Vasárnapi Ujság – 1920
1920-04-25 / 8. szám - A karriér. Elbeszélés. Írta Kürthy György 90. oldal / Regények; elbeszélések
4. szám, 1920. 67. évfolyam. VASÁRNAPI ÚJSÁG. , 95 gárzó huszonöt évével bevonult a kis tulaj dunai városba. A garnizonban, de magában a soproni társaságban is bizonyos legendás hit előzte meg, olyanféle, mint amilyen a nagy zongoraművészeket, vagy népszerű demagóg képviselőket szokta megelőzni. Ennél* fogva némi bizalmatlankodást kellett legyőz* nie, ami felerészben a hitetlenségből, fele* részben a kollegiális irigységből tevődött össze. De Kovács játszva, lényének egyszerű és természetes közvetlenségével bírt le minden előítéletet és elfogultságot, amivel fogadták. Két hét múlva ép olyan általános kedvencze volt a tisztikarnak,mint* a kis* városi haute=volének, ami annál is inkább csodálatraméltó, mert a csapattisztek a velükszületett irigységgel és rosszindulatú gún* nyal szokták gyűlölni a szerintük igazságtalanul és érdemetlenül a vezérkarba bejutott bajtársaikat. De ez a csuda is megtörtént. Kovács canaterben győzött és alig volt ideje bármihez is , majd szétszaggatták a különféle jótékonysági egyesületek, piknikek, majálisok, bálok, kirándulások, concours hippique-nek rendezői , a város aranyifjusága (amely azonnal megtette bálványának), a leányos mamák elszánt gárdája (amelynek minden tagja mint a prezumtiv vőt udvarolta öt körül), sőt a hadsereg lovasított egyedei is, akik közül nem igen akadt olyan, aki hét ágúnál kisebb koronát viselt volna a mand* zsetta*gombjain. Kováccsal volt tele a város. Még a sajtó is ünnepelte a maga módja szerint. Pedig ez a legnagyobb szó, ha ismerjük azt a feszült és állandóan barátságtalan viszonyt, amelyben ez a két nagyhatalom (az újságírók és a katonák) emberemlékezet óta egymás*sal szemben áll. Szinte egy ünnepelt moziszínész népszerű*ségére kezdett már emelkedni a fess Kovács kapitány és egy tüneményes és biztosnak látszó életpálya lépcsőit járta könnyedén, biztosan és mosolyogva, amikor egy várat*lan eset jött közbe. III. Farsangban történt. A tiszti bál óriási apparátussal rendezett eseménye összehozta a város egész intelligencziáját, sőt előkelőségét. A fiatal leányok már hetekkel előbb készültek az eseményszámba menő nagy estre; pesti, de főleg bécsi divatlapokban böngésztek, varrattak és varrtak, próbáltak és sz* gultak, felfordították a házat és gyötörték a mamájukat. De nem kisebb, bár palástol* tabb izgalomban égett a fiatal, még tán* czoló asszonykák arcza is. Sőt a hímnemű fiatalság is ki akart tenni magáért; nem szeretett volna eleganczia dolgában a tisztek mögött maradni. Készültek az új frakkok és eszkarpének, verődtek a finom selyem* harisnyák és battiszt csokor* nyakkendők, kreáltattak a gomblyuk*csokrok és „egyéni" frizurák... Szóval Sopron lángban égett. A nagy nap végre megérkezett. Felvonul*tak a lady=patronesse-ek méltóságteljes, sötét mama=toilette*jeikben, rendjeles és arany* galléros férjeik oldalán. Megjelent a kúriai tanácselnök tisztes alakja, a főgimnáziumi igazgató tekintélyes figurája, sőt az al- és főispán is, táborkarával és családjával, végül az összes tisztek és hivatalnokok, feleségestől és leányostól, hogy ne is szóljunk a tánczos gárda ifjú attilás, waffenrokkos és frakkos csoportjáról. A bál a legmagasabb jókedv jegyében, a legkitűnőbb hangulatban folyt le. A város első bandája húzta és a vacsoráig nem is történt még a legcsekélyebb összeszólalko* zás sem. A vacsora után azonban váratlanul lecsa* pott a derült égből a villám. (Azt hiszem, így szokták jellemezni az ilyesmit.) Kovács, az éj hallgatólagos hőse, aki egyformán kedves és szeretetreméltó volt minden nővel szemben és egyformán nem udvarolt egyiknek sem, a második négyes előtt körülnézett. Tudvalevőleg ez az a táncz, a melyik nyilt szerelmi vallomása számba megy, már évtizedek óta. Titkos^ szerelmesek halk vallomása, egyetértő szivek dobbanása, a megértés némán harsogó himnusza ez a táncz, hallgatag, de általános beismerése egy plá* tóilag bimbózó, vagy hevesen tomboló sze rele_mnek. És ezért nem gondoskodott idejekorán tánczosnőről Kovács. Mivel nem volt lekötve és nem is akart — egyelőre — lekötve lenni. Nem érdeklődött senki iránt. Rá sem ért. De most körülnézett. Mint szolgálatkész és jó nevelésű fiú a petrezselymet áruló hölgyek frontja felé tartott, ahol már alig ült egy-egy férjes asszony. És ekkor észrevette Wanicsek bakaőrnagy A KORMÁNYZÓTÓL ÁTVESZIK A BOKRÉTÁKAT. A KORMÁNYZÓ SZOMJAS GUSZTÁV KORMÁNYBIZTOSSAL ÉS MAGASHÁZY SZÁZADOS SZÁRNYSEGÉDDEL A VÁROS DÍSZHINTÓJÁN. AZ ENTENTE-MISSZIÓ TAGJAI AZ ÜNNEPÉLYEN. A KORMÁNYZÓ DEBRECZENBEN. - Jelfy Gyula felvételei.