Vasárnapi Ujság – 1920
1920-10-10 / 19. szám - Bombelli végzete. Elbeszélés. Írta Körmendy Viktor 220. oldal / Regények; elbeszélések
220 ____ K VASÁRNAPI ÚJSÁG. 6. szám, 1920. 67. évfolyam. A TERÜLETVÉDŐ LIGA ÁLTAL KÉSZÍTTETETT SZOBORMŰVEK. BOMBELLI VÉGZETE. Elbeszélés. — írta Körmendy Viktor. Akkoriban a Tattersall mellett egy bomba üres telken menazséria volt. Valami olasz czirkuszfamiliáé, mely egy sereg oroszlánt, tigrist, párduczot és egyéb vérengző fene*vadat hozott magával a józsefvárosi vén asszonyok riasztgatására. A maestro ugyanis — bár akkor még olcsó csemege volt a ló* hús — szűk koszton tartotta ragadozóit és déltájt, amikor az etetés ideje közelgett, a bestiák olyan vérfagyasztó ordítozást csap* tak szűk ketreczeikben, hogy a környéken lakó kávénénikék vékony lélekzete elakadt a rémülettől és az ijedelem egyszer*másszor komoly következményekkel járt. Egy alkalommal megtörtént, hogy a de* rék, köztiszteletben álló Springerné, akinek városszerte híres kiskorcsmája volt a Külső* Stáczió*utczában, éppen akkor vitte be az óriás levesestálat a dédelgetett asztaltársa* ságának, amikor Ali, a vén berber=oroszlán, megbotránkozva csekély húsadagján, harag* jában elbődült. A rettenetes ordítás a fizika törvénye szerint két másodpercz alatt a Springer néni dobhártyájához ért, pont akkor, amikor a jó asszonyság, a tiszta kis ebédlő küszöbét átlépve, diadalmas mosoly* l,yal szaporázta kövér lábait vendégei felé. Ám e tragikus pillanatban Springer néni lába a padlóhoz ragadt, a vér lefutott egész* séges arczából, dolgos keze elernyedt és a leveses tál, ugyancsak a fizika törvénye szerint, tartalmával együtt száz darabban tört és ömlött szét a földön. Springer néni ije delme akkora volt, hogy még egy árva si* koly sem rebbent el megfehéredett ajkairól, csak amikor az asztal mellől felugrált társaság spontán részvéte némi küzdelem után a díványhoz czipelte, tört elő húsos mellé* ből egy mély sóhaj. — Du lieber Gott, das war aber schreck* lieh! — rebegete elhaló hangon és vizet kért. A vizet már hozta is Kuncsera doktor úr, a lelkiismeretes tisztiorvos, aki,mint konok agglegény évek sora óta törzsvendége volt Springer néninek. A hűsital láthatólag magához térítette a jó asszonyt, de ekkor egyszerre két oroszlán és három tigris üvöltése hullámzott át a jégen és Springer néni a sirógörcs félreismerhetetlen jelei között a bol*dogult ura után kezdett kiáltozni. Makacsul követelte, hogy az elköltözött keljen föl síri ágyából, jöjjön érte és vigye el magával oda, ahol nincs állatsereglet és nem böm* bőinek éhes oroszlánok. Kuncsera doktor sietve írt valami bróm* készítményt Springer néni idegeinek meg* nyugtatására és mialatt Szepi, az italos gye* rek a patikába szaladt, fellovalta Popelka bácsit, az öreg kezelőtisztet, hogy a sajná* latos esetről ott a helyszínen vegyen föl jegyzőkönyvet, hogy a dolog az elüljáróság útján sürgősen a tanács tudomására jusson megfelelő intézkedés céljából. Az aranytollú Popelka bácsi, aki jelentéseiben a kültelki nyomor verisztikus rajzolójának bizonyult, ezúttal is remekelt „az egészségre káros oroszlánbőgés eltiltása tárgyában" megfogalmazott előterjesztésével. Az asztaltársaság némely tagjának szemében köny csillogott, amikor felolvasta a protokollumot, amit természetesen mindnyájan aláírtak. Springer néni is alá akarta írni, de neki nem engedték. Megmagyarázták az asszonyságnak, hogy ez ellenkeznék a hivatalos formákkal. Ő tehet külön írásos panaszt, vagy akár szóbelileg is kiöntheti szivét az elüljáróságon. A dolognak az lett a vége, hogy Springer néni deputácziót szervezett a szomszédasszonyokból és egy derült nyári reggelen panaszra indult a sopánkodó, hangos gárda élén. Nem az elüljáróságra, — óh, nem! — egyenesen Kamermayer polgármesterhez vezette őket. Azzal érvelt, hogy az királyi tanácsos és módjában áll ő felségének azt az üdvös tanácsot adnia : kergesse szét királyi hatalmánál fogva az állatseregletet. A polgármester minden jót megígért, de egy hét múlva Popelka bácsi már meghozta a lesújtó hírt: a tanács a jogi* és légügyi bizottságok véleményének közegész* meghall* gatása után nem érzi magát feljogosítva és nem tartja helyénvalónak rendszabályokat alkalmazni az állatsereglet ellen. Ellenben szolgál egy jó tanáccsal : akit idegesít az oroszlánordítás, — dugjon vattát a fülébe. ger A gyógyszerész, aki esténkint átjárt Sprin* nénihez egy*két spriczczerre, zajosan helyeselte ezt a megoldást, az asszonyság azonban titokban bosszút forralt a deputáczió sikertelensége fölött érzett szégyenében. Vattát nem dugott a fülébe, ellenben annál sűrűbben átdugta az orrát a „Fekete kutyá* hoz", amióta megneszelte, hogy Bombelli mester a szép Gálnénak teszi a szépet. Bombelli mester a menazséria tulajdonosa volt, vakmerő állatszelidítő, aki esténkint haj* meresztő produkczióival ámulatba ejtette a bámész közönséget. Gálnét viszont a „Fekete kutyához" czímzett fűszer* és csemegekeres* kedés vallotta úrnőjének, aki esténkint, mikor az állatseregleti mutatványok véget ér*