Vasárnapi Ujság – 1920
1920-12-19 / 24. szám - Tünetek és tűnődések 280. oldal / Tárczaczikkek; napi érdekű közlemények
280 ____ K VASÁRNAPI ÚJSÁG. 6. szám, 1920. 67. évfolyam. TÜNETEK ÉS TŰNŐDÉSEK. 0 Azok a küzdelmek, melyek az utóbbi napok alatt a politika napi kérdései közé vonták a királyválasztás szabad jogát, felszinre vétettek egy oly históriai kérdést is, mellyel történetíróink eddig csak kivételesen foglalkoztak. Azt t. i., hogy minő elvek és czélzatok szerint választották őseink a vegyes házakból származó királyok ideje alatt a mindenkori uralkodót. S felhangzott az a merész állítás is, hogy midőn egy-egy dynasztiánk kihalt, nem uj királyt választottak csupán, hanem egy új dynasztiát. Erre az állításra kétségtelenül az adott okot, hogy a mindenkori királynak halálával rendesen a fiát választották meg, ha volt életben ilyen fia. S e felfogás mellett látszik bizonyítani az a tény, hogy midőn az Anjou-házból származó Róbert Károlyt választották meg, kimondották egyszersmind e jognak az ő utódaira való átszállását is (ac posteritatem ejus in regem Hungáriáe suscipimus). Azonban a tények közelebbi vizsgálata meggyőzhet mindenkit a felől, hogy új dynasztiák alapításáról szó sem lehetett. Még magára az Anjou-házra nézve sem. Sőt mikor Róbert Károlyt megválasztották, kimondták egyszersmind, hogy az ő magva szakadtának esetére a legközelebbi rokonai, a nápolyi királyi ház tagjai a magyar trónra semmiféle igényt nem tarthatnak. És mikor Nagy Lajos halála után az ő leányával, Máriával szemben rokonságából az ország déli részei ellenkirályt (II. Károlyt) támasztanak, azt nem a nápolyi ágból választják, mint ahogy azt a dynasztikus elv magával hozná, hanem a távolabbi rokonok közül a durazzói ágból. S ebben is nem az vezeti őseinket, hogy az illető Nagy Lajosnak a rokona, hanem az, hogy országa Durazzo a török torkában fekszik, neki tehát nemcsak kötelessége, de érdeke is lesz Magyarországot mindenkép megvédelmezni azzal a veszedelemmel szemben, amely ekkor kelet felől már erősen fenyegetett. Nem a dynasztikus elv érvényesüléséről van tehát itten szó, hanem az országnak jól felfogott érdekéről. Ugyanaz vezeti az ország rendeit Zsigmond megválasztásakor is. Ő tudvalevőleg már 1385. vette el Máriát, Nagy Lajos leányát, a már 1382-ben megkoronázott magyar királyt, de maga csak az «ország gyámja» czimet viseli eleinte, és uralkodói jogokkal nem bir, ilyeket nem gyakorol. A rendek csak két évvel a házasságköstés után, 1387-ben választják meg s koronázzák királylyá. Még pedig azért, mert övé volt a csehkorona, s valószínű volt — ami be is következett, — hogy őt fogják német császárrá választani, így tőle remélhették az ország rendei a legnagyobb segítséget a török ellen. De a dynasztikus kérdés oly kevéssé játszott itt közben, hogy leányát már nem választották királlyá, mint hogy Máriával, Nagy Lajos leányával tették, ha a nem trónra emelték annak férjét, Albertet, akire szintén a német császári és a cseh királyi korona nézett. Albert rövid uralma után aztán határozott bizonyságot tettek őseink arról, hogy minő kevéssé érdekli őket a dynasztikus elv. A királynak halálakor nem volt ugyan fiúgyermeke, de neje áldott állapotban volt, s nemsokára egy fiúnak adott életet, akit háromhónapos korában anyja Székes Fehérváron Szent István koronájával Szécsy esztergomi érsek által meg is koronáztatott (1440 május 15). Az