz után hosszabb ideig sínylődött a temesvári várban s csak azután kezdett festegetni. Blaas Károly tanítványa volt a velenczei akadémián és 1860 év óta 1884-ben bekövetkezett haláláig Pesten élt mint rajztanár. Határozottan tehetséges ember volt, a ki szintén megérdemelné, hogy kikutassák munkásságát. A harmadik kiemelkedő darab a nagyszerű Borsosnak egy eddig ismeretlen arczi képe, melyet Zitterbarth pesti építészről festett. Az újabban egyre - másra felbukkanó Borsos - képek is mind arról tanúskodnak, hogy korának ő volt a legjobb magyar festője. Az összehasonlítás Barabással határozottan Borsos javára üt ki. Barabás a nagy formátumban is kicsinyes maradt, a lendület, a mélyebbre látó jellemző erő nem volt abban a mértékben sajátja, mint Borsosnak. Vegyük még hozzá azt, hogy az olajfestés akkori technikájának Borsos túl nem haladható mestere volt, hogy színei sokkal gazdagabb skálát és finomabb harmóniákat mutatnak mint Barabáséi, aki kissé mindig hideg, míg Borsosnál minden szín pompás érzékiséggel csillog, vibrál. Azonkívül Borsos, akit pedig méltatlan sorsa nem juttatott sohasem az élet felszínére, még jóval előkelőbb, nagyvilágibb is Barabásnál. A művészek arczképcsarnoka e képeken kívül is még számos érdekes szaporulatot mutat. " A két mai kiállító közül Gy. Sándor József eddig főképen mint rézkarczoló volt közönségünk előtt ismeretes, bár a Nemzeti Szalonbeli kollektív kiállítása óta a Műcsarnok*ban egy pár képével néha=néha megjelent. Most látható művei legnagyobb részükben ugyanarra a világítási motívumra vannak felépítve. A fény szemköztről esik be és a tárgyak felső felületeinek éles kiemelésével modellálja a teret. Ezzel a beállítással különösen sokalakos terek, utczák, vásári jelenetek újszerű ábrázolása sikerül neki. Mindenesetre jó lesz óvakodnia attól, hogy modorosságba ne essék. Pentelein Molnár János ismert, nagy bravúrral festett csendéleteiből állított ki egy gyűjteményt, melyet Amerikába szándékozik kiküldeni. Ismerve az amerikai közönség nagy szeretetét mindennemű technikai virtuozitás iránt, alkalmasint nagy sikerük lesz odakint. A BUDAI KASTÉLYOK KINCSEI. A régi Pestbuda történeteiből. — írta Váradi Antal. A Vár nekem ma is valóságos múzeum. Azok a régi házak — egykori kastélyok — alacsony, boltíves bejárataikkal, szűk udvarok, melyeken valamikor tollforgós paripák toporzékoltak... Az utczák, melyeken ósdi hintók ringtak végig, — s a szines üveggel borított ablakok, melyeken át ma már rég elfeledett módiban, régóta porladozó dámák tekintgettek ki — ma is a századok előtti embereket varázsolják vissza... Ahányszor ott bolyongok, — és gyakran bolyongok ott — mindig egy-egy kicsit a Wells idő= gépén száz esztendőkkel lovagolok vissza a múltba. Egy órára visszaélem az eltűnt századokat. Ezek a régi házak csudálatos kincseket rejtettek s rejtenének ma is, ha kellő szak, értelem, szeretet és kedvezőbb viszonyok megőrizték volna azokat nékünk. így csak régi foliánsok sárgult lapjairól olvasgatjuk, hogy mi volt a régi úri házak belső tartalma s mennyit kell keresnünk, sajnálnunk, siratnunk azt, — ami elveszett!? Elég, ha a száz esztendő előtti műkincseket sorolom fel, legalább részben, amint azok gondosan fel vannak jegyezve, tulajdonosaik, vagy leltározóik által. íme egy kis ízelítő belőlük! A nádorispán műkincsei híresek voltak. Ékszerei, festményei, könyvtára kincseket érnének ma. Gazdag bibliotékája nagy részét ugyan a múzeumnak ajándékozta, de maradt azért palotájában annyi, hogy egy kortárs feljegyzése szerint „tudóssá olvashatta eszét belőle egy egész generáczió." A gróf Brunswick könyvgyűjteménye nagy értékű. Egy százesztendős, a régi vár házaival, gyűjteményeivel foglalatoskodó, katalógus-szerű könyv azt mondja róla, hogy megbecsülhetetlen. E százesztendős könyv szerzője abban a szerencsében részesült, hogy végigjárhatta a palotát a tárnokmester vezetése mellett. Menjünk vele! A legelső, ami a látogatónak szembe ötlik : a csigagyűjteménye. Nagy változatossággal és kiváló szakértelemmel voltak a kagylók rendezve, megírva és családok szerint sorakoztatva. Jókainak öröme telt volna benne. Kisérte a kagylók ezreit egy kövületi gyűjtemény. Ezeken túl egy egész kis múzeum drágakövekből. Akkorában sokan gyűjtöttek köveket, ásványokat s ezek kapcsán a kövek arisztokrácziájából, a drágakövekből is szép példányokat.Egy akkorában nagyon keresett ékkő volt a szép opál. Volt is nem egy