Vasárnapi Ujság – 1920
1920-03-27 / 6. szám - Kassai Vidor nyolczvanéves (arczképekkel) 68. oldal / Élet- és jellemrajzok
6. szám. 1920. 67. évfolyam. VASÁRNAPI ÚJSÁG. 69 gyen, azontúl havonta 18 forint. Itt három évig voltam kardalos nem kellett pénz, csak kezdő színész, ehhez jó kedv, kitartás, reménység és korgó gyomor; volt mind a négyből (kivált ez utóbbiból) bőven. De dolgozott és táplált a hazafiság is. A budai Népszínház bukása után 1864-5 telén már Sipos Károly társulatánál voltam Szabadkán, majd három színész vezetése alatt és Szigeti Imre kellékeivel Székes=Fehérvár, Komárom és Esztergomban, télre pedig Szigeti Imre igazgatása alatt Pécsett. Innen csakhamar (1866) Bényei István igazgatóhoz mentem Kaposvárra, majd Nagykanizsa, Sopron, Bécs (Assergrund „Harmonie Theater") Pozsony, Nagy - Szombat, Balaton , Füred, Pécs, Mohács, végre 1867-ben (még mindig Bényeivel) ismét Budára. 1867-ben a budai Népszínházat újra megnyitotta Molnár György; ismét itt töltöttem vagy két évet. Innen 1869-ben Kolozsvárra szerződtem Fehérvári Antalhoz. Pár rövid megszakítással Kolozsváron töltöttem 10—12 évet s a közönség kedveltje voltam. Ezt a pár megszakítást egyrészt Budapesten, Miklósi Gyula István téri (Erzsébet városrész) színháza és Városligeti nyári színházánál töltöttem — egy, a Nemzeti Színháznál történt bukásommal fűszerezve. — Azután majd az aradi színháznál, majd Solymosi Elek igazgatása alatt Losoncz, Rozsnyón. Innen visszamentem Kolozsvárra. 1880 pályám legszebb napjait Bécsben (május—junius) a Ringtheaterben tartott magyar népszínmű előadásaink alatt éltem át, a kolozsvári társulattal. 1880. őszén Rákosi Jenőhöz szerződtem a budapesti Népszínházhoz. [Itt töltöttem 18 évet Rákosi Jenő, majd Evva Lajos és Porzsolt Kálmán igazgatása alatt. * Hogy milyen színész voltam, erről én nem szólok, csupán annyit, (mert ezt sokan nem tudhatják) hogy a tetszést, a tapsot én csupán félsikernek tartottam, (ezért fizettek, ebből éltem) magam részére csak azt tekintettem sikernek, amikor a közönség csöndesen, nyitott ajkakkal bámult, de la^ taps nem jutott eszébe. — Uram teremtőm! Voltak is ilyen esetek, — de várjon hányszor!? Sokszor nem értettek meg. — ről. — dicsekvésnek tarthatnák. De elég ez= Nos hát még — Külföldön is utazgattam. Kossuth Lajossal beszéltem Turinban. (1895.) Rákóczi indulóra szöveget írtam. Visegrád közelében egy nyaralóban Görgei Arthurt nagyon megkaczagtattam és lefényt képeztem. (1899.) No meg Első szerepemre nem emlékszem, de az első tapsra (és hirlapi dicséretre) igen, ezeket 20 napos színész koromban kaptam a „Két pisztoly" előadásán lejtett kanásztánczomért 1861 október 27-én. Élő testvérem van még kettő (idősebbek nálam); az egyikről (Jánosról) nem vagyok biztos, él-e még (mert Temesváron van), a másik (Lajos) nyug. czimzetes kanonok, most gratulált meg, a nővéremet (Hermin) az elmúlt nyáron temettük, ennek van egy fia, Jánosnak egy leánya. Legkedvesebb jobban szerettem szerepem sok volt, de legy „A póruljárt fináncz konmissarius"-ban Tóbiás Czafranek von Leidenhausen-t (czimszerep), írta Szentirmay Elemér, Árpád Jenő név alatt; azután Szig=ligeti „Csikós"-ában Márton öreg csikós ; „Falu rosszá"-ban Gonosz Pista, végre „Lili"- ben Saint Hypothéze gróf. Legkellemetlenebb szerepem ? ilyent nem is tudok •— — de mégis tán : „Su= hancz"-ban Bizot, (komisz ember, és nincs is valami talpraesetten megírva). * 1. Egyszer nyilvánosan elénekeltem a Rákóczi-indulót saját szövegemmel: megbántam. 