Vasárnapi Ujság – 1920
1920-12-19 / 24. szám - Az arczképek. Elbeszélés. Írta Vándor Pál 282. oldal / Regények; elbeszélések
haladják meg. Itt már nem választjuk szét a fiatalabbakat az idősebbektől, hanem együttesen soroljuk fel a katalógus sorrendjében Gémesi Gindert Péter, Zsákodi-Csiszér János, Martinelli Jenő, Beszédes László, Pongrácz D. Sieefried, Szamosi,Soós Vilmos, Horváth Géza, Istók János, Schönbauer Henrik, Schiedemann László, Farkas Béla nevét. AZ ARCZKEPEK. Elbeszélés. — írta Vándor Pál. Egy kis herczegségben volt valaha egy virágzó város. A város bástyafalakkal volt övezve, de a bástyákon terebélyes nagy fák zöldeltek. Ez pedig biztos jele a hosszú békének, mert ostromolt városok falán ki kell a fákat vágni. A kapui közül kettőt le kellett rombolni, mert a folytonosan érkező árúkkal megrakott nagy társzekereknek nem voltak elég tágasak. A hosszú béke alatt a gazdag város túltt a faágakon. Sűrűn állottak már a házak a falak alatt is, és a völgyben amerre a folyó ezüst szalaga csillógott, az erdőből is kivöröslöttek az új házi tetők, ünnepnapokon a bástyán sétáltak a selyembe, bársonyba öltözött nyugodt és vidám polgárok, kényes pohárnak nevező fizikákal, leányaikkal. Aki ezt is látta, bizonyosan tudhatta, hogy béke és jómód lakozik a városban. Élt ebben a városban egy nagyhírű festőművész. V?l?ha arannyal mérték a képeit, de már évek óta nem dolgozott, senki sem látta új képét réges régen. A festőművész egyedül élt magányos házában és nem tartott barátságot senkivel. Alig látták. Zi=mankós, szeles időben, amikor mindenki más meghúzódott otthonában, olyankor nagy sétákra indult a bástyán. Kalapját levette, a szél borzolta haját és lobogtatta be köpenyét. A városban sok mindenfélét regéltek, pletykáltak róla, valójában egy lélek sem tudott semmi bizonyosat. Olyan helyen és olyan időben, amikor a polgár gazdagodik, jó sora Mert a gazdag polgár hia van a festőnek, magára és családjára, selymére, bársonyára, ragyogó ékszerére. Nos, a képírómester, akiről rünk szól, soha sem festett arczképet, történet Ő róla magáról maradt arczkép. Én láttam egy szép öreg szobában. Nagyon szép ember volt a mester, sápadt, magas homlokú, sűrű szemöldökű, fájdalmas keskeny szájú. l**4 Poll Hugó: Halak kirakodása. Ujváry Ignácz: Őszi napsugár. Mihalkovits Miklós: A falu rossza. Szüle Péter: A levél. A KÉPZŐMŰVÉSZETI TÁRSULAT TÉLI KIÁLLÍTÁSÁBÓL.