gyűjtő* nek tudzatszámra. Gróf Brunswicknak azonban ötszázkilenczvenhat darab szebbnél szebb opálja volt. Micsoda színpompa, micsoda ra =gyogás fél=ezer darab ilyen szivárványos kő! És mekkorák! Az opálgyűjtemény kristályüveges szekrénybe volt rakva, foglalatlanul bár mind egyik, szabadon, de szemkápráztató elrendezésben. Köszörülve mind s játszva a szí* várvány mosolygó színeiben. Valóságos kis tündérország. A másik szekrény kristályüvegjei mögött szafirok sora pompázik. Aztán smaragdok. Dús gyűjtemény topázokból. Az öt világ= rész minden ékkőtermő tája képviselve volt közte. Következtek a drágakövek egyéb fajtái. Végül a gyémántok, tündérszépen köszörülve. Amsterdam mesterei csiszolták azokat szivárványfényt szóró lapokká. A kövek értéke állítólag százezer forint. Pedig akkor a forintnak nagyobb értéke volt, mint mai nap. A köszörületlen drágakövek az ásványi gyűjteményben foglalnak helyet. A felsoroltakon kívül van ott ötvenhat opál, hatvan* egy kalczedon és hatvanhat achát. Kvarczot kétszázötvenhat félét sorol fel a katalógus. Mészpát van száznyolczvanhét darab,arany- és ezüstbányákból pedig egy egész sor drágábbnál drágább próba. Márvány háromszáz féle van pompásan kisimítva. Magyarország minden márványa ott ékeskedik, színek és minőség szerint osztályozva. A gróf aztán átvitette az egész drága gyűjteményt korompai birtokára. Hová lett onnan? Nem tudom. A francziskánusoknak is van szép nagy könyvtáruk. Kincse a gyűjteménynek , száz = ötvennyolcz folio, becses kéziratokat tartalmazva. A könyvtár maga hétezer kötetet tartalmazott. Az egész nagy gyűjteményt egy Jakosits nevű szegény barát gondozta és rendezte. Kora halála után nem tudom ki lépett örökébe, de mindig nagy szeretettel gondozták a kéziratokat. A kamarai elnök, Mailáth József gróf speczialiter egyházi atyák munkáit gyűjtötte. Innét vitette aztán az egész könyvgyűjteményét kiskéri birtokára. A kamerális viczeprézes, Cziráky gróf is könyvgyűjtő. Ez a gyűjtemény Lovasberénybe került. Mailáth Károly gróf könyvtára háromezer kötetet tartalmazott. Ez Budán maradt. A főgimnáziumnak Szerdahelyi apát testált szép könyvgyűjteményt. A budai építészeti fődirektor, Ory, csupa római klasszikusok legszebb kiadásait tartalmazó kétezer kötetnyi könyvtárral dicsekedhetett. Volt gyűjteményben azonkívül — akkoriban ritka a és becses kincs — mechanikai, vizépítészeti és egyéb architektonikus munkák szép gyűjteménye. Azonkívül kéziratok. A könyvgyűjteményt — akkori idők divatja szerint numizmatikai gyűjtemény egészítette ki. Széki gróf Teleki Ferencz jogi munkákkal gazdag könyvtárat gyűjtött. Köfflinger doktor orvostudományi munkákban gazdag gyűjteményt szerzett össze. Roy udvari pénztáros nagy rovar- és lepkegyűjteménnyel bírt. Voltak érmei is, rovargyűjteményénnek azonban nagy híre volt Európaszerte, mert egy bogárkonzerváló módja ismeretes volt mindenfelé. Lepkegyűjtő is volt, íme, hamarjában csak ennyit a budai kincsekről, melyek a magánházak szekrényeiben voltak felhalmozva. Pedig ezek csak kisebb gyűjtemények Brunswick gróféhoz képest, aki főleg festmények gyűjtésében volt nagy. Háromszáz darabból áll ez a fejedelmi képtár, melynek jelesebb darabjait érdemes felemlíteni. Lássuk, mit őrzött a Brunswick- féle képtár? Az első teremben a római iskola mestereinek képei diszeskedtek. Ennek fő ékessége Rafael Sanzio „szent esztendős könyvecském családja," az én száz= azt irja róla, hogy „ .. . a rövid kort ért — már harminczhét éves korában elhalt nagy festő — a Péter- bazilika építésének vezetése mellett s a vatikáni freskókon kivül annyit és oly becseset munkált, a mi egy emberéletre is sok . .. Már a név maga elég, hogy bámuljuk utóig érhetetlen mester voltát..." A szent család eredetiségéhez azonban szó fér, mert a katalógus megjegyzése szerint nincs eldöntve, hogy ez-e az eredeti, vagy a Münchenben levő hasonló tárgyú ? Van azonkívül egy hasonló szent család Bécsben és Párisban is. „Hogy melyik az igazi? — mond az én forrásom — döntsék el a műi bírálók." Volt a képtárban egy Sassoferrato, egy Giulio Romano, s egy Claude Lorraine. Poussin két tájképe is gazdagította a képtárt. Michel Angelonak egy fára festett, a lábmosást ábrázoló képe is említtetik. Egy Murillo-kép dinnyét evő pásztorgyereket áb= Mózes öt könyvének legrégibb kézirata, melyet a samariai Nablous zsinagógájában őriznek. — A samariai zsidók hite szerint ezt a kéziratot Áron dédunokája, Abisua irta.