Vasárnapi Ujság – 1920
1920-10-10 / 19. szám - Nagy Zsigmond: A rómaiakhoz (Horatius) 224. oldal / Költemények - Új energia-forrás 224. oldal / Természettudomány; ipar és rokontárgyuak
217 VASÁRNAPI ÚJSÁG jaink szerint a tovább nem bomló ősatornák* nak kell lenniök. A felfedezésnek már így is beláthatatlan a jelentősége. A nitrogénből felszabaduló energia feltétlenül összehasonlíthatatlanul nagyobb mint a szén hőenergiája. Egyelőre nem sejthetjük, mekkora, mert nem kaptunk adatokat arra, hogy mekkora a mesterséges atombomlásban felszabaduló héliumatomok sebessége, de annyit biztosan tudunk, hogy a szénből sok ezerszerte több kellene, hogy ugyanannyi hőenergiát adjon, mint amennyi a nitrogén atomközi energiája lehet. Könnyen elképzelhető tehát, hogy a mindennapi élet számára is mily döntő fontosságú lesz Rutherford felfedezése, ha csak úgy sikerül gyakorlati czélokra is felhasználni. Az egész világ a legnagyobb szélínségben szenved s egyébként is aggódtunk már régen, hogy hogyan fogjuk előteremteni a szén fogyásá* val a modern kultúrának egyre növekvő energia * szükségletét. Ha sikerül hozzáfér* kőzni a természet legrejtettebb energia=raktárához, az atombeli energiához, egyszerre a legideálisabban biztosítva van az emberiség energia * szükséglete a végtelenségig. Nem probléma többé, hogy elfogy-e a föld szén* készlete s hogy mivel pótoljuk azt, sőt — ha technikailag tökéletesítjük az atomener* gia felszabadításának módszerét, — úgyszól*ván emberi munka nélkül megkapjuk azt az energiát, amit ma verejtékes munkájával még sok millió ember kell a föld mélyéből előbányászni. súlya 4, tehát minden átváltozásnál 4-gyel kisebbedik az eredeti elem atomsúlya, úgy hogy a 226 atomsúlyú rádiumból egymás után öt héliumatomnak kell leszakadnia, hogy végeredményben a 206 atomsúlyú ólom maradjon meg. Ez a fokozatos átváltozás azonban nagyon lassan folyik le. Az urániumnak 7500 millió esztendőre van szüksége, hogy rádium váljék belőle, a rádiumból 2500 év alatt lesz emanáczió s eközben rengeteg mennyiségű energia válik szabaddá, mely a nagy sebességgel kirepülő héliumatomok mozgási energiájában nyilvánul meg. Egy gram rádiumból a 2500 esztendőt kitevő élettartama alatt kétezer millió gram kalóriányi energia szabadul fel, ami negyedmilliószor akkora, mint egy gram szénben rejlő hőenergia, vagyis egy gramnyi rádiumból 250 kiló szén hőenergiája szabadul fel csak addig, amíg emanáczió lesz belőle, vagyis amíg minden egyes atomjából leszakad egy-egy hélium* atom. Gyakorlati szempontból a rádium ener* giája nem értékesíthető mégsem, mert egy* részt nagyon kevés rádium áll a rendelke* zésünkre, másrészt rengeteg idő ahoz, hogy a benne rejlő energia szükséges felszabaduljon. Rájöttünk ugyan, hogy az anyag atomjai szinte kimeríthetetlen forrásai az energiának, de nem hasznosíthatjuk addig, amíg nem találjuk meg annak a módját, hogy siettessük az atombomlást. A szénben rejlő hőenergiát is csak akkor használhat*juk fel, ha meggyújtjuk a szenet s ha az atomenergiát is értékesíteni akarjuk, akkor meg kell találnunk azt a módot, amivel „meggyújthatjuk", helyesebben felrobbant* hatjuk az atomokat. A modern fizikának ez volt a legfőbb törekvése, habár egyelőre ki*látástalannak is látszott minden kísérlet, mert hiszen a természetben csak a radio* aktív anyagok végtelenül lassú önkéntes fel* bomlásával találkozhattunk, amibe sem* milyen úton sem tudtak a fizikusok beavat* kozni. Rutherford úgy látszik mégis elérte az első eredményt, ami azért hat annyira meg*lepetésszerűen, mert a háború teljesen el* vonta figyelmünket a csöndben dolgozó tudósok munkájától s hat esztendő óta csak a háborús technika eredményei foglalkoztatták a nyilvánosságot. A kiváló angol tudós sikeréről még nem kaptunk