Vasárnapi Ujság – 1920
1920-02-08 / 3. szám - Gyerek. Elbeszélés. Írta Pajzs Elemér 32. oldal / Regények; elbeszélések - Razzia a nyomortanyákon (képekkel). Tábori Kornél 32. oldal / Tárczaczikkek; napi érdekű közlemények
4. szám, 1920. 67. évfolyam. VASÁRNAPI ÚJSÁG. , 35 VII. A szabadkőműves megtérése nem maradthatott soká titokban. Baraglioul Gyula egy napig sem késlekedett, hanem azonnal meg= irta André bíborosnak, aki elbeszélte a konzervativ pártban és a franczia főpapság között. Veronika viszont fölemlítette Anzelm atya előtt, úgy, hogy a hir nemsokára a Vatikán füleihez is eljutott. Kétségtelen, hogy Armand Dubois az Ég kivételes kegyében részesült. Azt, hogy Szűz Mária csakugyan valóságban megjelent előtte, talán nem volt okos dolog hangoztatni, de még ha csak álmában látta is, itt volt legalább letagadhatatlanul, kimutathatólag és bizonyára csodálatos módon a gyógyulás?. Ám, ha Anthime-nak elég lehetett, hogy meggyógyult, ez nem volt elég az Egyháznak, mely azt kívánta, hogy eddigi hitét nyilvánosan tagadja meg s ezt a lépést szokatlan pompával készült körülvenni. — Ugyan, mondá neki néhány nap múlva Anzelm atya, hát Ön, a ki mig meg nem tért, tévtanait az eretnekség minden eszközével terjesztette, most kivonná magát azon magas leczke tanítása alól, melyet az Ég az On esetében az egész világnak adott? Az On üres tudományának téves tanulságai hány lelket eltántorítottak a világosságtól! Az On feladata ezeket összegyűjteni ismét és késlekednék ezzel ? De mit is mondok : föladata ? Ez legszorosabb kötelessége. És nem akarom megsérteni azzal, hogy föltételezzem, hogy nem érzi ezt. Nem, Anthime nem akarta kivonni magát e kötelesség alól. De azért félt a következményektől. Nagy anyagi érdekei, az egyiptomi telkek körül, mint hadkőművesek keze közt mondottuk, a szar voltak. Mit tehetett a Páholy segítsége nélkül ? S hogy remélhető, hogy az segíteni fogja most, amikor megtagadta ? Minthogy onnan várta a gazdagságot, teljesen tönkrementnek érezte magát. Előadta a dolgot Anzelm atyának. Ez előzőleg nem ismerte Anthime magas rangját és nagyon megörült a dolognak, mert eszébe jutott, hogy így ünnepélyes áttérése még nevezetesebb esemény lesz. sőob Anthime magas rangja Két nappal ké= már nem volt titok az Observatore és a Santa Croce olvasói előtt. — Ön tönkre juttat, mondá neki Anthime. — Ugyan fiam, épen Anzelm atya, mi hozzuk ellenkezőleg, felelé az üdvösséget. A mi anyagi szükségleteit illeti, ne törődjék vele, az Egyház meg fogja tenni a magáét. Hosszasan beszéltem az On esetéről Pazzi bíborossal, ki elő fogja adni az ügyet Ram=pellának. Talán nem is szükséges felemlítenem, hogy az On áttérése tudott dolog már Szent Atyánk előtt is. Az Egyház meg fogja tudni hálálni, amit ön érette feláldozott és nem akarja, hogy rosszul járjon. De különben nem gondolja talán, hogy esetleg túlozza (és itt mosolygott) a szabadkőművesek befolyását ebben az esetben? Nem mintha nem tudnám, hogy nagyon sok esetben számolni kell velük!... És összeszámolta-e, hogy mennyire becsülhető az a kár, melyet ellenségeskedésük folytán szenvedhet? Mondja meg az összeget körülbelül és.. . (balkeze mutatóujját orra magasságáig emelte gonoszkodó jóindulattal) és ne féljen semmitől. Tíz nappal a Szent évi ünnepségek után megtörtént Anthime áttérése Jézushoz, tul*ságos pompától körülvéve. Nem kell elmondanom az egész szertartást, melyet bőven leírtak akkor az egykorú olasz lapok. A jezsuiták generálisa nevében Socius atya egyik legnevezetesebb beszédét mondá el ez alkalommal. Kijelentette, hogy a szabadkőműves lelke egész az őrületig fel volt dúlva és túlzott gyűlölete maga volt a megtérés egyik előjele. A jámbor atya felhozta tarzusi Saul esetét és meglepő hasonlatosságot talált Anathime képrombolása és Szent István megkövezése között. Mialatt ékesszólása nőtt és dagadt és végig hömpölygött a templomon, mint a dagály árja egy viszhangzó barlang* ban, Anthime kis unokahuga törékeny hangocskájára gondolt és szive mélyén hálát mondott a gyermeknek, hogy felhívta a bácsi bűneire figyelmét és irgalmát Annak, kinek egyedül akart szolgálni ezentúl. Attól a naptól kezdve Anthime magasabb rendű gondokkal volt elfoglalva és alig vette észre azt a zajt, mely neve körül támadt. Baraglioul Gyula szenvedett helyette is és sohasem bontotta fel az újságot szívdobogás nélkül. A hithű újságok első lelkesedésére most a liberális lapok kiabálása következett. Az Observatore nagy czikkére: Az egyház új győzelme, következett a Tempo Felice támadása . Eggyel több szamár van. Végül a Depeche