Vasárnapi Ujság – 1920
1920-10-24 / 20. szám - Elment az asszony. Elbeszélés. Írta Zellőy Szilárd 234. oldal / Regények; elbeszélések
i 7. szám, 1920. 67. évfolyam. VASÁRNAPI ÚJSÁG. 203 pasztalt asszony, hogy ne engedj annak a csirkefogónak, ha Isten van az égben, mert a melyik házban az asszony egyszer alul maradt, a melyik házban azt látják azok a kötözni való betyárok, hogy a férjnek lehet igaza is : az olyan ház alá csak puskaport, aztán meggyújtani! ... Tuczat János arra ért haza, hogy felesége csomagol. A megmozdult rossz sejtelem megkergette a szive ballagását s elhatározás ide, fogadalom oda, úgy az újság mellől, mellesleg, unottan, szürkén odaszólt: — Hova készül ? — Haza. A mamához. Jánoson végig szántott a rémület. Mindenre számított, csak erre nem. A szavak jelentősége átsuhant gondolatain, látta, amint az üres szobákban egyedül ődöng, amint a szekrényben káromkodva keres fehérneműt, látott lukas harisnyát, mosásba számolt gallérokat, a falon pókhálót, ruháján foltot, látta és érezte a cseléd kozmás abszurdumait, és lelke legmélyéig kétségbeesett. Már már nyúlt, hogy engesztelő kezével végigsimogassa Fáni buksiját, felcsókolja a könnyeket és bűnös uborkáiét, amikor . . . amikor eszébe jutott az intelem. Gyula bácsi tapasztalt ember, levegőbe nem beszél, egyébként is ... ejh! Ki ? 0 ? Engedni ? . . . No azt várja ... — Ha nincs ellenére, a vasútra kisérem, — szólt nyájasan, a hivatali hangján. Fáni meghökkent, kis szája egy pillanatra ferdére állott és már-már eltörött a mécses, amikor Terka néni visszacsengő bölcs tanácsaira feleszmélt benne a rideg politika. Ősszel szorította a fogát, megindultak a pályaudvar felé. És elbúcsúztak annak rendje és módja szerint, olyan szívélyesen, mint talán soha. Mikor a vonat kirobogott az üvegív alól és Fáni egy rezignált pa után a fülkébe húzódott, János, aki ez utolsó pillanatig titkos reményeket táplált, szepegve konstatálta, hogy az eset már nem is egészen komédia. Újból átviharzott benne az üres ház réme, a kényelemhiány, a szekrények, a spájz, a mosás és beszerzések ezer rébusza, mellére csuklott a feje, mint a nebulónak, ha nem tudja a leczkét és ügyefogyottan, árván tántorgott a kijárat felé. Életében most érezte először a mély valóságot, hogy a házasság csak addig tréfa, amíg valaki bele nem kóstolt, hogy az asszony olyan mint a jó egészség, amit akkor becsülünk meg, ha már elveszett. így haladt fáradtan, megtörve, szürkén, fájdalmas reminiszciencziák és borús kilátások vállaira szakadt nagy terhe alatt, ker=gette őt a gond, mint tépett kórót a szél. Majd mikor a belváros kigyúlt estéjében előtánczoltak a karcsú derekak és csintalan bokák, mikor fülébe súgott a pajkos selyem és érzékeit megcsiklandozták az ígéretes illatok, felébredt benne a dacz, a nekibúsult emberek léha virtusa, megjátszotta magát, mint hosszú állás után a gyepre került jószág és egy-egy beszédes szempár előtt már alig palástolhatta illetlen szándékait. Az asszonyi szemek kereszttüzében lépésről lépésre legényebb lett a gáton, a bánat vágyakba sarjadt, a gondtervezgetésbe és az éjszakai örömökbe kábult nagyváros meg= tárt szezámja előtt hullani érezte a tisztesség kezére sajtolt bilincseit. Szabad volt, független volt, vágyairól számadásra senkinek sem tartozó... és ment, fordult vagy tízszer, itt megállott, ott összenézett, már- már határozott . . . aztán éjfél is elmúlott már, mikor arra ébredt, hogy hálószobájában ül a Fáni ágya szélén, köröskörül töprengés kínjában elrágott czigarettavégek, a a lámpa körül udvar az áporodott füstben és ő Fáni üres párnáját csí!... csí!... símogatja. Kerek egy hétig ment ez így. Az elhatározásnál megtorpant bűnös fellángolást hír telén követte csüggedés és az emelt fő virátusát is sóhajba törte Mari szakácstudománya. Egyszer kis párnaczikát vitt magával zsebkendő helyett, máskor porrongyba törült között, lukadtak a harisnyák, szakadt a gomb és János fogyott, sápadt, hallgatott, mint a keserű holdvilág. Éppen özvegységének egyhetes jubileum SALTO A VÁLLRÓL. BOX-ISKOLA. GYAKORLATOK A BORDÁS ÁLLVÁNYON. MAGYAR KIRÁLYI VIVÓ ÉS TESTEDZŐ TANFOLYAM.