Vasárnapi Ujság – 1920
1920-01-11 / 1. szám - Tünetek és tűnődések 5. oldal / Tárczaczikkek; napi érdekű közlemények
20. szám, 1920. 67. évfolyam. VASÁRNAPI ÚJSÁG. ____ 0 Ez a mostan kezdődő esztendő, mely a mi keresztény évszámításunk szerint az 1920-ik, megfelel a byzanczi aera 7429-ik évének. Az alexandriai vagy antiochiai évszámítás szerint ez lenne a 7412-ik a világ teremtése óta, míg Eusebius szerint a 7120-ik. Világos, hogy ezek az utóbbi évszámítások valamely nagy eseményhez kapcsolták eredetileg a kezdetet, amely eseménynek azonban elveszett az emlékezete. Világos az is, hogy ahol megkezdték ily módon az évek számítását, ott már nem vadon élt az ember, hanem magasabb kultúrának kellett léteznie s már az írás- és számjegyeket is ismerték. De nagyon figyelemre méltó dolog, hogy ezt a kezdetet mind a három aera csaknem ugyanarra az időre teszi, valamivel többre hétezer évnél visszafelé számítva a mi napjainktól. Hétezer év előtti időből már emberi kéztől eredő emlékeink is vannak. Az asszíriai első papi fejedelmek, a patizik — kiknek idejéből szobrok is maradtak fel, — körülbelül ebben a korban éltek. Az egyiptomi kultúra legrégibb hagyományai is csaknem felérnek eddig az időig. A Nílus és az Eufrates völgyeiben csaknem ugyanabban az időben kezdődött meg az a kultúra, mely sok ezer embernek közös czélra való együtműködését feltételezi. Mindkét földrajzi hely olyan, ahol könnyen keletkezhetik a vagyon. A természet buja és bőven terem. Egyiptomban ma is néhány datolyapálma termi meg egy embernek egész évi szükségletét, s holdanként kétszáz ilyen fa is vígan tenyész. A régi Babylonról tudjuk, hogy ott a búza és árpa — melynek kétujjnyi szélesek voltak a levelei — kétszázszoros termést is adott. Több termett, mint amennyi az emberiség táplálására elég volt. A fölösleget félre lehetett tenni. Vagyon keletkezhetett. Olyan emberek élhettek, akik nem a kétkezek munkájából tarthatták fel magukat, hanem megtakarított vagy öröklött vagyonukból. Akik tehát ráértek az újításokon, az élet szebbé tételén s a haladáson jártatni elméjüket, s volt idejük a vizsgálódásra és gondolkodásra. Kultura csak ily társadalmakban keletkezhetik. Aki egész nap abban fárad, hogy megszerezze szűkös eledelét, az nem foglalkozhatik tudománnyal vagy művészettel. Kultura tehát "a Nílus és az Eufrátes partjain már hétezer évvel ezelőtt is létezett, akkor, a midőn máshol az ember még kezdetleges vadságban élt. Ez nem volt még a vas használatának az epochája. Horner sokkal későbbi korból még olyannak említi a vasat, amely mint nagyon becses fém csak szűk körű czélokra szolgál, de közönséges szerszámok készítésére nem használják. Achilleus, mikor Patroklus halotti torán versenyeket rendez, mint nagyon ritka fémet, néhány fontnyi vasat is kitűz pályadíjul. De a rezet és annak örvényeit használták már az egyiptomiak és babyloniaiak akkor, mikor az európai ember kőszerszámmal vadászott még a szarvasra. De hát az emberiség vajon hétezer év előtt keletkezett ? Mikor volt az, hogy az ember megjelent a földtekén ? Ignorabimus. Dubois-Raymond, az európai hirű tudós, és a páratlan tanár — akinek előadói termében ötszázan is szorongtunk néhanap — ki merte mondani bátran