de Toulouse Anthime közvetlenül gyógyulása előtt beküldött czikkét gúnyos jegyzettel kisérte. Gyula erre sógora nevében méltóságos, de egyszersmind száraz levélben értesítette a lapot, hogy ezentúl ne számítsa a megtértet munkatársai közé. A Zukunft elejét vette ennek és„ udvarias köszönőlevelet irt Anthimenak. Ő derült arcz= czal fogadta az ütéseket, mint ahogy igazán keresztény lélekhez illik. — Szerencse, hogy a Correspondant mindig rendelkezésére fog állani, arról kereskedem, biztosította Gyula. — De édes barátom, mit irjak bele? veje ellen jóakaratulag Anthime. Mindaz, amivel minap még foglalkoztam, ma már nem érdekel. Ezután csend lett. Gyulának haza kellett utaznia Párisba. Anthime Anzelm atya sürgetésére, szép engedelmesen elhagyta Rómát. Anyagi tönkre jutása követte a Páholyok segélyének beszüntetését s azok a látogatások, melyekre Veronika, aki bízott az Egyház segítségében, sarkalta, nem vezettek más eredményre, mint arra, hogy végül is kifárasztották és elkedvetlenítették a Főpapságot, amelyik barátságosan azt a tanácsot adta, hogy utazzék Milanóba és várja be ottan a megígért kártalanítást és a már egyszer megnyilatkozott isteni jóság ujabb segítségét. (Folytatása következik.) IRODALOM ÉS MŰVÉSZET. Magyar rapszódiák. Kozma Andor egy termetes kötetbe gyűjtötte össze az utóbbi években írt költeményeinek legjavát. A magyar közélet harczaihoz, váltakozó jeleneteihez és hangulataihoz már vagy két évtizede Kozma Andor adja a kisérő zenét s ennek a zenének mindig egy az alaphangja : a komoly, túlzások nélküli hazafiság és a férfias, nyílt és bátor erkölcsi megitélés. Magasan fölötte áll a pártok hatalmi versengéseinek, gúnnyal szemléli a hatalomért és személyi előnyökért folyó tülekedést, haraggal a mindenütt kiütköző léhaságot, tiszta gyönyörűségét találja mindenben, ami a magyar faj erényét, tehetségét, a kultúrára való képességét mutatja, nehéz órákban aggódva remeg, de kishitűség nélkül, nemzetünk sorsáért. Érzületének emelkedettsége művészi színvonalra emeli az aktualitást, épen mert az örökkévalóság szempontjaiból nézi a napi dolgokat, épen ebben, az aktualitás költői értékének fölfedezésében és kihasználásában van legnagyobb költői érdeme és eredetisége : nem tudunk költőt, nemcsak a magyar, hanem a világirodalomban sem, aki ennek a problémának ilyen művészi megoldását ekkora nyomatékkal kísérelte volna meg. Az európai műveltség és a szeplőtelen magyarság pompás szintézise van meg egyéniségében : semmi sem idegen tőle, ami az európai kultúrához tartozik, de mindent a magyar ember szemével, a magyar hazafi látószögéből néz. Érzése és érzéséből fakadó szava egyszerű és őszinte, semmi sincs tőle távolabb, mint az affektálás, az önmagában gyönyörködő modorosság és a nagyhangú bombaszó, inkább megkoczkáztatja — és néha egész különös sikerrel— a versnek a prózához való közelítését, mintsem a költői hatás erőszakolásával erőszakot tegyen a belső igazságon. Lénye minden izében férfias, ép oly mentes minden szentimentalizmustól • mint az önfitogtatástól, tartózkodó és szemérmes lelkének legbensőbb titkait elrejti az emberek elől s ha mégis elárul valamit belőlük, akarata ellenére teszi. Ez predesztinálja közéleti költővé, a maga érzékenységét, hevüléseit a közéleti képek mögé tudja legjobban elrejteni s az igaz magyar józan ész sugallta gondolatait épen ez a rejtőzködő érzés melegíti át költészetté. Az embereket némi kicsinyléssel szemléli, tud mosolyogni apró hiúságaikon, el tud komorodni sorsuk tragikumán, fel tud háborodni bűneiken, de magasról nézi és kicsinyeknek látja őket. Szereti Budapestet, gyönyörködik virágzásában, elkomorul háború alatti hanyatlásán, de inkább mint néző vesz részt életében, nem tudja magát teljesen beleélni a nagyvárosi élet levegőjébe. A magyarság uralkodó osztályainak fővárosukhoz való viszonya senkiben sem tükröződik olyan tipikusan, mint benne. Amilyen konzervativ a szelleme, ép olyan a nyelve és technikája. A virtuozitásig művésze a magyar szónak és rímnek, de szorosan a hagyományhoz csatlakozva, úgy hogy a mi újat hoz, az is szervesnek, gyökeresnek, a hagyományból fakadtnak érzik. A magyarkodás mai divatjában üdülés és lelki megnyugvás nézni az ő igaz, becsületes, eszientáczió nélkül őszinte magyarságát. A könyvet a Révai testvérek czég adta ki igen szép kiállításban. Operaházi bemutatók: Két apróság — együttvéve sem ér fel egy jelentékeny művel — volt az ősszel indult színházi és zenei évadnak s az opera A VÁROS HELYŐRSÉGE FÖLESKÜSZIK AZ ÚJ ZÁSZLÓRA. A NEMZETI HADSEREG ZÁSZLÓSZENTELÉSE HALASON.