Vasárnapi Ujság – 1920
1920-10-10 / 19. szám - Nagy Zsigmond: A rómaiakhoz (Horatius) 224. oldal / Költemények - Új energia-forrás 224. oldal / Természettudomány; ipar és rokontárgyuak
i 7. szám. 1920. 67. évfolyam. VASÁRNAPI ÚJSÁG. 203 kísértésbe, a mely némi ügyességet vagy ravaszságot kiván. Lafcadio: És kétségtelenül némi veszélynek is kiteszi. Gyula : Mondottam, hogy vakmerő. Egyébként megvet minden csalást. Nem eltulajdonítani akar, hanem abban leli kedvét, hogy egyes tárgyakat észrevétlenül máshova helyez. Valóságos bűvészi ügyességet fejt ki e téren. Lafcadio: A büntetlenség is bátorságot önt beléje . . . Gyula: De egyszersmind csalódást is okoz. Abban, hogy lét látja, hogy nem fogják meg, annak a je= túlságosan könnyű feladatokra vállalkozott. Lafcadio: Ekkor valami koczkázatosabbat kísérel meg . . . Gyula : Szerintem így gondolkozik . . . Lafcadio: Biztos abban, hogy egyáltalán gondolkodik? Gyula: . . . e bűn szerzője az által az érzése által fogja elárulni magát, mely a bűn elkövetésére is sarkallta. Lafcadio: Mondottuk már, hogy nagyon ügyes. Gyula: Igen, és annál ügyesebb, mert teljes hidegvérrel cselekszik. Képzelje csak el: egy bűn, melyet sem a szenvedély, sem a szűkölködés nem indokol. Az ő indoka a bűn elkövetésére épen az, hogy ok nélkül kö= •vesse el. Lafcadio: Ezt On magyarázza bele, ő egyszerűen csak elköveti. Gyula: Egy bűn elkövetésével olyan valakit gyanúsítani, ki azt minden ok nélkül követte el, semmi alap sincsen. Lafcadio: On túlságosan elmés. Abban a helyzetben, melybe állítja, ez az a lény, melyet szabad embernek lehetne nevezni. Gyula: Ki azonban ki van szolgáltatva az az első alkalomnak. Lafcadio: Alig várom már, hogy munkámban lássam. Mit fog várjon vele elkövettetni ? Gyula : Mostanáig haboztam, ma este azonban ez az újság a napihírek közt tökéletesen megfelelő példát nyújtott. Valósággal a Gondviselés ujjmutatása! Egyébként az eset rémes : képzelje csak, meggyilkolták a sógor romát! Lafcadio: Hogyan? Az a kis öreg a vasúti kocsiban, az az On . . . Gyula : Az Fleurissoire Amadé volt, kinek kölcsön adtam körutazási jegyemet. Magam kisértem ki a vonathoz. Egy órával előbb hatezer frankot vett fel a bankomban s minthogy ezt az összeget magával kellett vinnie az útra, nem vált el tőlem szívesen, mindenféle sötét gondolatai és előérzetei voltak. Már most a vonatban . . . De ön bizonyára olvasta az újságot. Lafcadio: Csak a napihír czimét. Gyula: Hadd olvassam fel Önnek. (Ki bontá a Corriere-t s ezt olvasá:) A rendőrség, mely szorgos kutatásokat eszközölt Róma és Nápoly között a vasúti töltés mentén, ma délután a Volturno holt medrében, öt kilométernyire Capuától, felfedezte azon férfi holttestét, kinek kabátját tegnap este Nápolyban az egyik vasúti kocsiban megtalálták. Ez egy szerény öltözködésű, körülbelül ötvenéves férfi. (Többnek látszott koránnál.) Nem találtak nála semmi okmányt, melynek segítségével személyazonosságát meg lehetett volna állapítani. (Ez szerencsére kis időt ad nekem arra, hogy lélekzetet vegyek.) Nyilván nagy erővel hajíthatták ki a vasúti kocsiból, mert átrepült a híd karfáján, melyet, minthogy e helyen javítás alatt van, itten deszkák helyettesítenek. (Micsoda stílus!) A híd körülbelül tizenöt méter magasságban visz a folyó fölött; a halál a zuhanás után azonnal bekövetkezhetett, mert a holttest semmiféle sérülés jelét nem mutatja. Ingujjban van; jobb karján egy mandetta, párja annak, melyet a vasúti kocsiban megtaláltak, a gomb hiányzik róla . . . (Mi baja van? — Gyula abban hagyta egy pillanatra az olvasást, mert Laf=cadio nem tudta hirtelen megrázkódását elrejteni, amikor az a gondolat villant át az agyán, hogy ezt a gombot valaki a gyilkosság után vitte el. — Gyula folytatá : Bal= kezével görcsösen szorított egy puha nemezű kalapot . . . — Puha nemezkalapot! A gazemberek! — mormogá Lafcadio. Gyula orra kiemelkedett az újság mögül : — Mi van ebben csodálatos? — Semmi, semmi! csak folytassa. — Egy puha nemezkalapot, mely az áldozat fejéhez képest túlságosan nagy és inkább a támadó kalapja lehetett. A gyáros neve gondosan ki van vágva a bélésből, ahol egy babérlevél nagyságú és alakú darabka hiányzik ... Lafcadio felkelt a székről és Gyula mögé hajolva olvasott vele együtt az újságban, talán azért is, hogy halványságát elleplezze. Most már nem kételkedhetett többé : valaki" javításokat eszközölt a gyilkosságon, kivágta a bélést a kalapból; nyilván az az idegen, aki magával vitte táskáját. Gyula ezalatt folytatá : — ... ami ezen gyilkosság előre megfontolt volta mellett bizonyít. gyilkosság előre megfontolt (Miért éppen ezen volta mellett? Az én hősöm talán csak általánosságban tett óvóintézkedéseket . . .) A rendőrségi szemle után a holttestet azonnal Nápolyba szállították, hogy az áldozat személyazonosságát megállapítsák. (Igen, tudom, hogy ott meg van a módjuk rá, hogy a holttesteket sokáig konzerválják . . .) — Biztos benne, hogy a meggyilkolt az ön sógora ? Lafcadio hangja reszketett kissé. — Persze, hogy biztos vagyok. Ide vártam ma ebédre. — Értesítette már a rendőrséget? — Még nem. Előbb kissé rendbe kell szednem a gondolataimat. Minthogy úgyis gyászban vagyok, e tekintetben (ami a ruhát illeti) nincs teendőm, de képzelheti, hogy mihelyest az áldozat neve kitudódik, értesítenem kell a rokonságot, sürgönyöket, leveleket kell írnom, partékat kell szétküldenem, intézkednem kell a temetésre vonatkozólag, Nápolyba kell utaznom a holttestért ... Kedves Lafcadio! ez a kongresszus nekem itt sok dolgot ad, elvállalná-e. A KONGRESSZUS ÜLÉSE A RÜDE SAOLBAN. A KONGRESSZUS KIRÁNDULÁSA LEYDENBEN. A HÁGÁBAN AUGUSZTUS 8-15-ÉN TARTOTT ESPERANTO-VILÁGKONGRESSZUSRÓL. A kongresszuson 23 állam volt képviselve. A magyar esperantistákat Laqner Sándor főtitkár és Szabó Jenő képviselték.