Vasárnapi Ujság – 1920
1920-10-10 / 19. szám - Bombelli végzete. Elbeszélés. Írta Körmendy Viktor 220. oldal / Regények; elbeszélések
14. szám, 1920. 67. évfolyam. • VASÁRNAPI ÚJSÁG. 213 tek, sonkával, imperiálsajttal és finom dupla malátasörrel szokta megvendégelni Bombelli mestert. Ha szerelem volt, amit Gálné, az olasz iránt érzett, úgy a „Fekete kutya" úrnője jóhiszemű tévedés áldozatának mondhatta magát. A bájos özvegy ugyanis, akit bizalmas ismerősei — köztük Bombelli mester is — Bettinek hívtak, úgy vélekedett, hogy puszta csodálat az, ami fogékony szívét az állatszelidítő láttára dobogásba hozta. A szép asszony meg volt győződve róla, hogy napi nap után a csodálat vitte el a menazsériába és estéről estére a csodálat hatása alatt engedte meg, hogy Bombelli feje az oroszlán torka után az ő gömbölyű vállán nyugodjék meg és hogy a tigris karmai helyett az ő rózsás ujjai turkáljanak a mester fürtjeiben. Amikor Springer néni már harmadszor találkozott Bombellivel a Gálné kölnivíz- illatú lakásában, egy pohár dupla maláta- sör mellett meg merte koczkáztatni, hogy a maestrot meghívja ebédre. Az asszonyság túl volt már a kánoni koron, féltékenységről szó sem lehetett. A szép özvegy maga biztatta. — Menjen el, szivem, Springer mamához, olyan ebédet kap, hogy tíz gróf is megnyalná utána az ujját. A tíz gróf erősen imponált Bombellinek és másnap széles, szürke gérokkban, fehér czilinderrel, óriás krizantémmal a gomblyukában ellátogatott Springer mamához. A jó asszony finom ételekkel kedveskedett a villogó szemű olasznak és a menü koronája a költeményszámba menő sonkás makaróni volt. Az asztaltársaság, kivált Kuncsera doktor és Popelka bácsi, eleinte görbe szemmel nézték az asztalfőre ültetett Bombellit, de a ó koszt és az olasz komikusan hangzó tört magyar beszéde jókedvre hangolt mindenkit. A gyógyszerész, aki a kivételes alkalomra való tekintettel szintén Springernénál ebédelt, a pecsenye után tósztot mondott az olaszra, melyben az oroszlánokról Garibaldira fordította a szót és lelkesen éltette Itáliát. Eddig minden rendben volt és a hangulat a fogyasztott spriczczerek arányában emelkedett. A fekete kávénál azonban Springer mama leült a vendége mellé és bizalmas beszélgetést kezdett vele. A bizalmas beszélgetés a derék asszonyságnál abban állt, hogy az illetőt születési, családi és vagyoni viszonyaira nézve úgy kifaggatta, mint a bíró a vádlottat. Csalhatatlan keresztkérdéseivel tíz percz alatt sikerült megtudnia, hogy Bom=belli elvált ember, a felesége megszökött egy kötéltánczossal és hogy zilált anyagi helyzetét egy jó házassággal óhajtja rendbehozni. Springer mama hamiskásan hunyorgatott a becsületes kék szemével. — Persze, persze, azért vizitel minden este a „Fekete kutyá"-nál. . Bombelli boldogan vigyorgott. Talián há=nyivetiséggel rázta meg dús fürtjeit és az ép fogsora úgy villogott, mint egy fiatal oroszláné. — Ah, mi a cara Betti! — suttogta önt feledten. Springer mama most már nem eresztette el az áldozatát. — Szép asszony, — mondta jóakaratúan — kedves asszony és pénze is van, Bombelli szeme megvillant. — Sok? Sok? Sok? — kérdezte hadaró gyorsasággal. — Sok. Hanem egy kevés hibája is van. Hamis a foga. A mester nem értette ről van szó, de Springer meg mindjárt, mi a mama élénk tag» lejtései és a Kuncsera doktor kölcsönkért olasz tudománya megmagyarázták neki, hogy a szép Bettinek műfogak ragyognak cseresznyeajkai között. Bombelli, akire mindennap egy tuczat fenevad vicsorította hatalmas metszőfogait, mélyen lesújtva fogadta ezt a felvilágosítást. Néhány perczig szótlanul ült az asztal mellett, azután hirtelen, minden átmenet nélkül az asztalra csapott és Szent Januáriust emlegetve tiltakozott szerelmének meggyalázása ellen. Kuncsera doktor csillapította levél dühöngő fiát és sikerült rábírni, hogy nyugodjék bele a változhatatlanba. Bombelli megígérte és bánatosan távozott. Kiment a Kerepesi úti temetőbe és a sírok közt ődöngött hat óráig. Nem akarta elhinni, amit a bájos Bettiről hallott, de újra meg újra erőt vett rajta a kétség és amikor hat óra után a menazsériába sietett, elhatározta magában, hogy este végére jár a dolognak. Ha nem igaz — gondolta magában — ven=dettát vesz Kuncsera doktoron ; ha igaz, — összetört szívvel bár, de megkéri a szép Betti kezét, mert annyit egy olasz állati szelídítő is tud, hogy gazdag menyasszony»nak nem nézik a fogát. A produkcziók során az ideges, tépelődő Bombelli csaknem végzetes ügyetlenséget követett el. A csizmája patkós sarkával rálépett a legvadabb, legfélelmesebb királytigris farkára. A bestia iszonyú üvöltéssel a két hátulsó lábára állt és hirtelen megfordulva a mesterre akarta magát vetni. Bombellit csak a lélekjelenléte és a kellő pillanatban elsütött pisztoly durranása mentette meg a biztos haláltól. Előadás után kedvetlenül indult el a Kál= Cária térre a „Fekete kutyához". A balesetében rossz óment látott, de később mégis megvigasztalódott azzal, hogy ha ilyen nagy veszedelemből ép bőrrel menekült, ezután sem hagyja el a szerencséje. A bájos Betti frissen vágott sonkát tálalt Kisfaludi Stróbl Zsigmond szoborműve. Szentgyörtflyi litván szoborműve A TERÜLETVÉDŐ LIGA ÁLTAL KÉSZÍTTETETT SZOBORMŰVEK /