részleteket. Úgy látszik, hogy egészen váratlan helyen tudta áttörni a természet erejét s nem a radio* aktív anyagok önkéntes bomlását sikerült mesterséges úton megszorítani, hanem a közönséges nitrogén atomjainak belső egyen*súlyát bolygatta meg úgy, hogy egyszerre megindult bennük az atombomlás. S ennek a mesterségesen előidézett atombomlásnak tökéletesnek kell lennie, mert végeredményül héliumot kapott Rutherford, vagyis azt az anyagot, melynek atomjai eddigi tapasztalat A VATIKÁN PINCZÉI. Regény. (Folytatás.) Irta André Gide. — Francziából: König György. Amint így előre hajolva nézett, vércsepp folyott végig az arczán. — Fene bánja a táskámat! A koczka meg mondta : nem kell leszállnom. Becsukta az ajtót és leült. — Nincs semmi okmány a táskában, a fehérneműben sincs monogram, nem koczkáztatok semmit . . . Mindegy , minél hamarább hajóra kell szállnom; talán nem lesz olyan mulatságos, mint ha itt marad* nék, de mindenesetre sokkal okosabb. A vonat ezalatt elindult. — Nem annyira a táskámat sajnálom . . . mint inkább a kalapomat, amelyet szívesen visszahoztam volna. Ne gondoljunk rá többet. Megtöltötte kis pipáját, rágyújtott és kutatnii kezdett az idegen kabát zsebeiben. Ki* emelte belőle Arica leveleit, a Cook ügy*nökség körutazási jegyét és egy borítékot, melyet kinyitott. — Három, négy, öt, hat ezres! Nem ér*dekli a becsületes embert. Visszatette az ezreseket a borítékba s a borítékot a kabát zsebébe. Mikor azonban egy perczczel később pontosabban szemügyre vette a körutazási je* gyet, csaknem elszédült. Gróf Buraglioul Gyula neve volt odaírva az első oldalon. — Megbolondultam talán? Micsoda kapcsolatban van Gyula . . . vagy lopott jegy ? . . . Lehetetlen! Kétségkívül kölcsönadott jegy... Szent Isten, még talán valami kavarodást csináltam. Az ember nem is hinné, hogy ezek az öreg emberek mennyire szét vannak ágazva . . . Majd, remegve a kérdések előtt, felbontá Arnica levelét. Ez a találkozás szerfölött meglepte, nehezen tudta a levélre összpontosítani figyelmét, sehogysem volt képes meg* állapítani, micsoda kapcsolat lehet Gyula és e között az öreg közt, annyit azonban meg* értett, hogy Gyula Rómában van. Elhatáro zása azonnal megszületett; sürgős vágyat érzett viszontlátni bátyját és féktelen kiván* csiságot arra, hogy megfigyelje ezen szen* zácziós ügy hatását erre a nyugodt és logikus emberre. — így lesz! Ma este Nápolyban hálok, kiváltom a podgyászomat és holnap vissza* térek Rómába a legelső vonattal. Ez talán nem a legokosabb, de mindenesetre szórako* zást igér. ben Nápolyban Lafcadio a pályaudvar közelén levő egyik szállodában szállott meg. Gondja volt rá, hogy feladott podgyászát magával vigye, mert hiszen a podgyász nél*küli utasok gyanúsak és ügyelt arra is, hogy ne vonja magára a figyelmet. Megvásárolta a legszükségesebb toilette czikkeket és egy kalapot a gyűlöletes matrózkalap helyett, amit Fleurissoire hagyott ott neki és amely különben is szűk volt. Revolvert is akart volna vásárolni, de ezt a tervét kénytelen volt másnapra halasztani, mert már zárták az üzleteket. Az a vonat, melyen másnap reggel utazni akart, korán indult; ebédre Rómában lesz ... Az volt a szándéka, hogy Gyulát csak akkor keresi föl, amikor az újságok már kipattantották a „bűnt". Bűn! Ez a szó különösnek tetszett előtte és magára vonatkoztatva legalább a bűnös szót egyáltalán nem vélte találónak. Jobban szerette a kalandor szót, mely ép oly hajlékony, mint Kasztor=kalapja, melynek karimáját tetszés szerint fel és le hajlíthatja az ember. A reggeli lapok még nem írtak a kaland= MILLERAND, A FRANCZIA KÖZTÁRSASÁG ÚJ ELNÖKE. WRANGEL TÁBORNOK, A DÉLOROSZORSZÁGI BOLSEVIKI ELLENES CSAPATOK PARANCSNOKA D'ANNUNZIO KATONÁI KÖZT FIUMÉBAN. (D'Annuzio X.tel van jelölve.)