Vasárnapi Ujság – 1920
1920-10-10 / 19. szám - Nagy Zsigmond: A rómaiakhoz (Horatius) 224. oldal / Költemények - Új energia-forrás 224. oldal / Természettudomány; ipar és rokontárgyuak
216 VASÁRNAPI ÚJSÁG- kandikáltak elő. Uj ismeretlen czélok, csak megsejtett, de még meg nem értett új lehetőségek friss és serkentő szele fújt át a városkák szűk utczáin, amelyekben még mindig szigorú rendet tartott a hagyományok szigorú fegyelme. Délrejáró vándorok, a mosolygó olasz földről új, a réginél szabadabb, gazdagabb, boldogabb élet hirét hozták, és sokan érezték, hogy az emberi élet új változások küszöbén áll. Dürer művészete e korszak kultúráját legteljesebben grafikájával tükrözi vissza, mert ebben oldódik fel leginkább a lelke, ebben sokkal lázasabb, sokkal lelkesebb, közvetlenebb és őszintébb mint festészetében, eredetibb is és örökkévalóbb. Még benne él korának vallásos eszmevilágában és ismeri annak középkori gazdagságát. Művészi szenzácziói legnagyobbrészt vallásos tárgyak közé sorakoznak, s a rájuk vonatkozó tudománynak szinte dantei gazdagságú lexicona, de ezeket a vallásos témákat már nem a sanyarú önkínzás aszinetikus szemléletével, hanem egy friss vérét lüktetni érző fiatal korszak erejével tölti meg. Még nem látja tisztán a jövőt, de önkéntelenül, napról-napra jobban és jobban elszakad a múlttól, új utakon kezd járni és boldog, ha áttörheti a régi merevséget, ha örömében nem kell már visszafojtania lelke mélyéről feltörő kiáltásait. De ezekre a meg=ujhodásra sóvárgó, gyakran még esetlenül felbugyborékoló hangulatokra nagy tépelődések következnek. A múltnak, a mindent kőfalakkal elkerítő középkornak lelki kényszerétől nem volt oly könnyű szabadulni. E szabadulás csak jóval későbbi nemzedékek osztályrésze volt. Dürernek erős, izzó érzékiség keringett ereiben, ám ez az érzékiség naiv volt és öntudatlan maradt, de épen öntudatlanságával és visszafojtottsága miatt minden alkotásának erős feszültséget adott. Állandóan arra késztette, hogy formai világában új szépségeket keressen és ezen az úton az olasz művészet csábító életteljessége és meleg, napsugaras emberiessége sem maradt rejtve előtte. Hatással is volt rá, de nem annyira, hogy ki tudta volna mozdítani önmagából, Dürer megmaradt a korabeli ujján születő németség talaján. Északibb ember volt annál, semminthogy teljesen eltölthesse őt a délnek csak a mában élő életöröme, tépelődőbb és önkínzóbb, semminthogy meggondolás nélkül adja magát át az élet szépségein való gyönyörködésnek. S ha vére és tudatlan vágyai hajtották is előre, ránehezedett a múlt, amely nem engedte meg neki, hogy a jelennek fenékig ürítse poharát. Dürerben vannak bőven dantei mélységek, vannak fausti töprengések, vannak apokaliptikus erejű víziók is, de mindez rejtett küzdelemben áll már az elkövetkező idők új pogányságával. Mindebből rendkívül sokat tudott kifejezni. Rövid pár év alatt teljesen átformálja az elődeitől ellesett formanyelvet, gazdaggá, változatossá teszi az által, hogy mohó természetlátásának tömérdek kincsével gazdagítja. A gótika ágasbogas gazdagságú szög=>letességéhez gyakran hozzá volt még kötve, de ez alatt a köntös alatt új és eleven életet rejtegetett, miközben az ornamentálisan stilizáló rajztól nagy lépéseket tett a tárgyában önczélú komponálás felé. Ami pedig rajztudását illeti, azzal elődjeivel szemben majdnem egyedülálló. Mesterségbeli szeretete pedig határt nem ismert, bámulatos tökéletességű, azóta sem meghaladott rézmetsző, fametszetei tökéletes kidolgozásával senkié sem vetekedhetik. Egész élete szakadatlan alkotásban telt el. Művészetének tökéletesítése, amelynek útján az élet megfejtéséhez akart eljutni, minden vágyát betöltötte. Rendkívüli erővel fegyelmezte önmagát, hogy korát teljesen visszatükrözhesse, de ezen messzire túljutott, mert alkotásaiban korának szűk leple alatt ott él az örökkös emberi. GRÓF BETHLEN ISTVÁNT A HÓDMEZŐVÁSÁRHELYI TANYAI ISKOLÁS LEÁNYOK ÉS FIUK VIRÁGCAI. FOGADJÁK. HORATIUSBÓL, A RÓMAIAKHOZ. (III. könyv, 6. óda.) Ártatlanul bár, őseidért lakolsz, Mig istenidnek düledező lakát És