Vasárnapi Ujság – 1920
1920-11-21 / 22. szám - A Vatikán pinczéi. Regény. Írta André Gide. Fordította König György 260. oldal / Regények; elbeszélések
22. szám, 1920. 67. évfolyam. VASÁRNAPI ÚJSÁG. 261 esernyője alatt ő is végignézte távolról a szomorú szertartást. Türelmesen, alázattal várt, míg a látogatók elhagyták a frissen hantolt sír környékét, megvárta, míg a menet újból elindult, Gyula Anthime-mal kocsiba szállt s a kocsik a hullani kezdő esőben eltávoztak. Csak ekkor közeledett a sírhoz, kivett kendője alól egy nagy őszirózsa-bokrétát és elhelyezte a síron, kissé távolabb a családi koszorúktól. Ezután pedig ott állt hosszú ideig az esőben, nem nézett semmit, nem gondolt semmire, még imádság sem jutott az eszébe, csak sírt. Mikor visszatért a Vicolo dei Vecchierellibe, mindjárt feltűnt neki a bejáratnál két szokatlan alak, azt azonban, hogy a házat őrzik, nem vette észre azonnal. Kívánta már viszontlátni Protost, de nem lévén semmi kétsége a felől, hogy Ő a gyilkos, szívből gyűlölte most . . . Néhány pillanattal később a rendőrök jaji veszékelésére szobájába rohantak, de sajnos, már későn! Protos ugyanis, mikor megtudta, hogy barátnője feljelentette a rendőrségen, szertelen haragra lobbant és megfojtotta Karolát. Ez déltájban történt. Az esti lapok már közölték az esetet és minthogy Protosnál megtalálták a kalapbélés bőrdarabkáját, kettős bűnössége nyilvánvaló volt mindenki előtt. Lafcadio ezalatt, az est beálltáig, óráit valami határozatlan várakozásban vagy fé=leremben töltötte. Nem a rendőrségtől félt, mellyel Protos megfenyegette, hanem Protostól magától és még valami mástól, amit nem tudott meghatározni, de védekezni sem próbált ellene. Megfoghatatlan bágyadtság ült a mellén, nem volt egyéb, mint fáradtság , lemondott a győzelemről. Előző este Gyulát csak egy pillanatra láthatta, mikor ez a nápolyi vonat megérkezésekor átvette a holttestet, ezután hosszasan járt-kelt czél nélkül a városban, hogy eloszlassa elkeseredését, melyet a vonaton folytatott beszélgetés következtében fellépő függés érzete okozott. Protos letartóztatásának híre ennek daczára sem hozta meg Lafcadiónak azt a megkönnyebbülést, melyet várni lehetett volna. Inkább csalódást érzett. Különös egy lény! Mint ahogy a bűn elkövetésekor feltett szándékkal eltaszított magától minden anyagi előnyt, épen úgy most nem mondott le szívesen a játszma egyetlen koczkázatáról sem. Nem akarta elhinni, hogy a játszmának mindjárt vége lehet. Mint régen, sakkozó korában, szívesen odaadta volna most is ellenfelének az egyik tornyot, és úgy érezte, mintha az események hirtelen annyira könnyűvé tették volna neki a győzelmet, hogy most már az egész játszma érdektelenné vált és nyugalma csak akkor térne vissza, ha még nagyobb koczkázatot vállal. Egy közeleső trattoriában ebédelt meg, hogy ne kelljen átöltözködnie. Ezután visszatért a szállodába és a vendéglőhelyiség üveg ajtaján keresztül meglátta Gyulát, ki felesége és leánya társaságában ebédelt. Geno= véva szépsége nagy hatással volt reá : nem látta amaz első látogatása óta. A dohányzó=ban várakozott, míg az étkezés befejeződik, mikor egy szolga lépett hozzá és jelenté, hogy a gróf felment szobájába és ott várja. Lafcadio belépett hozzá. Gróf Baraglioul egyedül volt, ismét utczai ruhában. — No hát! A gyilkos már ül. — fogadta Lafcadiót és kezet nyújtott. Lafcadio nem vette el a kezét. Állva maradt az ajtó mélyedésében. — Miféle gyilkos? Hát miféle gyilkosról lehet itt szó . . . a sógorom gyilkosa. A sógorának gyilkosa én vagyok. Remegés nélkül, megszokott hangján, még csak nem is halkan, minden mozdulat nélkül mondta ezt és oly természetesen, hogy Gyula először nem is értette meg. Lafcadiónak ismételnie kellett szavait. — Azt mondom, hogy nem tartóztatták le az On sógorának gyilkosát, azon oknál fogva, mert az On sógorának gyilkosa én vagyok. Hogyha Lafcadiónak félelmetes külseje lett volna, Gyula e percmben talán megijedt volna tőle. Lafcadio külseje azonban egészen gyermeki volt. Talán még inkább fiatalabbnak látszott, mint első találkozásukkor. Tekintete most is olyan tiszta, hangja most is olyan érczes volt. Becsukta az ajtót, de ott maradt mellette és hozzá támaszkodott. Gyula az asztal mellett egy karosszékbe hanyatlott. — Szegény gyermek, beszéljen halkabban! ... Mi történt magával? Hogyan tehetett ilyesmit? !*. Lafcadio lecsüggesztette a fejét és máris megbánta, hogy ő szólt. SOLTRA JÓZSEF, A MEGGYILKOLT RENDŐR A RAVATALON. SOLTRA JÓZSEF ÉDESATYJA, MENYASSZONYA ÉS HOZZÁTARTOZÓI A TEMETÉSEN. HORTHY MIKLÓS KORMÁNYZÓ RÉSZVÉTÉT FEJEZI KI A MEGGYILKOLT SOLTRA JÓZSEF ÉDESATYJÁNAK ÉS HOZZÁTARTOZÓINAK.