Vasárnapi Ujság – 1920
1920-09-26 / 18. szám - A budai kastélyok kincsei. A régi Pestbuda történeteiből. Váradi Antal 212. oldal / Történelem és rokontárgyúak
4. szám, 1920. 67. évfolyam. VASÁRNAPI ÚJSÁG , 205 203 rázol. Guido Reni fájdalmas Máriája a lombárdi iskola egyik legszebb darabja — mondja forrásunk. Correggionak egy fára festett Madonnája is kincse e gyűjteménynek. Ribera és Spagnoletto sem hiányzanak a gyűjteményből. Annibale Carracci Krisztus sírba tételét ábrázoló képe is előfordul a katalógusban. Francesco Albanis vagy három Guercino is van a képek között. Az egyik szent Sebestyént, a másik János fővételét, a harmadik Krisztust a kereszten, a negyedik a Megváltót a farizeusok között ábrázolja. Domenichino szent Márk evangélistája leíró szerint „véghetetlen szorgalommal megy a festett kép". Giorgione egy Magdolnával szerepel a sorban, Francesco Penni egy Krisztus sírbatételével, Andrea del Sarto egy szent családdal s Lionardo da Vinci egy szent Czecziliával. A képtár kincsei közül még felemlítem a katalógus nyomán Titián két képét. Az egyik a három szent asszonyt ábrázolja Krisztus sírjánál, a másik egy alvó bacchansi nőt, melynek dicséretéből a biró nem fogy ki. Pordenone mithológiai tárgyú képpel a bikává változott Jupiter, leányát elragadja — szerepel, a mint Agenor És még ezek tetejében egy Paolo Veronese — Diana kutyáival — és egy Tintoretto — egy velenczei nobili arczképével. Luca Giordano Krisztus születése és Salvator Rosa egy tájképe is fel van sorolva. Ismeretlen nevű festők munkái is vegyülnek a nagyok közé. A következő termek művészei közül említsük fel Joseph Vernet egy tengeri tájképét, Poussin egy gyönyörű vidéket ábrázoló vásznát, azután a németalföldiek közül Te=nierst, Van Huysumot, Saar Pétert s egy Van Ostadét. Dürer mester egy Madonnája is szerepel a képsorban. Kaufmann Angelika egy Sy=billája, azonkívül Holbein mester arczképe teszik teljessé a kincseket. néhány Ennyi kincs egy magánember gyűjteményében valóságos gazdagság. A katalógus - szerkesztő felsóhajt, hogy: ,,... mekkora összegeket áldozhatott ő kegyelmessége ezekért a két pékért, mikor ezek közül csak egy is tízezer forintokba került ?" A Boldogasszony temploma melletti kaberális palotában is volt egy képgyűjtemény, melynek műbecse nem tudom hogy milyen lehetett, de históriai értéke annál nagyobb, mert a régi kamarai elnökök arczkép-gyűjteményét tartalmazza. Köztük Thurzó, Erdődy, Balassa, Lippay, Dessewffy arczképeit. A legrégibb ezek közül 1531 -ből, a legutolsó 1868-ból való. És még sokat tudnék felsorolni, — a királyi palota kincsein kívül — a várbeli főpapok képeit, könyveit, a szerzetes rendek kézirat- gyűjteményeit, egyes gazdag polgárok berendezéseit, — aztán a régi világból a Iuggerek és Fortunátusok kincseit, Mátyás palotájának maradékait, a templomokat, kápolnákat, — de hová lettek azok?... * A földalatti sötét utak és menetek a várban sokféle titokról tudnának beszélni. Nem egyszer jártam be ezeket a nedves kazamantákat, mikor a régi Pest történetét és annak emlékeit kutattam. Ilyenkor nem egyszer ötlött eszembe nekem úgy, mint kisérőimnek, hogy hányszor szolgálhatott ez a föld alatti rejtek=folyosó és annak elágazásai dugóhelyül kincseknek, becses emlékeknek, drágaságoknak, a miket aztán vagy ott kénytelenültek hagyni az elrejtők, vagy, — idő közben elveszvén ők maguk is — sohasem jöttek azok fölkeresésére. Nem volnai fölösleges és hálátlan feladat ezeket a folyosókat végig kutatni, azok rejtekeit feltárni s itt-ott, a [hol éppen indig kálvaj van : ásni és kutatni a rejtekek után. Régi szokás, hogy ostromok, rablótámadások, közveszedelem idején a polgárok kincseiket, drágaságaikat elásták a kertekbe, a föld alá vagy pinczékbe. A várbeli föld alatti menetek mintegy kínálkoztak ilyen elrejtésekre alkalmas helyekül. Hiszem is, hogy nem egyszer, a török vagy más ellenség betörésekor, hirtelen futás idején a vár alatti mély pinczék dugóhelyekül szolgálhattak s ha kellő gonddal keresnének mélyeikben, lelnének is rejtett dolgokat, melyek már történeti értéküknél fogva is megérdemelnék a kutatás fáradságát. Talán jön majd egy kíváncsi ember, — nem azért, hogy, mint Balázsék champion= tenyésztést improvizáljanak — hanem hogy a régiség emlékeit kutatgassák — végig bontatják a várbeli pinczék falait s kutatni fognak az emlékek után, melyek ott rejlenek. Várom az eljövendő kutatókat. MAGYAR NŐK A HÁBORÚBAN. L_ ••••»•».. • -'ssä A MEGKÖTÖZÖTT HUNGÁRIA. A BUDAPESTI POSTÁSOK ÜNNEPÉLYÉN BEMUTATOTT ÉLŐKÉPEK A VÁROSLIGETI ANGOL-PARKBAN. a VATIKÁN PINCZÉI. Regény. (Folytatás.) Irta André Gide. — Francziából: König György. „Az az öreg asszony, ki a feje fölött levő kis fehér felhőre mutatva azt mondta : ma még nem lesz eső! ... ez az öreg asszony, kinek zsákját vállamra vettem (kedvtelésből ugyanis gyalog tette meg az utat négy nap alatt az Appennineken keresztül Bolognából Firenzébe és Covigliajoban halt meg) s a kit megcsókoltam a nyereg tetején ... ez abba a kategóriába tartozik, a mit a covigliaroi plébános jó cselekedetnek nevezett. Épen úgy meg is fojthattam volna ; még csak nem is reszketett volna a kezem, mikor ujjaim ránczos bőrét megérintik . . . Hogy simogatta a kabátom gallérját, hogy letörülje róla a port! minduntalan ezt hajtotta: Figlio mio! Carino! . . . Honnan támadt bennem az a mélységes öröm, amikor még izzadtan le heveredtem ezután a mohára ama nagy gieszt tenyefa alatt és pedig nem is dohányoztam ? Az egész emberiséget meg tudtam volna ölelni akkor, vagy megfojtani talán . . . Milyen csekélység is az emberi élet! És milyen szívesen koczkára tenném a magamét, csak kínálkoznék valami szép, vakmerőséget kivánó alkalom! . . . Végre is nem lehetek hegymászó vagy aviatikus . . . Mit tanácsolna vájjon az a begubózott Gyula? . . . Kár, hogy annyira használhatatlan! Nagy mulatság lett volna, hogy bátyám legyen. „Szegény Gyula! Mennyi az író és mily kevés az olvasó! Annyi tény: az emberek