Vasárnapi Ujság – 1920
1920-11-14 / 21. szám - Gróf Csáky Imre külügyminiszter és Meskó Zoltán belügyi államtitkár a pártkörben 21. szám / Arczképek, Hazaiak - A Falu-szövetség zászlóbontása Csongrádon 21. szám / Időszerű illusztrácziók - A királyi magyar automobil-klub svábhegyi automobil-versenyéről (2 kép) 21. szám / Időszerű illusztrácziók - A XIII. katholikus nagygyűlés Budapesten (2 kép) 21. szám / Időszerű illusztrácziók - Horthy Miklós kormányzó kiséretével a Vérmezőre lovagol 21. szám / Időszerű illusztrácziók - Schock asszony; a zürichi vöröskereszt elnöknőjének elutazása Budapestről 21. szám / Időszerű illusztrácziók - Az Erzsébet-királyné emlékmű új pályázata (8 kép) 21. szám / Műtárgyak - Új-síremlék a Kerepesi-úti temetőben: Thallóczy Lajos; Kőnig Gyula; Zichyné Singhoffer Vilma és a Királyfi-család síremléke 21. szám / Táj- és útiképek, Hazaiak
80 VASÁRNAPI UJSÁG. 11. szám. 1920. 67. évfolyam. asszony rögtön megértette, miért oly komoly a kis beteg anyja, miért olyan merengő a nővérke, aki különben vidáman él-eljátszik a gyermekekkel. Az erdészné többször látta. A fürdőben közeledett is már hozzájuk, de zárkózottak, nem könnyen barátkozók. Az asszony tovább is a gyermekkel foglalkozott, a férfi pedig Kosnak magyarázta a helyi viszonyokat. Kos örült annak az eshetőségnek, hogy ha az erdészek néha hozzájuk csatlakoznak, nem lesznek annyira egyedül Csilláékkal. Bár Kató állandóan nyugodt modorú maradt, igyekezett, hogy olyan legyen, mintha semmi sem történt volna, semmi egyéb, minthogy most találkozott barátnője férjével. Kós nem feledte el azt, ami volt, nem feledhette el. Megrendítette az a változás, amit Katan annál inkább észre vett, minél többször látta és meghatotta az a nyugalom, mely annál több energiába került, mennél természetesebbnek látszott. Észrevette ezt Kató szemének egy-egy múló tekintetén, megismerte a tekintet merevségén, mikor Kató beszéd közben nyíltan szemébe nézett és vigyázott, hogy tekintete semmit se mondjon. Zsuzsa vidám, anyáskodó elfogulatlansága eleinte bántotta Kóst, aztán megértette, Zsuzsa makacsul elhitette önmagával, hogy Kató felejtett, megszokja a helyzetet és az ő anyáskodó segítségével fölélénkül, sőt csökken érzékenységének a mélysége. Vacsora után csakugyan lejöttek az erdésszék a strandra, megismerkedtek Béla nejével és anyjával s Katóékkal. — Erdész. De hát hol van ezen a kopár földön erdő? Csodálkozott Kató. A völgy elég szép fás, még füves is, de erdőnek nyoma sincs. — Ohó, jól elrejtette azt a kincstár, tréf fáit az erdész, nem adunk mindent a fürdővendégek elébe, kiforgatnának mindenünkből. Messze van a mi erdőnk, de aztán szép ám. Ősfenyves. Csupa óriás karácsonyfa. Az volna a Jézuska, aki azt elbírná. — Nekem szinte félelmes, ahányszor fölé megyek, pedig már hányszor voltam, — tette hozzá az erdésznő. — Oh, de szeretném látni azt a gyönyörű rengeteget! — mondta Kató oly erős, mély vágyakozással, hogy az erdész előrehajolt, hogy láthassa Katót, akit a többiek eltakartak előle. — Ez nem éppen elérhetetlen, ha olyan nagyon vágyik. — Nem való az az út neked, ha olyan messze van, mondta Csilláné. — Nagyon vágyom. Voltam már fenyvesben, bár nem is olyan hatalmasban s mégis fönséges hatással volt rám. És szeretem a tengert. De ha innen pár órára olyan csordás erdőbe mehetnék s onnan megint ide vissza, milyen különös, megragadó, feledhetetlen volna. Azt hiszem, használna nekem. — Kirándulhatnánk oda, ugye ? — kérdezte Zsuzsa. Lehetne — felelt az erdészné s férjére pillantott. — Ami az utat illeti, — szólt a férje, — igaz, hogy hosszú, de a kocsi csak lassan mehet, mert folytonosan hegyet másznak a lovak. Azutasnak hát nem nagyon fárasztó. És Kató kisasszonyra való tekintettel meg is pihenhetnek az erdő szélén az első erdőőr házikójában, ahol reggelit is kapnak. Én fölmegyek a hónap első napjaiban, a feleségem velem jöhet és mindent elintézünk. A lovak pihennek egy napig, azután, hogy minket fölvittek. (Kettőnél több nem kapható ezen a takarmányszegény vidéken.) Az után felhozzák önöket, hármukat. — Még valamit mondok. — szólt az %rédészné. — Kató kisasszony . . . Jaj, nem kisasszony . . . — Hát Katóka feljöhetne velünk, szerény kis kunyhó az odafönt, de azért megférnénk benne, s akkor kipihenné a fáradságát . . . Nem szeretném őt több napra elengedni, bármilyen kedves a meghívásuk, már csak a fürdők és napkúrák miatt sem. Nem szabad ennyit elmulasztania, mondta Csilláné. — Hiszen lefelé éppen nem fárasztó az út, a megszokott levegőre tér vissza, nagyot vacsorázik, nagyot alszik s másnap frissebb, mint valaha. De igazán annyira kívánkozik az én birodalmamba ? — kérdezte az erdész. Nagyon, — mondta Kató s meleg volt a hangja. Gondolatban még hozzátette : Jó volna egyedül barangolni ott. Gyönyörű volna. Megállapították a kirándulás részleteit, Csilláné pedig megígértette Katóval, hogy ha aznap nem érzi különösen jól magát, akkor lemond az egész tervről. Ugyanezt Kósné is megígértette. (Folytatása következik.) GRÓF BÁNFFY MIKLÓS ÉS GYÖRGYI GÉZA PÁLYATERVE. SZENTGYÖRGYI ISTVÁN ÉS LAJTA BÉLA PÁLYATERVE. ZALA GYÖRGY ÉS HIKISCH REZSŐ PÁLYATERVE. AZ ERZSÉBET KIRÁLYNÉ EMLÉKMŰ ÚJ PÁLYÁZATA. — Az emlékművek építészeti elrendezése. Hiszek egy Istenben. Hiszek egy hazában, Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában. Amen.