az emberi gondolkodás nagy problémáiról a merész szót: ignoraliimus. Sohase fogjuk megtudni. És hány olyan kérdés van még az általa megjelölteken kívül, lehet a felelet. «Több dolgok amelyekre csak ez vannak földön és egen, mintsem bölcselmetek álmodni képes», mondatja Shakespeare Hamlet-tel. Az emberi elme pedig visszariad az ilyen kijelentésektől. Az a szegény tehetetlen és mégis büszke elme, mely meg akar magyarázni mindent, s a melyet a szégyen érzete fog el, mikor egy megoldhatatlan problémára akad. A gőgös ember, kicsi kétliternyi koponyájával ki akarja merni az ismereteknek óceánját, amelynek partján egy Newton is kagylószedő gyermeknek érzi magát csupán. Pedig az elme minden megismerésénél mennyivel nagyobbak és fenségesebbek még a szív megismerései is, — mondja Pascal, és hát ő korának egyik legnagyobb mathematikusa. A mindent megmagyarázni vágyó gőgös emberi elme még azoknak a féltudós sarlatánoknak is a karjaiba dobta volt magát, akik meg nem értve Darwin tanításait, az ősképződés által gondolták megmagyarázhatni az ember keletkezését. A legkezdetlegesebb élőlény — mondották — önmagától jöhet létre, az hosszú évezredek alatt egyre tökéletesbülő új fajokat hoz világra s utoljára előáll a legtökéletesebb lény, az ember. Milyen egyszerűnek látszik az egész ! És mekkora zagyvaság ! Komoly szaktudósok között nincs ma már senki, aki ezt a theóriát vallaná. Egy fajból nem keletkezhetik másik. Tökéletesedés útján se, még csak keresztezés útján se. Az ember több mint kétezer esztendő óta párosítja a lovat és a szamarat, s nem tud létrehozni külön fajt, mert az öszvér nem szaporodik tovább. Régebben azt szokták volt mondani, hogy az embernek ez nem sikerül, mert csak rövid idő óta kísérletezik, de a természetnek sok százezer esztendő állott rendelkezésére. De ez az állítás nem igaz. A felsőbb rendű állatok megjelenése óta nem múlt el annyi sok idő. S a ma élő gerinczesek egyszerre jelentek meg a földtekén, a legtökéletlenebb nem alakulhatott át a legtökéletesebbé ; teljesen hiányzott hozzá az idő. Átmeneti lényeknek is kellett volna keletkezniök, s a geológiai kövületekben ezeknek sincs semmi nyoma. Még az sem bizonyos, hogy a mai medve a barlangi medvének (az ursus speleusnak) utóda-e, vagy hogy a szarvasmarhánknak ükapja-e az őstulok. Ha az emberforma majmokon keresztül a barlangi medve a mi ősapánk, hol vannak az átmeneti közbeeső alakok ? És — a mi perdöntő a kérdésben — az ember egyszerre jelenik meg a földön a ma élő többi gerinczesekkel. Nem fiatalabb náluk, azok nem régiebb fajok nálánál. Hogyan származhatott volna tehát azoknak százezer évekre terjedő tökéleteskedése által ? Merő képtelenség ! De hát akkor hogyan keletkezett az ember, s hogyan az állatok egész serege ? Ignoramus ! Nem tudjuk megfejteni. S talán nem fogjuk tudni soha. S amit az emberi elme nem képes megfejteni, arra azt szoktuk mondani : csoda. Ne szégyeljük ezt a szót ! Ne ágaskodjék túlságosan az emberi gőgös önérzetünk. Több dolgok vannak földön és égen, mintsem bölcselmetek álmodni képes. HORTHY MIKLÓS FŐVEZÉR ÉS CSALÁDJA KARÁCSONYI LÁTOGATÁSA A MADARY-SZÁZADNÁL. AMERIKAI MISSZIÓ KARÁCSONYI SZERETET-ADOMÁNYAINAK KIOSZTÁSA A RAN OLDER-INTÉZETBEN.