országgyűlés azonban semmibe vette ezt a beleegyezések nélkül végbement aktust, június 29-ikén Budán összegyűlvén a rendek, érvénytelennek nyilatkoztatták ki a koronázást, trónra emelték az időközben Magyarországba jött (I.) Ulászlót, a lengyel király fiát. Nyilvánvalólag ismét azzal a számítással, hogy segedelmet kaphatnak tőle a mindinkább fenyegető török veszedelemmel szemben. Igaz ugyan, hogy Ulászló halála után mégis csak Albert fiát (V.) Lászlót választották meg, egy kiskorú gyermeket, ami a dynasztikus elv érvényesülése mellett látszik bizonyítani. Azonban voltak nyomós tárgyi okok is, amelyek e választást megmagyarázzák. S szent Korona László nagybátyja, Frigyes osztrák herczeg kezében volt, aki azt csak az esetre volt unokaöccse fejére teszik. Sőt hajlandó kiadni, ha azonfelül hadi beütésekkel háborgatta az ország nyugati határait, békét kellett tehát vele kötni, ha szabad kezet akartak kapni a török ellen. Mindezeken kívül pedig a kiskorú László cseh király is volt, s a cseh segítségre is számíthattak ezekben a veszedelemmel teljes időkben. Még Hunyadi Mátyás választásánál is ki lehet mutatni, hogy az ország rendeit nem pusztán az apja érdemeire való tekintet vezette, s nem is csupán az, hogy a külföldi uralkodóházakkal tett eredménytelen tapasztalatok után most egy hazai dynasztiát akartak örökössé tenni a trónon. Mátyást az is ajánlotta, hogy el volt jegyezve Podjebrád leányával, akit a csehek László halála után királyul választottak. De még hatalmasabb támogatója volt Mátyásnak a pápa, a Hunyadiaknak eddig is odaadó barátja, aki a török háborúkra a legjelentékenyebb pénzbeli segítséget adta, s aki odáig ment később, hogy egyházi átokkal fenyegette azokat, akik Mátyást háborgatni mernék birtokaiban. II. Ulászlóról azt mondja több történész, hogy őt csak azért választották meg az oligarcha főurak, mert megunták Mátyás szigorú, sőt sokszor hatalmaskodó uralmát, s oly fejedelmet akartak, aki alatt tetszésük szerint féktelenkedhetnek. De ez olyan állítás, amit alig lehet valamivel is bizonyítani. Ulászló csakugyan ilyen «dobzse, dobzse» király lett később, de azt még nem tudták róla akkor, amikor megválasztották. Személye szerint alig is ismerték még az országban. De tudták róla, hogy ő a cseh király. Márpedig Mátyás királyunk Csehországból kiszakított, Magyarországhoz csatolt három tartományt (Morsvát, Siléziát és Lausitzot). Előre volt látható, hogy hazánk és Csehország között háborúra fog kerülni a dolog, ha nem Ulászlót választják őseink királyukul. Ellenjelöltjeit pedig megválasztan annyira az ország érdeke ellen való lett volna hogy helyesen jegyzi meg nagynevű histórikusan Salamon Ferencz, miszerint «csak egy jó választás látszott lehetségesnek»: az övé. Nem dynasztiák előtt való hajlongás vezette őseinket, amikor szabadon gyakorolták királyválasztó jogukat, hanem minden esetben az ország jól felfogott érdeke. Leginkább az, hogy az uj király miként és miben öregbíti az ország erejét és hatalmát. Csonka Magyarország — nem ország, Egész Magyarország— mennyország. OROSZ ELLENFORRADALMI KATONÁK BUDAPESTEN. Denkin és Judenich hadseregében szolgáltak utóbb a Glasenaff tábornok által szervezett orosz ellenforradalmi hadseregben Lengyelországban FRIEDERIKES BARONO UTCZAI OLTOZETEEN. Glasenaff tábornok. — Von der Borch gróf főhadnagy. — Friederikss bárónő szül. Von der Borch grófnő hadnagy.