2. Kinyomattam „A bankban" czimű paródiámat: megbántam. 3. 1890-ben kinyomattam „Hullámok" czimű verses és aphorismás kötetkémet. Nehány versre (nem csupán a magaméra) zenét is szereztem : megbántam. * 1899-ben nyugdíjba (nem nyugalomba) mentem. Azután : 1. 1901—2. megírtam életemből negyven évet (elég tarka=barka). 2. Kinyomattam „Irgalmazzatok" czimű tetszhalálra vonatkozó röpiratomat. 3. Megfestettem a magam, valamint pálya- és kortársaim képsorozatát (86 alak). Ezt az utóbbi hármat — még eddig nem volt okom, sem alkalmam megbánni, miként a három előbbit; ezek még későbbi megbánásokra vannak fönntartva ; hát ez is valami. Most olvasok, festek, muzsikálok, — kutatom, hogy mivégre is van a földön az ember egyátalán. — Erre nézve legbővebb és legszebb magyarázatot nyújtanak még a szellembúvárok (okkultisták, spiritisták) és irataik. Magyarázat! ? . . . Hát magyarázat! ... De nagyszerű! Vácz, 1920 február 23. Kassai Vidor. . 1880-BAN. MOST. — Farkasfalvi ]. rajza. KASSAI VIDOR, 1892-BEN. A VATIKÁN PINCZÉI. Regény. (Folytatás: Irta André Gide. — Francziából: König György. Valami szemtelen öröm támadt a szivében s akkora zenebonát csinált ott, hogy azt hitte, kívül is meghallják. De nem. Ez az emberi test szilárd, áthathatatlan burok. Titokban szomszédaira pislantott, az olvasói terem állandó vendégei azonban mind el voltak merülve ostoba munkájukban . . . Számolni kezdett: 1821-ben született, tehát ma 72 éves a gróf. De ki tudja egyáltalán, hogy él-e még? . . . Visszatette helyére a lexikont és kiment. Foszladozó felhők között, melyeket friss szellő hajtott, a kék égboltozat kezdett kitisztulni. „Ezt a kérdést ki kell kapcsolni", határoza el Lafcadio, ki mindenekfölött sokra becsülte szabadságát és feltette magában, hogy ezt a zavaros gondolatot egyelőre legalább kiűzi agyából, mert nem bízott benne, hogy meg tudja fékezni. Kivette zsebéből Gyula regényét és nagy erőfeszítéssel szórakozni próbált vele, de a könyv annyira minden fortély és minden rejtély nélkül való volt, hogy nem bizonyult alkalmasnak gondolatait más irányba terelni. — Pedig hát ennek a szerzőjénél kell holnap titkárt játszanom! — ismétlé magában akaratlanul is. Megvett egy újságot egy árusnál és belépett a Luxembourg-kertbe. A padok nedvesek voltak még, kinyitotta a könyvet, rám ült és kibonta az újságot, hogy elolvassa a napihíreket. Mindjárt, mint hogyha csak tudta volna, hogy ott kell lenniök, ezekre a sorokra esett pillantása : Gróf Baraglioul ]ustus=Agenor egészsége, mely, mint mindenki tudja, az utolsó napokban komoly aggodalmakra adott okot, javulás útján van. Állapota mindazáltal még aggasztó s a beteg csupán legszűkebb környezetét fogadhatja. Lafcadio felugrott a padról, egy másod* percz alatt megszületett az elhatározása. Feledve a könyvet, a Rue Medicis egyik papírkereskedésébe rohant, mert emlékezett, hogy ott a kirakat ígérete szerint azonnal lehet névjegyeket kapni (3 francért iopgat). Mosolygott, amint ment, hirtelen tervének vakmerősége mulatta rá, mert szerelmese volt minden kalandnak. — Mennyi idő alatt kaphatom meg a névjegyeket? — kérdé a kereskedőtől. — Estére meglesz. — Megfizetem az ár dupláját, ha megkaphatom két órára. A kereskedő úgy tett, mintha delések könyvét tanulmányozná. a megrend — Hogy szolgálatára legyünk . . . két óra kor erre jöhet és átveheti. Mily névre?