Vasárnapi Ujság – 1920
1920-11-14 / 21. szám - Egy rózsaszál. Elbeszélés. Írta Csürös Zoltán 246. oldal / Regények; elbeszélések
VASÁRNAPI ÚJSÁG. = SzÄm,920, 67 évfolyam. EGY RÓZSASZÁL. Elbeszélés. — írta Csűrös Zolton. Huszonnégy éves múltam, tehát már átléptem a nagykorúság küszöbét. Kis erdélyi városkában tanyázott a svadronunk és a napjaink oly szürke egyhangúsággal vonultak, mint egy kedvetlen verébsereg. Gyakorilatozások a hajnalodó határban, esős időben a kaszárnyában lonzsolás, délután a tiszti kaszinóban unalmas ferblizés, este czigány a kávéházban savanyú vinkó mellett. A pol*gárság leginkább örmény lókupeczekből ál*lott, egy*két csinos fruska, asszonynép ugyan akadt, de ezek az én szememben jobbára paraszti virágszálak voltak. Azelőtt Brassóban, Aradon és Debreczenben hadnagyos*kodtam. Nem voltam hajlandó egy magyarba oltott andalúziai tánczosnőnél alább adni. Nem maradt más a számomra, ha nem akartam elpenészesedni, mint a tivornyaszó. Fogyasztottam a bort, konyakot, czigányt, poharat, tükörüvegeket és merő időtöltésből belekötöttem boldog,boldogtalanba. Veszett rossz hírem kerekedett. Bizonyos vagyok, ha testőr lettem volna az udvarnál, nyárspolgáribb életet nem élt volna senki nálam. De bosszantott a kisvárosi levegő, mert előkelőnek és nagystílűnek tartottam Lehet, csak fiatal, tehát szilaj és magamat. szamár voltam. Egy szép nyári napon izgalom futott át a tiszteken. Az ebédnél újságolták, hogy valami bácskai hivatalnok érkezett nyaralóba az itteni rokonaihoz és magával hozta a feleségét. Az asszony gyönyörű. Délután katonabanda játszott a Főtéren és ekkor magam is megláttam a házaspárt. A férfi köpczös, olajbarna arczú, széles vállú emberke volt, az asszony magas, karcsú, kék szemű és fekete hajú. Az orczája különös rózsaszínbe olvadt, a porczellánfestményeken ilyenek a franczia kisasszonyok. Az ajkát mintha fitymálva felhúzta volna, amint a kihívó férfipillantások megperzselték a nya*kát, de a kék szeme, mint egy hamis bolondító csillag, tündökölt. És a járása, nyúlt fülű ficzkók, ha láttátok volna az asszonyokat, amint az ura mellett himbálva haladt. Mintha le akart volna törni a karcsú bokája, hogy aztán annál könnyedébben lépjen egyet. Nem járás volt az, hanem költészet, szépség, muzsika, lebegés, mit tudom én. Estig mindenki belehabarodott. Eltelt egy hét. A tisztek nagyjában már mind megismerkedtek vele. Körülvették, mint a méhkaptárt a darazsak és émelygő udvar* lást fejtettek ki. Gondolom, az asszonyka vidám fölénnyel játszott velük, mert a pohár mellett a fiúk őszinteségi rohamukban olyan reménytelen képpel tárgyaltak róla, mint a koldusgyerekek a czukrász dobos* tortájáról. Távol maradtam. Mindenki legfeljebb fiúnak tartott nyíltan, a helybeli a kasszírnőtől a trafikosleányig s osztván a véleményüket, nem akartam, hogy egy sorba kerüljek a többiekkel. Vártam a sors út*mutatásait. A legközelebbi vasárnap a helybeli fiatal* ság valami Sári=bált rendezett. Természetesen mi is hivatalosak voltunk mindannyian, hogy, mint a rendező urak hangsúlyozták, emeljük a mulatság fényét és a katonaság és polgárság közti jó viszonyt ezúttal is még bensőbbé és barátságosabbá tegyük. Nyolcz- kor kezdődött a táncz, de már kilenczve járt, hogy a piaczon át a Korona*szállóhoz értem harmadmagammal. Kellemes, langyos este volt. A hold sütött, a csillagok ragyogtak és hirtelen kedvünk kerekedett, hogy a vendéglő terraszán egy palaczk érmellékit ki* ürítsünk. Letelepedtünk, kocczintottunk. Az ablakon át, az ajtón keresztül keringő szű* rődött hozzánk. Egyik pajtásom elmélázva nézett maga elé. — Bolondság, bohóság, semmi a nagy vi*lág minden emberével és állatával együtt. Egy valóság van és az a bor. Az első palaczkot követte a második. Más sík czimborám megrázta a fejét. — Helytelen az okoskodásod. Egy érték van ebben a nyomorult életben : az asszony. A pinczér a harmadik üveget bontogatta. — Igaz, — sóhajtotta önfeledten, kissé elérzékenyedve az italtól az első. — Tévedtem. Tévedni emberi dolog. Azt az asszonyt nem adnám oda a herczegprimás minden hordójáért. — Hiszen nem is a tiéd! — A tiéd sem. Senkié. Közben a negyedik palaczk is az asztalra került. A holdfényes fákról édes illat hullámzott felénk, a csillagos égre néztem merően, aztán felálltam. — Elég volt, fiúk, az elméskéiből» Gyerünk. Bizonytalan léptekkel siettünk befelé. A sok italtól ködlő volt a fejem és elhatároztam, hogy megkezdem a mai estén a rohamot. Vagy megismerkedem az asszonykával, vagy, ha nem jött volna el, betöröm valakinek a koponyáját. Eljött, ott volt a tánczforgatagban. Amint beléptünk, éppen előttünk futott el egy önkéntessel. Negyedóra leforgásával én tánczoltam vele. Nagy Don Juan hírében állottam és a tánczosnőm magaviseletéből, elejtett szavából kivettem, hogy némi kósza beszédek SCHIOPPA PÁPAI NUNCZIUS, ELŐTTE SZMRECSÁNYI EGRI ÉRSEK ÉS PROHÁSZKA OTTOKÁR SZÉKESFEHÉRVÁRI PÜSPÖK. RUBINEK GYULA FOGADTATÁSA CSONGRÁDON, A FALUSZÖVETSÉG ZÁSZLÓBONTÁSA ALKALMÁVAL. A XIII. KATHOLIKUS RUBINEK KERESKEDELMI MINISZTER ÉS SOKORÓPÁJ*J Oldali Rubinek mellett gubó Sándor csongrádi »spin, » A FALU-SZÖVETSÉG ZÁS: