Vasárnapi Ujság – 1920
1920-12-19 / 24. szám - Turkesztáni emlékek. Egy hadifogoly jegyzetei. Írta dr. Lupkovics György 284. oldal / Regények; elbeszélések
284 VASÁRNAPI ÚJSÁG. 24. szám, 1020. 67. évfolyam. Egy öreg, díszes ruhába öltözött előkelő férfit ábrázolt. De szeme, szája, arczának minden ráncza féktelen pénz«sóvárgás telhetetlen vágyát sugározta. — A kanczellár! — kiáltott fel a herczeg és felugrott. — Micsoda rémlátások ezek, mester? — Az én átkom, az én rettenetes átkom. Lásd uram, az életben, az utczán, teremben mindenütt én is csak úgy látom az embert, mint bárki más... De jaj nekem, ha ecsettel a kezemben nézem azt a boldogtalant, aki elém ül. Akkor, csak akkor arczára kiül lelkének minden titka. Minden rossz, a mely benne lakozik, a melyről senki sem tud, úgy lehet, ő maga sem. — Hogy egész nagy boldogtalanságomat megértsed uram, nézzed meg még ezt az egyet. Az állványra egy ragyogóan szép fiatal leány arczképe került. De kék szemeiben káröröm, finom orrczimpám a dölyf, húsos ajkán a kéjvágy, sima homlokán az árulás ördögi kifejezése volt csodás művészettel oda varázsolva. Szomorúan, halkan, súgva mondta a mester: — Ezt a leányt szerettem. Sokáig hallgatott a két férfi. — És most uram, pa rancsolj velem! Le fesselek ? A herczeg egy pillanatig gyanakodva nézte a festőt. Annak az arcza tiszta és nemes volt, gyanútlan, mint egy gyermeké. — Nem, nem fogsz lefesteni. Nem jó, hogy népem megismerje, milyen úr uralkodik rajta. A koronám lássák csak, ne a lel=kem. Ne hidd mester, hogy félek az ecsetedtől. De fejedelemnek kell lennem, jóban és rosszban sokszor kell legyőznöm emberi voltomat. Nem festhetsz le engem. De velem kell jönnöd udvaromba. Valahányszor hivatalt kell adnom, te is ott leszel eldönteni, ki a hivatott a feladatra. És így történt. Egy hosszú életen át volt szolgája, társa, barátja a festő a herczegnek. Egy életen át együtt néztek az arczon át a lélekbe és gyűjtöttek sok, szomorú bölcsességet. Még sokszor volt úgy, hogy fájt egy jóreménységet, bízó hitet feladni egy keserű megismerésért, de megtanulták jóra használni a rosszindulatot is és örülni az igénytelenség mögé rejtőzött érdemnek. És a város virágzott. A béke, a jóllét lármája töltötte be az utczákat és a házakat. Csend csak fent volt a várkastélyban, ahol egy őszi este két magas, sötét tallérba öltözött, szép, ősz öreg ember ült a kandalló előtt. — őszre fordul megint az év, búcsúzó őszi elmúlásra. Embert látó szemmel jártuk együtt a világot. Ismerjük talán már egy mást is. Mondjad mester, most már le mer nél-e festeni engem ? — Le mernélek. Hallod ott lent hogy dobog országod szive : a város. Nyugodtan és erőteljesen, mint egy olyan emberé, aki biztonságban érzi magát. És ezt fejedelme erényének köszönheti. — A fejedelem erénye nem mindig a jók és kegyesek erénye. — sóhajtott a herczeg. — Nem, nem uram. Emberi voltodat is szeretnem kellett egy életen át és bizvást vállalom, hogy lefesselek. — ló! jó! Hiszen most már talán mind egy is. Titoklátó szemed Ítéljen már felettem is. A fejedelem kényelmesen elhelyezkedett karosszékében, a mester pergamentet és irónt vett elő és rajzolni kezdett. Mélyen elmerült a munkában. Egyszer aztán megdöbbenve ejtette le trónját. A pergamentről egy semmitmondó, halott fej nézett reá üveges szemeivel. A fejedelem örök álmát aludta a karos székben elpihenve. TURKESZTÁNI EMLÉKEK. Egy hadifogoly jegyzetei. Irta dr. Lupkovics György. (Vége.) Az egykori hatalmas Tamerlán birodalomnak ekkor már csak romjai és emlékei voltak meg és eltűntek azok a nagyszerű kulturalkotások is, amelyekkel Turkesztán földjét termékennyé tették. A csatornákat nem gondozták, az Amu«Darját a chivaiak a Káspin+ótól hatalmas gátakkal elvezették az Ara's+óba és így sivatag lett az Aras« és Káspi-tó közti nagy terület. Igy akarták útját vágni az oroszok elnyomulásának. Ha még