füstbelepte szobrait mind Rómait helyre nem állítottad. Míg jámborul élsz, addig uralkodol! Istennel indulj és Vele térj meg is! A megvetett Egek tömérdek Gyászt okozának e szép hazának. Immár Monaesus és Pacorus hada kétszer legyőzték isteni jelekül küzdő hadunkat és nyakukban A mi rabolt aranyunk ragyog most. Kis hijja volt, hogy lázadozó hazánk Nem foglalá el dák, meg az aethiop. (Ez félelmes hajó hadáért, Az meg a dárdavetésbe' jártasb.) E bűntenyésztő kor legelébb a nász-Ágyat gyalázá meg s a családokat, S az így eredt ragály kiáradt, Bűnbe sülyesztve egész fajunkat. A zsenge szűz már kapva-kap a ledér Tánczon s tanúi sok asszonyi cselfogást, e Még nőni sem kezd keble halnia S már a bűnös szerelemre gondol. 21. szám, 1920. 67. évfolyam. Majd férje mellé vigyorozás között Ifjabb legényt vesz válogatás nékül. Majdnem titokba', mécset oltva, Osztja tilos gyönyörét, de nyiltan, Hívásra kel föl, férje előtt, mihelyt Szólítja bármely arra menő szatócs, Vagy a spanyol kalóz, ki drága Bért fizet egyszeri szégyenéért. Nem ily szülőknek magzata volt a had, Mely pún vitézek vérivel a vizet Szennyezte és legyűrte Pyrrhust, Antiochust s fene Hannibált is ; De földfiából vált katonák kemény Hajtása, mely jól törte a föld rögét Szabin kapával, s hordta háton A szigorú szülő egy szavára A rőzse kévét, míg a nap a hegyek Árnyát cserélvén, a kimerült ökör lármát levészi s távozóban Boldog időt hagy a nyugovóknak. Mit tönkre nem tett kárhozatos korunk! Erényes ősök, ernyedező atyák Gyarló utódi még magunknál is gonoszabb fiakat hagyunk itt! Fordította : dr. Nagy Zsigmond. ÚJ ENERGIAFORRÁS. Nemrégiben érkezett a rövid hír arról, hogy Rutherfordnak, a nak, sikerült a nitrogén kiváló angol fizikusi atomjait mesterségesen felbontani annyira, hogy az eredeti nitrogénből végeredményben hélium s a felbontás közben nagymennyiségű maradt ener* gia vált szabaddá. Ezen szűkszavú és felü* letes jelentés mögött a modern fizikai kuta* tások legszenzácziósabb eredménye rejtőzik s ha első pillanatban talán csak elméleti jelentőségűnek látszik az, hogy a kémiai úton felbonthatatlan nitrogén*elemből Rutherford héliumot állított elő, ez a siker — ha csakugyan technikailag is kihasználható — megoldását jelenti annak a nagy problémának, amely eddig szinte elérhetetlennek látszott, de amely tulajdonképen végső czélja volt a modern fizikának és kémiának. Nem arról van szó, hogy a nitrogén nem elem, hanem összetett test és Rutherford felfedezte a vegyület minéműségét és vissza* vezette a héliumig, hanem arról, hogy Rutherfordnak sikerült előidézni mesterségesen azt az atombomlást, ami a radioaktív anyagok* ban önként folyik, de alig észrevehető las* susággal. A rádium és rokon elemeinek az a sajátsága, hogy minden külső beavatkozás nélkül állandóan jelentős mennyiségű energiát sugároznak ki magukból, rávezette a tudományt arra, hogy az anyagot ne tekint* sük valami élettelen dolognak és ne válasz* szuk külön olyan határozottan az energiá* tól, mint a régi fizika tette. Rájöttünk arra, hogy az anyag minden atomja raktára az energiának, az atomok még sokkal apróbb részekből, az elektronok rendszeréből álla* nak, de ez a rendszer általában véve önma* gában egyensúlyban van és csak az olyan kivételes esetekben, mint a radioaktiv elemeknél, nyilvánul meg, hogy a látszólag holt atomokban mennyi energia rejtőzik. A radioaktiv anyagoknál az atomokban nincs meg a belső egyensúly, a bennök rejlő energiának egy része állandóan kisugárzódik, mégpedig úgy, hogy minden atomból bizonyos időközökben leszakad egy héliumatom és az nagy sebességgel röpül ki az atomból. A rádiumból, mikor egy-egy héliumatom fel* szabadul, új elem lesz, az emanáczió, ahogyan az urániumból rádium, hogy az uránium is úgy keletkezik a atomjaiból lesza*kad egy héliumatom. Az emanáczió is tovább bomlik, újabb és újabb héliumatomok sza* kadnak le róla s végül az eddigi kutatások szerint ólomnak kell keletkeznie, amelyben aztán olyan egyensúly áll be az atomokban, hogy ez az elem többé észrevehetően nem radioaktiv, hanem állandó. A hélium atom*