tekintetbe vesszük, hogy a XIX. század folyamán Turkesztán egy részét nomádok, az oázisokon épült városokat pedig többnyire elpuhult kereskedők lakták, úgy könnyen megérthető, hogy a kisded, de jól szervezett orosz haderők és kitűnő tisztek vezetése alatt mint: Szkobelev, Kaufmann, Kuropatkin, könnyű szerrel és nagyobb áldozatok nélkül foglalhatták el Turkesztánt. Többszörös puhatolódzás után a múlt év százd-es éveiben indult meg a hódítás egyfelől Orenburg, másfelől a Káspi-tó irányából. Két expedíczió áthatolt a Karakum és Kiszilkum sivatagokon és a 70-es években már befejezést is nyert az okkupáczió. A következő években az oroszok kiterjesztették hatalmukat Kínáig és Afganisztánig és Indiától is csak egy 40 kilométernyi keskeny afganisztáni földsáv választja el Turkesztánt, amelyet egy nemzetközi határmegállapító bizottság jelölt ki. Buhara és Chiva kánjai nem hódoltak meg teljesen, félszuverén államok maradtak, a két kán is megmaradt trónján, hatalmuk azonban a gyakorlatban jóformán semmi. Különösen, mióta a 900-as években befejezték azt a hatalmas vasútvonalat amely a Káspi-tó partjától : "Krasznovodszktól Taskentig és egy elágazással Andizsánig a Pa«mir tövéig és Taskenttól Orenburgig vezet. Amint Turkesztán katonai meghódítása be volt fejezve, az oroszok valóban mesteri kézzel láttak hozzá a meghódított tartománynak Oroszországhoz való minél szorosabb hozzáfűzéséhez. Az első főkormányzó a német eredetű Kaufmann tábornok kitűnően értett a szervezéshez. A különböző törzsfőnököket hol erős kézzel, hol ajándékokkal tartotta sakkban. Idővel kitűnt, hogy a mohamedán benszülöttek nagyon szeretik a pompázást, ezért bőven osztogatták a czi«meket és kitüntetéseket, sőt katonai rangokat is adományoztak. Ekként, kisebb lázadásoktól eltekintve, az oroszok megszilárdították hatalmukat. IV. Turkesztán a dári Oroszország egy főkormányzóságát képezi. Északra a steppei főkormányzóság : Turgáj, Akhmolinszk és Szemipal latinszk kormányzóságai határolják. Kelet felé a kínai Tibet és Dzsungária, délre Afganisztán, nyugatra Perzsia és a Káspi-tó képezik határait. Chivát és Buharát mint hűbéres tartományokat leszámítva, öt oblasztra (kormányzóság) van közigazgatásilag felosztva. Oblaszt Szr.Darinczkij Taskent fővárossal a Szir-Darja mellékét foglalja magában. A Kína felé eső oblaszt, neve : Szemirjecs, a földrengések által rombadöntött és poraiból még alig föléledt Wjerni székhellyel. A Tien- San még most is belső evolúczióban lévő roppant hegytömegei e kormányzóságban vannak, hol egymást érik a tektonikai földrengések, amelyek a nemrégiben virágzó főhelyét , Wjernit is romba döntötték. Afganisztánnal határos a termékeny Fer«gana, amelynek székvárosa a hódító Szko=belew tábornoktól kapta nevét. A Zerawsan folyó partjain terül el a szamarkandi oblaszt, mely annyira igénybe is veszi a Zerawsan vizét, hogy az már el sem jut az Amur Darjába. Perzsa szomszédságában és a Káspi-tó melléken levő oblaszt Zakaszpiszka nevet visel és magában foglalja az egész UsztrUrt platót is. Főhelye : Aszhabad, az ősi Geok=Tepe alig néhány kilométerre fekszik a perzsa határtól. Az egyes oblasztok, melyek élén egy- egy tábornok áll, njezdekre (kerület) vannak felosztva s a kerületi parancsnok : „njezdni nacsalnik" rendesen egy ezredes. A közigazgatás élén azért áll mindenütt katona, mert egész Turkesztán a hadügyminiszter igazgatása alatt áll. Folyói közül a Szir-Dara a Tien-San hó= mezőiből táplálkozik, az Amur Darja pedig a Pamirban veszi eredetét; régen Oxusnak hívták. E két folyón kívül még néhány kisebb folyó szolgáltatja az éltető elemet, a vizet. A Zarawsan, mely a sivatagban vész el, Szamarkandot öntözi; az Ili a Balkas- tóba szállítja vizét és útközben Szemirjecset APCZI LEÁNYOK VIRÁGGAL FOGADJÁK RUBINEK GYULÁNÉT. PÁSZTÓI LÁNYOK. A FALUSZÖVETSÉG ELSŐ VÁNDORKIÁLLÍTÁSÁNAK MEGNYITÁSA HATVANBAN.